Az alsó-középkategóriában nem hódítanak szélsőségek, a Ford például “lebutította” a Focus eredeti New Edge Design stílusát, a Honda ugyanakkor felvállalta a high-tech formatervezés mögött rejlő bizonytalanságot. Mit tesz erre a kontinensünkre betörni igyekvő Dodge a misszionárius Caliberrel? Szinte terepjárósan magas, robusztus kasztniba öltözteti, kiirtja a báj minden csíráját, csak határozott élekkel és szögletes elemekkel operál, 140 lóerő alatt pedig szóba sem áll a vásárlókkal. Bátor húzás, de ha bejön, nagyot szól!
Amerikai recept
Az óceán túlpartján mindenesetre tudnak valamit, a leendő Caliber-vásárlóknak ugyanis legalább fél évet várni kell, olyan kapós a portéka. Európában persze minden más, az autók és a vásárlói szokások is. Ha körkérdést tennénk fel, legtöbben bizonyára a helykínálatot, a
variálhatóságot és az alacsony belépőárat említenék a kompaktok közötti perdöntő tényezőnek, a design és a teljesítménypotenciál csak ezután következik. Nos, a Dodge épp erről az oldalról közelíti meg a kérdést, vagyis szemben úszik az árral. A Caliber mozdonyszerű frontja, vaskos oszlopai, kitüremkedő kerékjárati ívei szinte erőszakkal nyomulnak, a közel 20 centis hasmagasság pedig már-már terepjárós géneket feltételez. Az egyedi arcot a márka védjegyeként ismert hatalmas, célkeresztként álló hűtőpajzs és a nagy felületű világítótestek keretezik, s a legkisebb felni is 17 colos. A sajátos hangulat az utastérben is folytatódik. A vezető munkahelyét körülölelik a műszerfal elemei, ami fizikailag közvetlen, de nem passzentos érzést kelt. A három főműszert magában foglaló középrész kitölti a látómező alsó részét, a széles központi pultról pedig szinte az ember kezébe kúszik a sebességváltó kar. Felette a fűtés-szellőzés kapcsolói és az hifiegység található, más konszernmodellekből ismerős elrendezéssel és működési menüvel.
Nem várt meglepetés
Elsőre azt hinnénk, hogy a Dodge formatervezői csupán vizuális hókuszpókuszokkal akarják elvakítani az európai vásárlóközönséget, ám miután szép lassan feltérképezzük az utasteret, kiderül, hogy az amerikaiakat sem ejtették a fejükre. Az anyósülés előtti kesztyűtartó
például két ajtó alatt három szeparált rekeszt tár fel, középen négy félliteres italospalacknak rezervált hellyel, a könyöklőből telefontartó hajtogatható ki, a csomagtérajtó belső pereméről hangszóródobozt fordíthatunk ki, a hátsó utastérvilágítás betétje pedig újratöltődő zseblámpaként is funkcionálhat. A világítógyűrűs dupla pohártartó és a mosható csomagtértálca már csak hab a tortán. A figyelemfelkeltő design mellett tehát a praktikus részletek dolgában sem áll rosszul a Caliber, s ugyanígy a kényelemre sem panaszkodhatunk. Bár az ülések oldaltartása gyenge, a körülöttük adódó térkínálat szokatlanul bőséges, öt felnőtt biztosan talál magának helyet – persze a hátsó-középső egy idő után ugyanúgy fészkelődni kezd majd, mind a kategória többi modelljében. Hiába, csodák azért nincsenek…
Szívátültetés
Az általunk tesztelt verzió különlegessége a motortérben bujkált, nevezetesen a Golf révén kemény ellenfelet delegáló VW-konszerntől származó 2,0 literes dízelmotor. A 140 lóerős, de itt 10 newtonméterrel szerényebb nyomatékú gázolajos az egyelőre kéttagú hazai motorkínálat gyengébb, de drágább képviselője. A négyhengeres egység képességeit
Audi, Seat, Skoda és VW modellekből már ismerhetjük, csalódnunk ezúttal sem kell, kérdés azonban, hogy például miért nem a rokon Mercedestől vették át a 200-as vagy a 220-as CDI-t? A 140 lovas turbódízel a kategóriában átlagosnak számító teljesítményszintet hozza, érces hang kíséretében, az átlagfogyasztás 7 liter körül alakul, de nálunk a teszt során 8,3-ra szökött fel az érték. Igaz, a légkondicionáló szinte szünet nélkül üzemelt, s az autó futóművét és fékrendszerét is alaposan megdolgoztató tempóban közlekedtünk. Apropó, futómű! Az amerikai kompakt rugózásának hangolása az egyes designelemek és a reklámszlogen által sugallt rosszfiús beállítottság dacára inkább komfortos, mintsem sportos, e téren például hűen tükröződik az anyaország komótos-utazós kultúrája. Kanyargós úton, terheletlenül erőteljes oldaldőléssel követi a kijelölt ívet, a fék erős, a hiedelmekkel ellentétben nem fáradékony. A gazdagabb, SXT felszereltséggel 5 950 000 forint a dízelmotoros Caliber vételára, szinte pontosan annyi, mint az azonos motorral felszerelt, ám a Dodge úttörő újdonságánál kisebb ötajtós VW Golfé. Elgondolkodtató ajánlat, amelyben talán éppen a dízelség dobja meg az árat, hiszen az alapmodellnek tekinthető 150 lóerős, 1,8-as benzines több mint egymillióval olcsóbban ajánlja magát.
