Minden normális társadalom és gazdaság egyik pillére az a kis- és középvállalkozói réteg, amely előszeretettel használ üzleti és családi célra egyaránt alkalmas járművet. E réteg helyzetbe hozása elemi közérdek, ezért például Ausztriában évről évre frissítenek egy „kivétellistát”, amely felsorolja, hogy melyik gépkocsitípusok minősülnek pénzügyi szempontból haszonjárműnek. Nálunk is virágzott a VW Transporter jellegű autók piaca, mígnem kormányzatunk 2003. január 1-jétől áfaköteles személyautónak minősítette a háromnál több személyes zárt áruszállítókat. Az intézkedés hatására 40 százalékkal zuhant a szegmens értékesítése, vélhetően nem, vagy nem jelentősen nőtt az állam adóbevétele, a vállalkozók meg vásárolhatnak, üzemeltethetnek a céljaiknak nem igazán megfelelő járműveket. A kormánynak két és fél év is kevés volt a helyzet orvoslására, a Porsche Hungáriának viszont elegendőnek bizonyult a reagáláshoz: kihozott egy új Mixto-változatot. Ez már nem a zárt Transporteren alapul, mint elődje, hanem a duplafülkés alvázra szerelik fel a Vértes Klíma Autószerviz Kft. zárt felépítményét, tehát nem a furgonok, hanem a kis platójukon kemény műanyagtetőt viselő pick-upok rokona. Ebből fakadnak a következőkben részletezett előnyei és hátrányai.

Hosszú vagy rövid?

Közel 3,5 méteres tengelytávjával és az alváz 15 centis megkurtítása ellenére bő ötméteres hosszával eléggé terjedelmes jármű a Mixto. Fordulóköre teherautósan nagy, 13 méteres. Sofőr legyen hát a talpán, aki beügyeskedi magát egy normál méretű parkolóhelyre! Igaz, segítik az oldalra és lefelé is nagy látószögű tükrök, hátrapillantása mégis korlátozott. Pedig a fülke hátfalában ott a fűtőszálas hátsó szélvédő, s van tompítható belső tükör is, de ezeket olyan feleslegessé tette az ablaktalan doboz, mint a strucc szárnyát a törzsfejlődés. A személyautónak minősülő nyolcszemélyes T5 kombi (ugyanilyen motorral és tengelytávval bruttó 7 876 000 Ft) bizonyos szempontból jobb haszonjármű a Mixtónál, mert hosszú tárgyak is szállíthatók vele, míg ez utóbbiba cipős dobozból rengeteget be lehet rakni, de karnist már nemigen, sílécről vagy szörfről nem is beszélve. S hát eléggé teherautós az alul rakodóhelyet rejtő második üléssor: lapos padján meredt testtartásba kényszerül az ember, s nem tudja kinyújtani a lábát. A kétszemélyes első utasülés is csak kényszermegoldás, ezért ha nem fontos követelmény a hatszemélyes utastér, én a szimpla ülést javallanám – még olcsóbb is 16 ezer forinttal…

Biztonság vagy komfort?

Ha kihegyezett ceruzával kell kalkulálni, választhatunk a biztonság és a komfort között. A Mixto specifikálói, helyesen, az előbbit helyezték előtérbe: alapfelszerelés a légzsák, az ABS, a kipörgésgátló, az elektronikus differenciálzár és a motornyomaték-szabályozás. Ennek viszont a kényelem látja kárát. A hátsó ajtózárakat csak kiszállva, kulccsal lehet nyitni, mert belülről nem érhető el a zárgomb, s ha mégis, akkor kicsúszik az ujjunk közül. A jobb oldali tükröt az ablak kézi letekerése után, többszöri ide-oda átüléssel állíthatjuk be, s melegben szörnyen hiányzik a klíma. Ha telik rá, ezeket megrendelhetjük az extralistáról, összesen 420 ezerért, de sokan inkább a TransVan modellt választják majd, amely 130 lóerővel és rendes felszereltséggel kerül hatmillióba.

Csak megy és megy…

A Volkswagen még a közismerten megbízható Bogár korában használta ezt a szlogent: “Csak megy és megy és megy…” Elmondhatjuk ezt a Mixtóról is, egyrészt mert a márkával kapcsolatos tapasztalatok és a jármű minőségi hatása alapján nincs okunk kételkedni a tartósságában, másrészt mert először azt hittem, hogy bedöglött az üzemanyagszint mutatója, annyira nem akart lefelé mozdulni. Bő 500 kilométernél még mindig fél tankot mutatott. A teljesen elfogadható, 9 literes fogyasztásból és a tank 80 literes kapacitásából adódó 800 kilométeres hatótáv nagyon dicséretes! Igaz, gyorsulási versenyt nem nyernénk a Mixtóval, mert idejének méréséhez inkább használhatunk naptárt, mint stoppert, de a

gyakorlati közlekedésben minden további nélkül tudjuk tartani a többiek tempóját. A csúcssebességet 135 km/órában adja meg a gyár, de az autó simán futja a – GPS műszerrel ellenőrzött – 140-et. Menettulajdonságai biztonságosak, szélérzékenységet a nagy doboz ellenére sem tapasztaltam, tetszett a joystick-váltó (sajnos csak ötfokozatú), a kormány és a fék, bizalomgerjesztő az egész. A távfény jó, a tompított már kevésbé: foltos a kéve, s nem is hatol valami távolra.

Kellemetlenkedés

Mindent egybevetve önmagában jó jármű a Mixto, de annak, aki megveszi, számolnia kell hatósági kellemetlenkedéssel. Annak fejében, hogy nem fizettünk regisztrációs adót, visszaigényeltük az áfát és elszámolhatunk bizonyos költségeket, menetlevelet kell vezetni, országúton csak 70-nel, autópályán maximum 80-nal mehetünk szabályosan, s legálisan nem hajthatunk be sehová, ahol kint van a teherautónak tilos tábla – például a Lánchídra vagy a ferihegyi gyorsforgalmi útra, ezer meg egy utcáról nem is beszélve. Nehéz ebben nem észrevenni a tudatosságot, amellyel a „hatóság” érezteti lenéző megvetését azokkal a vállalkozókkal szemben, akiknek adójából él(ősködik).