Bevallom, eléggé kishitű voltam, amikor a Citroën a logójuk megújulásával egyetemben bejelentette, hogy felélesztik a DS-típusnevet. Szépen vázolták, hogy a DS-ek lesznek a Citroën prémiummodelljei, de a gyártásuk során szorosan támaszkodnak majd az éppen aktuális C-család főbb elemeire. Sportosságot, messzemenőkig egyedi külsőt-belsőt és nem utolsósorban komoly vezetési élményt ígértek. No, persze, prémiummodell „tucatalapokon”, drágáért – gondoltam –, s ezt a koncepciót nem nagyon találtam nyerőnek… Azután ismertté váltak a menetpróba pozitívumai, később a DS3-as hazai árai, majd közelebbi barátságot is kötöttem a típussal, s bizony le kellett vonnom a következtetést: igen jó autót raktak össze a Citroënnél! Nem csak marketingduma, hogy a DS3-as a Mini ellenfele, ráadásul az ár-érték aránya messze jobb a nagy múltú angolénál.

Igazán bájos a DS3-as, a célközönsége pedig gyakorlatilag egy az egyben lefedi a Mini vevőkö­rét: fiatalos, sportos, közép- vagy felsővezetői beosztásban lévő szinglik, esetleg egygyermekes családok, akik éppen második autót keresnek. A hangsúlyos fekete maszk jól kiemeli az óriási Citroën-emblémát, a ködlámpák apró krómszegélyei és a kecses fényszórók eleganciát csempésznek a DS3-as arcára, míg a szélre kitolt, kopoltyúra emlékeztető, függőleges LED-csíkok a sportos külsőt adják. A kocsi oldalvonala sem éppen szokványos, a B-oszlop hullámnyelv, mások szerint cápauszony formája is igen markáns, és ebből a szögből érvényesülnek igazán a fekete középrészű felnik is. A kombis hátsó már kevesebb geget tartogat: szép a krómozott dupla kipufogóvég és a fekete tetővel harmonizáló felső szárny.

Az ajtót kinyitva hívogató alubetétes pedálsor és tenyérbe simuló, csapott aljú kormány várja a sofőrt. A hurkás sportülések kényelmesek, megfelelően tartják a testet, kanyarokban nem csúszkálunk bennük össze-vissza. A fekete-szürke műszerfali betétek helyett én egy fokkal vidámabb színkombinációt választottam volna, pláne úgy, hogy a tetőkárpit is sötét színű. A kezelőelemek többsége a „C”modellcsaládból származik, a tálalás mégis egyedi, az összeszerelés jó, egyedül a nem mindenhol prémiumszintű műanyagokért lehet megszólni a DS3-ast. A három órából álló műszerfali kijelzőblokk látványos, az órákat árnyékoló fedi, kár, hogy a sportos karakterrel ellentétben nem a fordulatszámmérő került középre.

Citroën DS3: praktikus és temperamentumos

Az apróbb holmi elpakolására meglepően sok helyet találunk, a 13 literes kesztyűtartón kívül rakodhatunk a könyöklőbe, a tágas ajtózsebekbe és a középkonzoli rekeszbe is. A kocsi méreteihez képest a 285 literes csomagtér tágasnak számít, s a 40:60 arányban osztva dönthető támlákkal tovább növelhető. A poggyászt azonban kissé magas peremen kell átemelni, a hátsó ajtó nyitásához pedig a lökhárító és a fedél találkozásánál kialakított mélyedésbe kell benyúlni, ami esős időben garantáltan összekoszolja a kezünket. Az első ülések támlájára helyezett kar meghúzásával juthatunk be a második sorba, ahol a beszállási procedúrát leszámítva – alacsony az autó, mélyre kell hajolni a beüléshez – kellemes csalódás éri az utasokat. Két átlagos termetű felnőtt remekül elfér egymás mellett, a szélső helyeken pedig ISOFIX rögzítési pontokat is találunk a gyerekülések biztonságos elhelyezéséhez. A DS3-as papíron ötfős, hátul ennek megfelelően fejtámla és hárompontos öv is jut minden utasnak, de a középső ülés csak jelzésértékű. Az autó az Euro-NCAP töréstesztjén kiváló, ötcsillagos minősítéssel zárt. Az utasok védelmére 87%-ot, a gyermekekére 71%-ot kapott a DS3-as, míg a gyalogosgázolási próbán 35%-ot ért el. Frontális ütközésnél a vezető mellkasa és lábszára van enyhe mértékű erőhatásnak kitéve, a többi testrész védelme példás.

Persze egy dolog valamit a külsőségekkel eladni, és más a hozzá passzoló tartalom összeállítása. A DS3-as pedig az egyre ritkább kivételek táborába tartozik: amilyen jól néz ki, olyan remek a vezethetősége, és bitangul is megy! Az elöl MacPherson rendszerű, hátul pedig deformálódó kereszttartóval spékelt futómű egyértelműen a sportos vezetési stílust támogatja. A karosszéria dőlését, lengéseit igyekeztek minimálisra szorítani, eközben a szükséges rugózási komfortról sem mondtak le a hangolásért felelős mérnökök. Kicsi, 10,17 méteres a fordulókör, így nemcsak a szűk városi manőverek alkalmával, hanem az éles kanyarokban is brillírozik az autó. Ha forszírozott tempóval szeljük az íveket, jóindulatú farcsóválásba kezd a DS, ami mindvégig kordában tartható, a francia mini kifejezetten jól viseli a hirtelen irányváltásokat. A 363 mm átmérőjű, közvetlen áttételezésű kormánnyal az irányítás kellően direkt, a kerekek és az út kapcsolatáról mindig pontos visszajelzést kap a pilóta.

A hajtott első kerekek az esetek többségében – kivéve nedves felületen – sikeresen juttatják az aszfaltra a PSA–BMW közös fejlesztésű 1,6-osának 240 Nm-es maximális nyomatékát, mely igen alacsonyról, már 1400-as fordulatszámtól „odavág”. A mindössze 1165 kilós DS3-as 7,3 másodperc alatt katapultál 100 km/órára, s a hajszának 214 km/óránál van vége. Az autó előzési rugalmassága nagyvonalú, a hatfokozatú manuális váltó pedig pontos, a kar kellően rövid úton jár, egyszóval öröm a DS3-as vezetése. A fékek adagolhatósága és kitartása is elismerésre méltó. A kis Citroën bátran odaállítható a remek vezethetőségéről híressé vált Mini mellé – a DS3-as bizony nagyon ott van a szeren!