Kicsit olyan érzésem volt, mintha visszautaztam volna a múltba – mondjuk a hetvenes évekbe – és ladás tapasztalataimat újítanám fel. Zárnyitás kulccsal, s ezzel még csak a vezetőajtó kilincse enged, mert központi zár nem volt a tesztjárműben. A két hátsó oldalajtó kitárásához ügyesen be kell nyúlni a középoszlop és az elválasztó rács közötti résen, s ki kell húzni a zárgombot – egészen elszoktam már az ilyesmitől! A szivattyúfúvókás dízelmotor hangje erélyes: a háromhengeres gép úgy morog, mint a bolhás kutya, hangversenyre kelve a hátulról érkező zörgésekkel. Ennyi azonban elég is lesz a kritizálásból, mert amúgy csakugyan praktikus járműnek ismertük meg a Praktikot, és ennyi pénzért nem illene fényűzést elvárni.

Falazunk

El nem mulasztanám, hogy alkalomadtán hónom alá szorítsam Don Quijote lándzsáját és rohamra induljak a magyar rendeletalkotás szélmalma ellen. Ahhoz, hogy egy jármű adókedvezményes tehergépkocsinak minősüljön, eltávolíthatatlan válaszfalnak kell lennie a vezetőhely és a raktér között. Van a Praktikban is, alul lemez, felül rács. Csakhogy ez értelmetlenül korlátozza a rakomány lehetséges hosszát: a puttony csak másfél méter hosszú, átlója 190 centi, ám ha például levehető lenne a fal jobb oldala, beférne akár parkettaléc, padlószőnyeg-guriga és sok egyéb. Éljen a „szabál”!

Ez azonban nem a Praktik hibája. Ő inkább az előnyökért dicsérhető: a sík, csúszásmentes padlóért, a rögzítőgyűrűkért, a gombnyomásra, elektromosan nyíló hátfalajtózárért, a fűthető üveggel és ablaktörlővel ellátott hátsó szélvédőért és a nálunk járt kivitel megnövelt teherbírásáért. Nagyon jó dolog, hogy a két oldalajtó segíti a rakodást, akár hárman is kapkodhatják egyszerre a dobozokat. Az oldalfalak lemezeltek, kilátást nem adnak ugyan, de védettek a sérüléstől. A hátsó üvegre rács rendelhető.

Klíma, rádió

Szóval, alapszintű volt a járművünk, de ami nagyon szükséges, az benne volt. A komfortot „Climatic” klímaberendezés szolgálta – sőt a biztonságot is, hiszen a mi nyarainkon anélkül vezetni hovatovább életveszélyes. Szórakozásról CD-rádió gondoskodott, elég jó hangminőséggel, amely azonban nem igazán érvényesült a motor basszusa mellett. Nem volt hiány vezetőtámogató elektronikában sem: ABS, MSR és ASR képezte az arzenált.

Egy ilyen autóba szerintem nagyon kéne a zárható kesztyűtartó, de nem volt. Helyette két jó mély rekesz, aránylag rendes, italtartós ajtózseb és az ülések alatti-mögötti szerény rakodási lehetőség állt rendelkezésre. Így, nyáron, még csak-csak egyszerű belakni a kocsit, de a hideg évszakban majd gond lesz a meleg dzseki elhelyezésével. Épp nem olyan magas a jármű, hogy jól beférne egy polc a szélvédő fölé – kár.

Jó erőben

Hacsak nem ólomkatonákat szállít valaki, bőven elég az a 70 lóerő. Nyomatékos a motor és illenek hozzá a váltó áttételei, ezért lehet alacsony fordulatszámon autózni. A gyorsítóképesség, noha számszerűleg gyengének tűnhet, a gyakorlatban megfelelő, akárcsak a csúcssebesség. Ezeknél sokkal fontosabb, hogy a Skoda Roomster derék kis futóművével húzós tempóra vagyunk képesek, városban ügyesen forgolódunk, országúton fürgén előzgetünk. Egyszerűen csábít a Praktik, hogy ne sokat máléskodjunk vele – ez is magyarázza a közel 7,0 literes fogyasztást, amelynek alapján mintegy 800 kilométeres, tehát nagyon megfelelő hatótávval számolhatunk.

Egy ilyen jellegű jármű nem csupán szállítóeszköz, hanem tulajdonosának guruló névjegye, reklámhordozója is egyben. Ilyenként nagyon megfelelő a Praktik, mert a Roomster ötletes, derűs, de korántsem komolytalan designját örökölte, és valahogy egyöntetű, professzionális hatást kelt az egész, jól mutat a forgalomban, vagy éppenséggel leállítva. Mindezt egy szimpla kiskocsi áráért adja – így már nem is neheztelek azért a néhány apró kényelmetlenségért.