Mostanában mintha Mattighofen körül forogna a világ. A KTM sorra mutatja be a jobbnál jobb gépeket, s az állandó fejlesztés mellett a paletta bővítésére is jut energia. Persze a különféle járművek gyártása jóval egyszerűbb, ha főbb alkatrészeik azonosak. Ezt példázza a most bemutatott 450 XC is, ami gyakorlatilag olyan, mintha szimplán a 450 EXC enduro négykerekű verziója lenne.

Rendkívüli agresszivitás

Ha megjelenése alapján ítélnénk meg az új KTM-et, messze járnánk a valóságtól. Hiába az éles vonások és a tört ívek, ceruza nem képes visszaadni azt a kirobbanó energiát és mérhetetlen tettvágyat, ami a 450 XC-ből árad. Ez egy állat! Idomítható, de megvannak a maga törvényei, foglalkozni kell vele, de cserében hűséges, és bírja a kiképzést, ám előbb-utóbb ő győzedelmeskedik a gazdi felett – legalábbis állóképességben.

Motorja megegyezik a kétkerekű testvérben alkalmazottal, mindössze a vezérlést módosították a gyáriak, hogy a nagyobb tömeg ne okozzon problémát az alacsonyabb fordulatszám-régiókban. Ez annyira jól sikerült, hogy magam is meglepődtem, mennyi potenciál rejlett még a 447,7 cm3-es blokkban (a gyári információk nem térnek ki a teljesítmény- és nyomatékadatokra). Ha ezt a beállítást használnák az enduróban, tuti, hogy még ötödik fokozatban is ágaskodna. Nem így az XC! A már-már eszményi súlyelosztásnak köszönhetően a négy kerék szinte mindig a földön van, ezáltal az irányíthatóság klasszisokkal jobb, mint néhány japán konkurens esetében.

Szokni kell, de utána mindent lehet

190 centis testmagasságom miatt a 450 XC sajnos nekem kicsi. A fordulékonyság jegyében minimálisra húzott tengelytáv és az üléshez igencsak közel eső lábtartók miatt csak bosszankodhattam, hogy nem tudom teljesen kiaknázni a gép adta lehetőségeket. Térdem rendszeresen összeakadt a kormánnyal, s nemes egyszerűséggel ledörzsölte az első sárvédőre ragasztott matricát. Ezt a gépet zömök, erős legényeknek találták ki, akik kényelmesen bekuporodhatnak a kerekek közé, amíg a kanyarból kifelé “csutkáig” tolják a gázt.

Menet közben jöhet bármi – a narancssárga szörnyeteg simán átverekszi magát a legdurvább akadályokon is, mindezt úgy, hogy a progresszív Öhlins rugóstagok révén a pilótának csak irányítania kell. Ráadásul az állítható felfüggesztés még a zömökebb motorosok alatt sem rogy össze, még akkor sem, ha jó pár méterről hullik alá a hatalmas tömeg.  A kellő merevségről a nagy teherbírású króm-molibdén csőváz és a kettős keresztlengőkaros első futómű gondoskodik, no meg a combnyi széles hátsó alumínium lengőkar, ami 330 centis utat járhat be. Az összhatás minden képzeletet felülmúl. A négykerekű KTM azonnal reagál a kormánymozdulatokra, tökéletesen érzékelteti, hogy mi zajlik a kerekek alatt, és nem utolsósorban rendkívül masszív, gondtalan utazássá varázsolva a gépromboló hegyi kalandokat.
A mattighofeni mágusok végül a fékrendszerrel tették fel az i-re a pontot. A megszokott Brembo helyett kivételesen a Magurához fordultak, s úgy fest, hogy megérte, mert az olasz specialistától származó rendszer szinte fáradhatatlan, ereje pontosan adagolható.

Aki motorosnak született, nem ül quadra – mondják sokan, de kíváncsi lennék, mennyire lennének biztosak a dolgukban egy XC-vel megtett kör után. A KTM újonca biztosan nyújt annyi örömet, mint a kemény endurók többsége, és a nagyobb tapadás és stabilitás nyújtotta többlet sok kezdő adrenalinhajhászt elcsábíthat. Igaz, a 2 290 000 forintos vételár nem éppen alacsony a kategóriában (Kawasaki KFX 450R: 1 995 000 Ft, Honda TRX 450 ER: 1 890 000 Ft, Yamaha YZF 450: 1 898 000 Ft, Suzuki LTR-450: 1 748 000 Ft), de az osztrák off-roader védjegy tükrében ez talán nem is meglepő.