Ez nonszensz! – kiáltott fel ismerősöm, amikor meglátott a Challenge Hurricane-en. Nos, nonszensznek éppenséggel nem mondanám, hiszen a hagyományos kerékpár lehető legésszerűbb továbbgondolásáról, újabb fejlődési fokáról van szó, de hogy szokatlan, annyi szent. Szokni kell a gondolatot, hogy nemcsak egy vasalónyi nyergen ülve, és idővel annak megfelelő fájdalmakat elviselve lehet biciklizni, hanem kényelmesen hanyatt dőlve is, mint valami nyugágyban, vagy egy Formula–1-es versenyautóban. No és szokni kell, pontosabban egy kicsit újra kell tanulni rajta a biciklizést, de aztán már nem is érti az ember, hogy mások miért nem így…

Tipológia

Fekvőkerékpár sokféle létezik: van rövid és hosszú tengelytávú, alacsony és magas, ülés alatti és ülés feletti kormányú. A tesztelt típus rövid tengelytávú, ezért agilisan fordulékony, eléggé alacsony gép, felső kormánnyal. Minél alacsonyabb és döntöttebb ülésű egy ilyen, annál gyorsabb, de a miénknél extrémebb változatok inkább csak zártpályás versenyzésre valók, mert eltűnnek az autók között, nem jól látszanak, s a bringás rosszul látja át róluk a forgalmat. A neves holland márka Hurricane típusa, illetve a kipróbált SL, azaz Super Light (szuperkönnyű) változat olyan e társaságban, mint az autók között egy Porsche: nagyon gyors, de azért fenntartások nélkül használható a mindennapokban, nem éppen olcsó, viszont gyönyörű és exkluzív. 

Pillekönnyű

Már az alapmodell, a 15 kilós „sima” Hurricane is aluvázas, változó falvastagságú csőből. Az SL könnyű karbon hátsóvillát kap, a tesztelt példányt viszont kicsit nehezítette az alpesi hágótúrákra megfelelő két tárcsafék és az extraként beépített első rugózás, ami a hollandiaitól eltérő magyar útállapotok miatt feltétlenül indokolt. Amíg ugyanis a hagyományos biciklin a zökkenőknél kiállhatunk a nyeregből, addig itt erre nincs lehetőség.

További eltérés, hogy fekvőbiciklin nem adhatjuk bele testsúlyunkat a hajtásba – igaz viszont, hogy a háttámasz révén azért eléggé nagy erővel lehet nyomni a pedált. Hajtóművet a várható felhasználási terület szerint kell választani: nálunk dupla első lánckerekű, illetve kilencfokozatú hátsó váltós modell járt, amely alkalmas hegyi túrázásra is. Még jobb lehet a kilences hátsó fogaskeréksor és a háromfokozatú agyváltó kombinációja, a SRAM Duladrive, mert az agyváltón akár álló helyzetben is visszakapcsolhatunk alacsonyabb fokozatba.

Furfangok

Erre például akkor lehet szükség, ha hirtelen kell megállni, s nem volt időnk előtte visszaváltani. Gyors áttétellel ugyanis meglehetősen nehéz elindulni. Maga a művelet a következő: előrehajtjuk a kormányt, átlépjük az alacsony gépet, ráülünk, hátradőlünk, magunkra húzzuk a kormányt (helyzete két irányban állítható), felső helyzetbe állítjuk az egyik pedált, s egy erélyes pedálnyomással nekiindulunk. Érdekesség, hogy ez a bicikli nem egykönnyen állítható be valaki testméreteire: az első nyúlványt („bumm”) lehet ugyan hosszirányban állítani, de ilyenkor változtatni kell a lánc hosszúságát is. Ha egyszer beszabták, már úgy is marad – legalább nem akarja kölcsönkérni boldog-boldogtalan…

Hallatlanul stabil a gép, abszolút biztos érzés menni vele. Azonos erőkifejtéssel gyorsabb, mint a hagyományos versenybringa – kaptatón nem, de lejtőn és vízszintesen feltétlenül. A kis légellenállás miatt melegben jobban megizzadunk, hidegben kevésbé fázunk rajta. Az alacsony súlypont jóvoltából iszonyú erővel lehet fékezni – nem kell attól tartani, hogy átrepülünk a kormányon. Jó is hogy így van, mert lefelé könnyen túllépjük a 80-as sebességet. Nagyon jó a kanyarstabilitás, kiváló a mozgékonyság: egy forgalmi sávon belül visszafordulhatunk, csak vigyázni kell, ne akadjon cipősarkunk az első kerékbe. A hollandok előszeretettel használják ezt a típust a náluk népszerű téli sportra: kerékpárversenyzésre, fedett gokartpályán. A kényelmes testhelyzet és a szellőző üléspárnázás hosszú távon is kellemessé teszi a túrázást – össze sem hasonlítható a szokásos versenybringával, amely valósággal kerékbe töri az embert. A tesztelt példányon zártcellás ülésszivacs volt, ami kissé izzasztó hatású – ennél jobban beválik a szellőző ülésbetét. Nagy előny az is, hogy nem az aszfaltot nézzük, hanem emelt fővel biciklizünk. Hátrapillantani viszont nehéz, ezért nem árt egy tükör a kormányra.

Prémiumkategória

Kerékpárban prémiumkategóriának számít a Challenge Hurricane SL – nem azoknak való, akik pénzszűkéből fanyalodnak biciklizésre, hanem olyanoknak, akik sí- vagy könnyűbúvár-felszerelés vásárlásakor sem az árcédulát nézik elsőként. A fekvőkerékpár sosem olcsó, mert kis sorozatban, igényes anyagokból készül, így a jutányosabbak is 350 ezer forint körül vannak. Ám mivel gyötrés nélkül ad lehetőséget energiáink levezetésére, minden pénzt megér.