No igen, legtöbbünk számára a stuttgarti sportkocsi örökre elérhetetlen marad… Tulajdonképpen a kérdés most az, vajon ennyiért is egy rendes Porschét kaphatunk? Nézzük először a száraz adatokat: a 2,7 literes boxermotor 700 köbcentivel kisebb, mint a Cayman S-ben, így 245 lóerős teljesítménye 50-nel, 273 Nm-es forgatónyomatéka pedig 67-tel szerényebb. Mivel azonban a sportkocsi önsúlya mindössze 1,3 tonna, s minden egyes paripa csupán 5,3 kilogrammot cipel, jóformán szárnyal a Porsche.

Kisebbet harap

Persze a sportos autózáshoz bőszen kell használni a sebességváltót, és kíméletlenül hajszolni a gépet. Amilyen mazochista, a VarioCam Plus változó szelepvezérlésű és szelepkiemelésű motor csak 4000-es fordulat

felett él igazán. A vérpezsdítő élményt közben a hat henger hátborzongató süvítése festi alá, ami – középmotoros autó lévén – közvetlenül a két ülés mögül szól. Ötfokozatú nyomatékelosztójával a Cayman 6,1 másodperces százas sprintre képes, és kicsit izzadva bár, de 8 km/órával lenyomja a 250-es tempóra korlátozott (sport)limuzinokat. Egyébiránt opcióként hatfokozatú manuális váltó (0-100 km/h: 6,1 s, 0-160 km/h: 14,0 s, 0-200 km/h: 23,2 s, csúcssebesség: 260 km/h), vagy ötfokozatú Tiptronic S automata (lásd a táblázatban) kérhető.

Kanyarvirtuóz

Nem is annyira autópályán száguldani, mint kacskaringós úton egyik ívről a másikra fűzni izgalmas a kocsit. A Porsche olyan, akár egy precíziós

műszer! Igaz, a kormány átmérője nagyobb a kelleténél, ám a legkisebb mozdulatra is azon nyomban „vetődik” a Cayman és bőséges visszajelzést kapunk az útról. Az aszfalthoz pedig úgy ragaszkodik, mintha az élete múlna rajta – holott nem egy betonkemény, kényelmetlen autó. Kikapcsolt menetstabilizálóval is bátran eshetünk be a kanyarokba, forszírozott tempónál előbb leheletfinoman elindul a Porsche orra, majd nagy sokára hajlandó táncba lendülni a hátulja. Ilyenkor a korrigáláshoz azért értő kezekre és lábakra van szükség – nem árt előtte mondjuk gyakorolni! A váltókar rövid utakon, katonásan jár a kulisszában, kis erőszükséglettel kapcsolhatunk. Vakon bízhatunk a fékrendszerben is, az adagolhatóság jó, de sportkocsihoz méltó módon keményen kell taposni a pedált.

Ez valódi Porsche

A legjelentősebb különbség az izmosabb Cayman S-hez képest, hogy a középen kivezetett kipufogó nem kettő, hanem egy öblös, rombusz alakú

csőből áll. Egyébiránt az orrkötény fekete alsó pereme, illetve a fekete féknyereg, a 17 colos könnyűfém keréktárcsák (elöl 205/55, hátul 235/50-es abroncsokkal) és a titánium színű típusjelzés említhető még ismertetőjegyként. Az utastér minősége és kidolgozottsága makulátlan, az autó felszereltsége gazdag, az extralistáról pedig ugyanúgy megrendelhető a PASM adaptív futómű, a Sports Chrono csomag, a Bose audiorendszer, a tolatóradar, vagy a nagyobb felnik, mint az S verzióhoz. A rajongók körében kevéssé elfogadott 944 és 968 után a márka értékeihez és kvalitásához méltó alapmodellel rukkolt elő a Porsche – nem is csoda, hogy az előzetes becsléseket alaposan túlszárnyalják a megrendelések, évente 15 ezer darabot szándékoznak eladni a Cayman/Cayman S párosból.