Az ex-szocialista ipar immár nem, a németek, franciák és olaszok viszont több évtizede termelnek “minimál tehergépkocsikat. A Fiat közülük is az egyik legrutinosabb a műfajban. Ennek ellenére a Palio/Albea/Siena trió padlólemezére tervezett 4,4 méter hosszú Fiat Strada nem állítható a kirakatba. Legalábbis nem azzal a céllal, hogy általa mutassák be, hogyan kell átalakítani egy személyautót tökéletes kisteherautóvá.

Rossz pontok

A kifogások felsorolásának az elején le kell szögezni, elsősorban szubjektív észrevételekről lesz szó, olyanokról, amelyek a használati értéket nem befolyásolják. Tehát, a formaterv elmegy, az autó látványfokozó külső műanyag burkolatelemei megfelelnek a marketingesek azon céljának, miszerint a Stradát elsősorban életstílus-autónak próbálják meg elsütni. A belső tér idejétmúlt berendezése –

kezdve a tíz évvel ezelőtti divatnak megfelelően megtervezett műszerfallal, a csak magasságában állítható kormányoszloppal és az egyedül árválkodó kormánylégzsákkal – már korántsem szívderítő. Ráadásul az egész pult ránézésre és tapintásra legfeljebb közepes minőségűnek hat. Legalább ennyire zavaró az ideálisnak nem nevezhető vezetési pozíció is. A kormányoszlopot magasra állítva lapos volánszöget kapunk, mégis célszerűbb felfelé dönteni, mivel az ülés a legalacsonyabb helyzetben is magas, s így legalább elfér az ember lába. A „majom a köszörűkövön” jellegű vezetési testhelyzet nemcsak kényelmetlen, hanem a manőverezést is nehezíti. Erre is rátesz egy lapáttal a kocsi meglehetősen nagy fordulóköre. A kisebb áruszállítási feladatokra is alkalmas Fiattal egy átlagos szélességű, 2×1 sávos városi utcában és országúton nem lehet egyből megfordulni. A két kocsi közé hosszában beálláshoz ugyancsak jó nagy ívet kell leírni. Ugyanakkor a hidraulikus rásegítés ellenére még nagy sebességnél is egészen precíz a kormánymű, forgatása nem igényel kidolgozott karizmokat.

Technikai OK

A kevésbé látványos műszaki megoldásokkal ennyi baj sincs. Ugyan a közös nyomócsöves turbódízel motor befecskendezési rendszere nem a legújabb, még a turbólapátszög sem változik, mégis megy a Strada 1.9 JTD, ha kell. A viszonylag szerény, 80 lóerős teljesítménnyel és 196 Nm nyomatékkal üresen egy kiskategóriás személyautó gyorsulása és – ahol szabad – végsebessége érhető el. Az erőforrás karakterisztikája

kifejezetten kellemes, már egészen alulról, 1400-1500-as főtengelyfordulattól késlekedés nélkül reagál a gázadásra. Sebességfokozattól függően erőteljesen, illetve visszafogottan, de érezhetően gyorsítja a pick-upot, elméletileg 163 km/óráig. A szabálytisztelők sem kénytelenek sokkal lassabban autózni. Miután a Strada megengedett össztömege nem lépi át a 2,5 tonnás határt, Magyarországon a személygépkocsikra vonatkozó sebességlimitek vonatkoznak rá. Bizony, a legtöbb kis platóssal semmilyen körülmények között nem szabad 85-nél gyorsabban haladni… A 130-as utazótempót terhelt állapotban is képes hozni a kocsi. Rugalmassága nem romlik drámaian, a Strada sofőrje akár a nagyvárosok lüktető forgalmával is lépést tud tartani, természetesen több gázzal és váltással. Figyelemre méltó, hogy fogyasztása még strapálva sem lépi át a 8 l/100 km értéket, kímélő üzemmódban pedig 6 literrel is beéri a közös nyomócsöves dízel. A fékekre is lehet számítani, bírják az igénybevételt, a fékerő jól adagolható, a lassulás mértéke kielégítő. Igazán azonban a menettulajdonságokat illeti dicséret.

Csupasz platóval is egészen barátságosan rugózza ki a kisebb huplikat a hátul laprugós Strada, mindemellett a futómű zajai nem tolakodnak idegesítő mértékben a kabinba. Igaz, az elvileg fél mázsával megrakható hátsó már 250 kilótól is rendesen megereszkedik, a lökésgátlók nem koppanak minden egyes úthibánál, útegyenetlenségnél, sőt a rugózási komfort egy fokozattal még javul is. A próba során persze nemcsak a

hasznos teherbírásra, hanem a hasznos méretekre is kíváncsiak voltunk. Kipróbáltuk, vajon ráfér-e egy szabványos raklap a platóra. Felemás eredményt kaptunk. Fennhagyott pótkerékkel nem lehetett becsukni a hátfalat, csak pótkerék nélkül. Kár, hogy az egyébiránt teljes értékű tartalék kerék nem a padlón kapott helyet, s az is sovány vigasz, hogy a hosszú kabin ülés mögötti részébe gond nélkül befért, mivel a hosszú kabin 100 ezer forintos tétel az extralistán.

Hobbicélra

A teszt végére egyre jobban kikristályosodott, a Strada 1.9 JTD C.L kivitele elsősorban a szabadidejüket aktívan eltöltők számára ajánlható. A horgászok, vadászok, szőlősgazdák, kiskerttulajdonosok, szörfösök és motorosok inkább megtalálhatják a számításukat benne, mint a kisiparosok. A vízpartra, erdőszélre, domboldalra, tópartra, avagy éppen egy festői, motorozásra termett tájra az elsőkerék-hajtású Strada is képes eljutni, rajta a hobbikellékekkel, motorkerékpárral. Hasa magasabb, mint egy átlagos személyautóé, ezért könnyű terepre is rá lehet vele merészkedni. De vigyázat, a személyautóktól nemcsak a hasmagassága, a felépítése és az eltérő áfaszabályok különböztetik meg a Stradát. Felszereltsége a kiskocsiknál is szegényesebb. Még a csúcsmodellben sincs utasoldali légzsák, blokkolásgátló és légkondicionáló berendezés, e hármas bruttó 450 ezer forinttal növeli meg a 3 237 000 forintos bruttó alapárat. Ha mindhárom tétel ingyen benne lenne legalább a legdrágább verzióban, könnyebb szívvel lehetne rá mondani, hogy megéri az árát. Azért így sem rossz ajánlat. Egy jól felszerelt, dízelmotoros kisautóért egy különleges kinézetű, gazdaságosan üzemeltethető, személyautós menettulajdonságokkal és menetdinamikával, sőt sebességhatárokkal rendelkező platós kocsit kap az ember.