Szerintem az autórajongók ki vannak éhezve a kihalófélben lévő szívó V8-asokra! Miért is lenne másként, hiszen nincs már nyolchengeres szívómotoros német és brit modell sem a piacon, ha pedig fordítunk egyet a földgömbön, látszik, hogy Japánban is a downsizingé és a turbófeltöltésé a jövő. A Lexus azonban még mindig kitart az 5,0 literes atmoszferikus blokk mellett, ami azért is érdekes, mert az RC F-fel együtt az LC 500-as talán az utolsó szívó V8-as japán kupé – a szigetország két ikonikus szupersportautója, a Honda NSX és a Nissan GT-R V6-os, biturbós modell. Hogy az atmoszferikus V8-asokra van igény, azt a számok is igazolják, az egy év alatt világszerte értékesített mintegy 10 ezer db LC 73%-a V8-as verzió volt, a maradék 27% jutott a V6-os hibridre. Ezután mondja valaki, hogy csak a politikai korrektség meg a zöld irányvonal számít! Viszont ha már szóba került az NSX és a GT-R, fontos megjegyezni, hogy az LC nem kőkemény sportkocsi, inkább egy pazar túrakupé, melynek a BMW 8-as lehet az igazi ellenfele.
Bárhogyan is kategorizáljuk, tény, hogy lehengerlő autó az LC, az 1345 mm-es magasság és a közel 2,0 méteres szélesség már eleve megadja az alapot. A részletmegoldásai pedig annyira futurisztikusak, hogy tanulmányautónak is elmenne! Regényt lehetne írni a lámpákról, a tükrökről, a karosszériába süllyedő kilincsekről, vagy ahogyan a tetővonal összeolvad a kiszélesedő farral. Egy biztos, aki szereti a feltűnést, az az LC-ben biztosan megkapja, de nem rosszallóan néznek rá, mint a hatalmas SUV-okra, sokkal inkább úgy állnak hozzá, mint az olasz sportkocsikhoz.
Belül sem szokványos az LC, de a hatalmas ajtókra vigyázni kell a parkolókban, és olyan mélyre kell ülni, ami a hétköznapi használat során már túlzás. A burkolatok, a színek és a formák ugyanúgy bátrak, mint a külső jegyei, itt is el lehet időzni a műszerfalon, a váltókaron vagy akár az ajtók Alcantara borításán. Tény, hogy a katonás berendezésű német luxusautókhoz képest kesze-kuszának tűnik az LC beltere, de üdítően más, mint bármilyen ma kapható modell. Azonban a touchpaddel vezérelhető központi rendszer finoman szólva sem felhasználóbarát. Még álló helyzetben is bosszantó a kezelése, menet közben kétszer is meggondolja az ember, hogy bármit át akar-e állítani. A kényelem már egy másik sztori, a két első ülés nagyon komfortos, hosszú autópályás szakaszok után is pihenten szállhatunk ki az LC-ből. A két hátsó férőhely amolyan elméleti lehetőség, felnőttnek egyszerűen túlságosan szűk a hely, gyermekülés pedig nem fér be hátra.
Az LC 500-as kapcsán mégiscsak a motor az egyik legfontosabb tényező. Az 5,0 literes V8-asnak már az indítása is egy kisebb show, hirtelen felcsapja a fordulatot és csak ezután áll be a békés alapjáratra. 3000-es fordulatig finoman duruzsol, utána elkezd ércesen szólni, majd 5500 felett jön a velőtrázó ordítás egészen a 7300-as leszabályzásig. Bármennyire is furcsa egy V8-as kapcsán, de lehet érezni, hogy igazi erejét a fordulatszámból nyeri, ami pont az ellenkezője annak, amit a mai izmos turbómotoroknál tapasztalunk! Ha rálépünk a gázra, nincs azonnal pokoli erő, helyette lineárisan épül fel, és az igazi tombolás csak később következik be. Nem is baj, mert a hátsókerékhajtás és a 477 lóerő kombinációja csak tökéletes tapadási körülmények között élmény, nedves úton jobb, ha észnél vagyunk és határozott kézzel fogjuk a kormányt.
A váltás feladatát a Lexus tízgangos automatája veszi le a vállunkról, amely finoman kapcsolgat, de őszintén szólva az volt az érzésem, hogy felesleges ennyi fokozat. Kilencedikből tizedikbe lépve 100-at esik vissza csak a fordulat – ha nem lenne sűrű a fordulatszámmérő skálázása, észre sem lehetne venni… Persze a fogyasztásra jótékony hatást gyakorol, országúton 9,0 literből is elvan a nagy V8-as. A városi tötymörgés már nem annyira az LC 500-as közege, ilyenkor 18 litert is képes benyakalni. Szerintem kifejezetten jó döntés volt, hogy a futómű és a kormányzás területén nem esett túlzásba a Lexus. Természetesen nagyon gyors az LC, de a kanyarvadászatnál jobban illik hozzá a suhanás, a gátlók is csak annyira feszesek, hogy ne kelljen az autóval mindenáron kerülni a rossz utakat. Amúgy is folyamatosan érezni, hogy a tömege alulról súrolja a két tonnát.
Az LC árlistája nincs túlbonyolítva, a V8-as és az 500h is 30 300 000 Ft-tól vihető haza. Bármennyire is furcsa, de az átlagember számára arcpirítóan magas összeg kifejezetten barátságos a szuperkupék ligájában. Az említett 8-as BMW-ből a 320 lovas dízel is három millióval drágább a Lexusnál, az 530 lovas M850i (az LC 500-as igazi ellenfele) pedig 41 milliótól kelleti magát.
Tetszett
• lehengerlő külső
• hangélmény
• menetdinamika
• belső minőség
Nem tetszett
• menürendszer kezelhetősége
• jelentős tömeg
Összegzés
Akárhol jelenünk meg az LC-vel, garantált a feltűnés, ugyanakkor nem csak a külseje vált ki elismerést, a V8-as blokk a ma elérhető legjobb benzinmotorok közé tartozik. Tömege és méretei miatt az új Lexus nem kőkemény sportkocsi, inkább egy stílusos és erős kupé.
Lexus LC 500
Összlökettérfogat: 4969 cm3
Hengerek/szelepek: V8/32
Max. teljesítmény: 351 kW (477 LE)7100/perc
Max. nyomaték: 540 Nm 4800/perc
Hossz./szél./mag.: 4770/1920/1345 mm
Tengelytáv: 2870 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1630/1635 mm
Fordulókör: 10,8 m
Saját tömeg: 1935 kg
Csomagtér: 150 l
Üzemanyagtank: 82 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 4,4 s
Max. sebesség: 270 km/h
Átlagfogyasztás: 11,5 l/100 km
Tesztfogyasztás: 13,2 l/100 km
CO2-kibocsátás: 263 g/km
A modell alapára: 30 300 000 Ft
