A Honda nem az első márka, amely ötről a hatra jutott, hiszen a Fiat Multiplájának már a második generációja nyűvi a kontinens útjait. A Honda is két sorban elhelyezett hat ülésre szavazott az FR-V esetében, hiszen a kocsi így nem túl hosszú és buszszerű, tehát könnyen vezethető, ugyanakkor elég tágas, hogy vevőket csábítson el a mellette konzervatívnak ható konkurenciától. Ha hosszában nem lehet terjeszkedni, két irány marad: széltében és felfelé. Az FR-V 1,61 méter magas – ez még nem szokatlan a buszlimuzinok között. Ám a több mint 1,8 méteres szélesség annál inkább, ez csak két kategóriával feljebb szokásos. Az átlagosnál tíz-tizenkét centivel szélesebb karosszéria persze önmagában nem volna elég ahhoz, hogy a harmadik ülést bepréseljék a két első közé, ezért az FR-V-ben a szokásosnál filigránabbak az ülések, keskenyebb az ajtó belső borítása (közelebb is vannak hozzá a szélső ülések), s további trükkökre is szükség volt, hogy a helykínálat megfelelő legyen.

Sok jó ember…

Elhiszik, hogy az FR-V-ben akkor is kényelmesen ültem a volán mögött, amikor még ketten utaztak elöl, sőt, legközelebbi utastársam cseppet sem zavart a kocsi irányításában? Ez volt a helyzet, s ennek magyarázata a középső ülésnél keresendő. Olyan hosszú sínen tolható hátra, hogy a középső utas válla még a vezető ülésének támlájával sincs egy vonalban, s így nincs is útban. Mint ahogy neki sincs útban a váltókar – hiszen az a műszerfalra került -, illetve a magasra helyezett középkonzoltól is elfér a lába. Elöl tehát semmi gond a tér nagyságával, s hátul is csak a középső utas kényszerül kompromisszumra, ha az előtte ülő teljesen hátracsúsztatja az ülését. Egyébként hátul is tágas a lábtér, s az első középső ülést sem kell feltétlenül a leghátsó helyzetbe tolni. A széles válltér annak is köszönhető, hogy az FR-V oldalablakai nem dőlnek annyira befelé, mint a mai autókon szokott.

Kívül-belül

A Multipla több éves jelenléte ellenére még mindig szokatlan üléskoncepció számos előnnyel jár. A Honda kompakt hatülésesének legnagyobb erénye a variálhatóság, s lássuk be, a buszlimuzinok vásárlói éppen erre vevők leginkább. A hatüléses elrendezés akkor mutatja meg a benne rejlő potenciált, ha legalább hárman vagy négyen ülnek az autóban, és még jó sok csomagot is be kell pakolni. Ilyenkor ugyanis sok ferdehátú kocsi tulaja reménytelenül legyint, amikor eszébe jut, hogy a hátsó támla csak egyben dönthető előre. Nincsenek sokkal jobb helyzetben az osztott hátsó támlájú kombik használói sem, hiszen három utas esetén már mindenképpen hátra kell ültetni valakit, azaz a raktér nem bővíthető teljes szélességben. Az FR-V-ben azonban kedvünkre variálhatunk, az ülések egészen különleges konfigurációját is kialakíthatjuk, hiszen úgy is beülhetnek négyen a kocsiba, hogy a két hátsó, szélső ülés el van fektetve. A csomagtartó megnagyobbítására nem feltétlenül van szükség: az FR-V raktere alaphelyzetben is 439 literes. Alakja ugyan nem a legszerencsésebb, mert viszonylag rövid, de legalább széles és mély. Ha rögzíteni szeretnénk a rakományt, könnyű a dolgunk: az FR-V csomagtartójában ugyanis van négy krómozott csat, használhatjuk erre a célra a két Isofix rögzítési pontot a szélső üléseknél és azok rögzítő zsanérját is.

Papírforma

Bár az FR-V a kompakt kisbuszok között unikumnak számít, tipikus Honda maradt – annak ellenére, hogy ez a cég első hatülésese Európában. A kocsiban a minőség – akár szemmel, akár tapintással vizsgáljuk – mindenhol kifogástalan. A műanyagok igényesek, a textilek nem különben, az ajtó belsején is nagy felületet borít a kellemes tapintású, bársonyos anyag. Nagyon tetszetősek a dekorbetétek a műszerfalon, az elegáns fekete és a fényes szürke felületek kontrasztja és aránya elegánssá, különlegessé teszi az FR-V utasterét. S mivel buszlimuzin, az FR-V a raktéren kívül is sok helyet kínál. Igaz, az ajtózsebek elöl kicsik, hátul azonban öblösebbek, s itt már van két nagy palacktartó is. Mivel elöl akár hárman is ülhetnek, a középkonzol alól tripla pohártartó bújtatható elő. Rakodhatunk a kis rekeszbe balra a kormánytól, illetve a fiókba az első középső ülés alá is. A Honda mérnökeinek igényes munkáját bizonyítja még a három első napellenző (de miért csak a vezető előttiben van piperetükör?), a nagyon hatékony szellőzőrendszer – a műszerfalon nem kevesebb, mint öt szellőzőrostély kapott helyet -, illetve az olyan apróságok, mint a négy csillapítottan mozgó kapaszkodó.

Balra igazodj!

A volán mögött kényelmes a hely (az ülőlap azért lehetne hosszabb), a kormányoszlop szerencsére négy irányban állítható. A középső ülés miatt a vezető a szokásoshoz képest kicsit balra ül, az ajtóhoz is közelebb van, s a belső visszapillantót is a megszokotthoz képest balra ragasztották a szélvédőre. Ez azonban néhány perc alatt megszokható, az FR-V irányítása gyerekjáték. Sőt, az ötletes megoldások még a komfortot is javítják: a középső ülés lapjának első fele (alatta rekesz van) előredöntve kényelmes lábtámaszként funkcionál. A hátsó „könnycsepp” fejtámlák kialakítása is ügyes, hiszen használaton kívül, ha le vannak nyomva, nem takarják el a kilátást. Hátrafelé egyébként még ezzel együtt sem könnyű tájékozódni. A markáns, karakteres megjelenésnek és a biztonságos utascellának ára van. Például kicsit útban van a tekintetnek a vastag A oszlop, s az emelkedő övvonal, a kis felületű oldalüvegek, illetve a szintén vaskos C oszlop miatt is bajos hátrafelé az eligazodás. A nagy felületen törlő elsőkkel ellentétben a hátsó ajtón lévő ablaktörlő lapát csak kis felületet tart tisztán.

A hang zavar

A kocsi formáját, kialakítását, minőségét, az utas- és a csomagtér ötletes megoldásait feltérképezve az a meggyőződésünk, hogy az FR-V átgondolt, jól kitalált konstrukció. Az 1,7 és 2,0 literes benzinesből álló motorpaletta azonban még távolról sem teljes – a Honda méltán elismert dízele csak júniustól rendelhető. Szerkesztőségünknél az 1,7 literes alapgép járt. Maga a motor tipikus Honda masina: finoman jár, jól tűri a fordulatszámot, jól húz és könnyen felpörög. Ráadásul még a hangja is szép – bár ezt szívesen hallgattuk volna kevesebbszer.

Hiányzó fokozat

A hozzá kapcsolódó ötfokozatú váltó áttételezése ugyanis olyan rövid, hogy autópályán 130-as tempó mellett a motor főtengelye percenként nagyjából 4300-at fordul. Amikor első ízben hajtottam a sztrádára az FR-V-vel, azonnal feltűnt az ordító motor, s rá is néztem a Volvo S60-éhoz hasonló kulisszával látványosabbá tett váltókarra: van még hatodik is, csak elfelejtettem volna kapcsolni? Sajnos nincs, így nem meglepő, hogy a 125 lóerős motor a vártnál többet fogyasztott – 9,4 litert 100 kilométerenként. A szokatlanul rövidre vett fokozatoknak persze előnye is van: ha kipörgetjük a motort, az üresen 1,4 tonnás kocsi lendületesen gyorsul. Menet közben azért érződik a nagy tömeg: 80-as tempóról már nem lő ki az FR-V, s városban is gyakran kell a váltókarhoz nyúlni, ha előzni szeretnénk. A zajos motortól és az autópályán megugró fogyasztástól eltekintve az FR-V vezetése még élményt is nyújt – ismerjük el, ez azért szép teljesítmény egy családi kisbusztól. A széles nyomtávnak köszönhetően a kompakt Honda nagy sebességnél is stabil, és – sok riválisával ellentétben – a szélre sem túlzottan érzékeny. A szélzaj sem jelentős (nagy részét a motor hangja úgyis elnyomja), pedig az autó magas és a külső tükrök is nagyok. A „terpeszkedő” futómű kanyarban is jól jön, az autó biztosan uralható, kiszámíthatóan fordul, alulkormányozottsága nem zavaró mértékű. S ami fogyasztásnál hátrány, a rugózásnál előny: részben a nagy tömeg miatt is az FR-V kifejezetten komfortos.

Most vagy nyáron?

Összességében könnyen megkedvelhető, igényesen kidolgozott modell, igazi egyéniség az FR-V. Az első középső ülésnek minden kisgyerek örül majd – ügyes húzás a hondások részéről, hogy az apuka mellett ücsörgő, néhány éves lurkókba oltják a márka és az autózás szeretetét. Az érzelmek mellett az értelemre is hat az FR-V, hiszen nagyon praktikus, kényelmes és – a márka eddigi eredményeit alapul véve – minden bizonnyal megbízható kocsi. S nem is drága, hiszen az 5,1 milliós alapárban már benne van az ABS, a CD-s hifi, a fedélzeti számítógép, a központi zár, a légkondicionáló, a hat légzsák és a szervokormány. További 200 ezer forintért már a Comfort változatot vihetjük haza, ehhez a fontosabb fenti tételek mellett még csomagtérroló, távirányító a hifihez, riasztó és sötétített ablakok járnak. Ennyi erény mellett megbocsátható a zajos motor és a kissé túlzott fogyasztás, ám aki a legtökéletesebb FR-V-re vágyik, az várja meg a nyáron érkező dízelmotoros (i-CTDi) változatot.