A japánok előrukkoltak az 5-ös felfrissített változatával, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, csak igen kis mértékben módosítottak a belsőn és a külsőn. Áttervezték a lökhárítókat, a világítótesteket, és a méhsejtszerkezetű hűtőrács is még inkább Zoom-Zoom-os lett. Hét új színnel, új fazonú 16 és 17 colos felnikkel gazdagodott az extralista, de választhatunk titánszínű és fekete középkonzolbetétet is. A luxuspártiak vélhetően nem veszik majd zokon az opciós bőrkárpitozást és az automatikus szintszabályozású xenon fényszórókat sem.

Automata váltó és motoros tolóajtók

Az igazi újdonság persze a megújult benzinmotor. A 2,0 literes aggregát hengereinek töltési hatékonyságát szekvenciális szelepvezérlés-állítással (S-VT) fokozták, míg az elektronikus gázpedál az élénkebb gázreakciókért felelős. A korábbihoz képest most nem 4500-as, hanem már 4000-es percenkénti fordulatszámon leadja 185 Nm-es csúcsnyomatékát a motor. Míg a régi változat 10,8 másodperc alatt gyorsult álló helyzetből százra, addig a mostaninak – a rövidebb váltófokozatoknak köszönhetően – mindössze 10,2 is elegendő. A kímélő hatodik gyakorlati haszna a 0,3 literes fogyasztás-megtakarítás és a 4%-kal alacsonyabb károsanyag-kibocsátás (187 g/km). Az 1,8-as benzines (115 LE) és a 2,0 literes gázolajosok (110, 143 LE) változatlanok maradtak.

A menetpróbán a vadonatúj, ötfokozatú automatikus váltóval is vezettük az 5-öst. A vezérlés rángatás nélkül kapcsolja a fokozatokat, emelkedőn és lejtmenetben pedig finoman visszavált a szerkezet. Kézzel is beavatkozhatunk a váltásba: a kart “D” állásból kissé balra billentve előretolva vissza, míg magunk felé húzva magasabb fokozatba kapcsolhatunk. A mérnökök módosítottak és elektromos nyitással egészítették ki a praktikus tolóajtós megoldást – hazánkban ez a TX PLUS szinttől jár. A kormány bal oldalán helyeztek el egy kapcsolósort, ahonnan nyitni és zárni tudjuk a hátsó ajtókat, de ezenkívül távirányítóval és a kilincs egyszeri, rövid meghúzásával is mozgathatók a becsípődésgátlós tolóajtók.

Új, erősebb motorok a Zafirában

Hivalkodás nélkül, eredeti küldetését nem feledve újult meg az Opel hétszemélyes sikermodellje. 1999-es megjelenésekor kategóriát teremtett a Zafira, ugyanis a kompakt egyterűek születésének hajnalán még senki sem kínált hétszemélyes modellt. Azóta nagyot fordult a kocka, a tömeggyártók tetemes része felzárkózott az Opelhez. A frissített modell nem nevezhető  teljesen újnak, a módosítások csak a finomítást és a fiatalítást szolgálták. A 2007-ben 194 ezer példányban eladott egyterű külsején végrehajtott apró változtatásoknak köszönhetően a Zafira határozottabb fellépésű, komolyabb megjelenésű autó lett. Az újragondolt részletek jegyében kiszélesítették a kerékíveket, tetszetősebbre cserélték a lámpákat, sportosabbra vették a lökhárítók fazonját.

Igazi újításokkal a lemezek alatt találkozunk, hiszen két dízel és egy benzinmotor is átadta helyét a korszerűbb utódoknak. Az eddigi 105 lóerős, 1,6 literes benzines alapmotort száműzték a kínálatból, szerepét a szintén 1,6 literes, de izmosabb, 115 lóerős erőforrás veszi át, amely változó szelepvezérlésű a jobb nyomaték (+3,3%) és a csekélyebb fogyasztás (-4,3%) érdekében. Mivel a gázolajos modellek teszik ki az eladások nagy részét, az új 1,7 literes dízelhez igen nagy reményeket fűznek. A 110 és 125 lóerős teljesítményű egységek közül menetpróbánk során az erősebbet foghattuk vallatóra, amely hatfokozatú sebességváltójával kiváló társ a hosszú utak megtételéhez. Üzemi hőmérsékletét elérve a gázolajos csendessége példaértékű, autópályán 130 km/órás sebességnél alig szűrődik motorzaj az utastérbe. A dízel Zafira rugalmassága az utolsó fokozatban is elfogadható, előzésnél viszont érdemes egyet, vagy akár kettőt is visszakapcsolni, hogy az autó kellő vehemenciával húzzon. Az erőforrás kifejezetten harmonizál az egyterű józan karakterével, s leginkább a tankoláskor dicsérhető – átlagfogyasztása alig haladja meg a 6,0 litert.

A Zafira legnagyobb erénye továbbra is a praktikus utastér, amely könnyedén variálható, s így családi autónak tökéletes. A beltérben jó fogású, lapos kormányszögű, kis átmérőjű volán fogadja a vezetőt, amely az érezhetően kényelmesebb ülésekkel karöltve kellemes környezetet teremt. Az ülőlapok hossza és a gerinctámasz is példaértékű, egyes modellekben a könyöktámasz több fokozatban állítható, a használaton kívüli övek csatja pedig eltüntethető. A Zafirának minden esélye megvan ahhoz, hogy az élbolyban maradjon, hiszen ésszerű megoldásaiért különösen szerethető jármű, amely tetszetős külsejével és takarékos erőforrásaival új híveket szerezhet magának.