A név kötelez – tartja a mondás, s bizony az Astra Caravan esetében van mire építeni. 1991-től 2004 júniusáig több mint 2,37 millió első és második generációs Astra kombi talált gazdára szerte Európában, miközben 1993 és 2000 között nem csupán a saját szegmensében volt piacvezető, hanem az egész kontinens legnépszerűbb puttonyosának számított. Bár ezt követően a térvarázsló Zafira vette át a stafétabotot, most minden kétséget kizáróan ismét az Astrán a sor. Ehhez szerencsére minden adottsága megvan: 2,7 méteres tengelytávja kilenc centivel haladja meg az ötajtósét, illetve az előző kombiét, így mind a hátsó lábtér, mind pedig a csomagtartó nagyvonalúbb értékeket sejtet. Alaphelyzetben

500 liternyi poggyász fér a kifejezetten csinosra sikeredett hátsó traktusba, míg előrehajtott ülésekkel és támlákkal 1590 literesre hizlalható a befogadóképesség, ami éppen 90 literrel haladja meg az elődét. A második szintet jelentő Enjoy kivitel már tologatható hátsó üléssorral dicsekedhet, így a pillanatnyi igényeknek megfelelően grandiózus hátsó lábtérhez (936 mm) vagy 40 literrel nagyobb csomagtartóhoz (540 l) juthatunk. A hátsó üléstámlák standard felosztási aránya 60:40, azonban opcióban 40:20:40 osztású is kérhető, így tovább nő a variációs lehetőségek száma. Az igazi poén mégsem ez, hanem a Vectra Caravanban már bevált, de az Astra kombi számára továbbfejlesztett FlexOrganizer rendszer, amely hálók és hajtogatható rekeszfalak segítségével teszi lehetővé a csomagtartó egyéni kialakítását. Ugyan mit kívánhat még egy kombira áhítozó? Talán olyan poggyászrolót, amely finom érintést követően előzékenyen feltekeredik, jelentősen megkönnyítve ezzel a bevásárlás utáni hercehurcát. Majd’ elfelejtem! Az Astra Caravan tulajdonosa ebben sem szenved majd hiányt.

Korrekt

Bármilyen irányból közelítjük is meg, az Opel új alsó-középkategóriás kombijára a korrekt jelző a legmegfelelőbb. Erőforrások tekintetében – hasonlóan az ötajtós verzióhoz – öt benzin- és négy dízelmotorral számolhatunk, 80 és 200 lóerő közötti teljesítményskálával. Az angliai menetpróbán a benzines csúcsmodellt (2.0 l – 200 LE), illetve a legizmosabb, Fiat-GM kooperációban született dízelt (1.9 CDTI – 150 LE) volt alkalmam kipróbálni. Nos, a gázolajos igazi nyomatékkirály, megdöbbentően alacsony fogyasztással (5,9 l/100 km), míg a másik igazi élményautó, igaz, szigorúan a kitömött pénztárcával rendelkezők számára, az üzemanyagszint-jelző ugyanis pánikszerűen zuhan a piros mező felé, ha megpróbáljuk kiaknázni a motorban rejlő fölényes potenciált. Biztonság szempontjából ugyancsak korrektnek minősíthetjük az Astra kombiját, miután az autóipar ma ismert összes vívmánya rendelkezésre áll, sőt… Lévén kombi modell, vélhetően vontatásra is használják majd, így igencsak jól jöhet az opciós listán található, innovatív utánfutó-stabilizáló rendszer, amely amint észreveszi, hogy a vontatmány miatt „csóválni” kezd az autó, a másodperc tört része alatt beavatkozik, s gázelvétellel, szükség esetén fékezéssel stabilizálja a járműszerelvényt. Ezt ugyan nem volt módomban kipróbálni, de hiszek a rüsselsheimi mérnököknek, mint ahogyan az is világos előttem, hogy a magyarországi értékesítés sikere nem az autó képességein, hanem sokkal inkább az árképzésén múlik majd.