Egy autótól manapság olyan sok mindent várunk el, hogy még felsorolni is fárasztó: legyen mutatós, modern, praktikus, jó minőségű, kényelmes, gyors, takarékos és lehetőleg ne kerüljön nagyon sok pénzbe. Szegény Karl Benz, ha ezt előre tudja, lehet, hogy autóépítés helyett inkább hűtőszekrénnyel próbálkozik, vagy rászán még egy kis időt a matematikára, hátha sikerül bebizonyítani végre a Fermat-sejtést. Ő azonban maradt az autónál, idővel pedig számtalan követője akadt, akik mind megpróbálták a lehetetlent: olyan autót építeni, ami megfelel a felsorolásnak. Köztük volt a Skoda autógyár is – és a szövegírás szabályai szerint most az következne, hogy a cég a nemrégiben bemutatott Octavia Combival már közel került a megoldáshoz. Ez persze nincs így, de az itt leírtakból kiderül, hogy az autó az elvárások jó részének már könnyedén megfelel.
Az Octavia-recept
A Skoda nagyobb modelljének tavalyi tesztjében hosszan taglaltuk, mennyire jól eltalálta a cég a Skoda-vásárlók ízlését: az új Octavia formavilága mutatós, erőteljes, de mentes minden hivalkodástól. Felmerül persze a kérdés, létezik-e valójában a Skoda-vásárló? Vajon nem azokat nevezzük-e így, akik drágának találják a Volkswagent és az Audit, így józan megfontolásból kötnek némi kompromisszumot? Az Octavia Combi esetében ez a kérdés valamelyest értelmét veszti, hiszen ez a modell nemcsak olcsóbb a vele azonos kategóriájú és motorizáltságú Golf Variantnál, hanem szinte minden dimenziójában tágasabb is, minősége pedig alig marad el attól. A különbség persze érezhető – erre a
VW-konszern gondosan ügyel –, hiszen a 3 ezer kilométert futott tesztautóban rossz úton már diszkréten megszólaltak a kárpitok, s az autó hangszigetelő rétegei is vékonyabbnak tűnnek, de mindez alig ront az utasok komfortérzetén. Már csak azért sem, mert az Octavia utasai kifejezetten kényelmesen ülnek, mind az első, mind a hátsó ülések komfortosak, a fej- és lábtér pedig bőséges. A Skoda nagyon jó minőségű anyagokat használt a beltér burkolása során, s az autó kívül-belül olyan benyomást kelt, mintha eggyel nagyobb kategóriába tartozna.
Hízókúra
Az Octavia jó érzékkel megrajzolt karosszériáját kicsit sem torzította el a kombivá alakítás, sőt, talán még impozánsabb, testesebb lett tőle az autó. A formatervezők persze nem szakadhattak el a manapság követendő trendektől, így a hátsó ajtó erősen csapott, ami radikálisan szűkíti ugyan a csomagteret, de vegyük figyelembe, hogy kevesen akadnak, akik tetőig rakják meg kombijukat. A csomagtér befogadóképessége így is meggyőző: az 580 literes tér rendkívül sok málhát képes befogadni, ráadásul a kerékdobok alig lógnak be, így a Combi sík felületekkel határolt hátsó traktusa tényleg nagyon jól kihasználható. Ügyes ötlet a csomagokat rejtő roló reteszelő mechanikája,
amit nem kell ki-be akasztgatni, hanem enyhe nyomásra kiold, és a takaróréteg csendben előresiklik az üléstámlához. Ugyanez a roló megfelelően tompítja a futómű zajait is, így a kombikból már ismerős, alig csillapított futóműzaj nem tolakszik be érezhetően az utastérbe. Pedig lenne rá esélye, mert az autó rugózása meglehetősen kemény, bár nem annyira, hogy az kényelmetlenül pattogóssá tegye az Octavia futását.
A dízel örömei
Ennyi keménység kell is, hogy a súlyos, 1325 kilós kocsitest szilárdan fogja az aszfaltot, hiszen lágyabb rugózással az Octavia Combi inkább hömpölyögne, mint haladna az úton. Így viszont kifejezetten élvezetesen vezethető autónak bizonyult az Octavia: bár a 105 lóerős motor nem csábít örömautózásra, az 1.9 PD TDi 250 newtonméternyi nyomatéka meglehetősen határozottan gyorsítja a kocsit. A 11,9 másodperces sprint nulláról százas tempóra ugyan nem hordozza magában az abroncspörkölő gyorsulások ígéretét, ám az Octavia egyrészt nem erre készült, másrészt pedig a sebességváltó áttételezése olyan, hogy az átlagos kigyorsítások első szakasza – vagyis városi forgalomban a legfontosabb rész – kifejezetten dinamikusnak tűnik. Persze, ne feledkezzünk meg arról, hogy a turbódízel Skoda kombi nem tipikusan városi autónak készült, sokkal inkább olyan embereknek szánták, akik várhatóan nagy távolságokat tesznek majd meg az autóval. Szerencsére
erről a cseh mérnökök sem feledkeztek meg, s az Octavia Combiból kellemes utazóautót faragtak. A gázadásoknál néha zavaróan morgós dízel autópálya-tempónál alig hallatja a hangját, az utastérbe kevés szél- és útzaj szűrődik be, s némi határozottsággal igen magabiztos előzéseket is kicsikarhatunk a kocsiból. Ráadásul a dízeles örömautózás nem is kerül sok pénzbe, hiszen tesztautónk alig több mint 5 litert fogyasztott száz kilométeren.
