Kezdjük az utóbbival, hiszen mégiscsak megnyugtató érzés egy masszív felelősségtől megszabadulni. Mercedes-AMG GT C Roadster teszt kipipálva, autó feltankolva, mosva-vasalva vissza a képviseletnek, papírok aláírva, rendben. Nincs leradírozott gumiabroncs, padkázott felni, de még traffipaxbírság sem, ami valljuk meg, nagy szó egy ilyen kaland után. Három nap nem nagy idő, megpróbáltuk hát felosztani négyfős csapatunk feladatait, mert ugye ebből a különlegességből mindannyiunknak kellett, hogy jusson egy-egy falat. Cikkünkben igyekeztünk kerülni az ömlengést, hiszen a dicshimnusz úgyis magától értetődik, a szinonimaszótár pedig eleve nem elég vaskos ahhoz, hogy hűen tolmácsolhassuk érzéseinket.
A Formula–1-es mezőny biztonsági autójának nyitott testvére sajátos objektum az utak forgatagában, s mivel idehaza nem ugyanaz a forgalmi sávok szereposztása, mint mondjuk Monacóban, a sofőr úgy érezheti magát, mintha kibiztosított fegyverrel hadonászna. A fővárosban leginkább arra kellett ügyelni, hogy a mellettünk elhaladók nehogy nekünk jöjjenek a fenenagy bámészkodás közepette, de érthető a reakció, ilyen autó aligha jön szembe. A pásztázó tekintetek persze bevillannak a parányi utastérbe is, mondván, ki az a szerencsefia/lánya, aki magáénak tudhatja, a szájról olvasás eredményét viszont inkább megtartjuk magunknak. Mindenesetre hűen tükrözi az utak morális légkörét, hogy valahányszor előzékenyek voltunk, átengedtünk pár gyalogost, vagy pusztán normálisan akartunk haladni, minimum csodálkozva néztek ránk. Imázsépítés 1.0!
Jön tehát a tesztregény, mégpedig fejezetekre bontva, hiszen ahogy ez az autó kilóg az átlagból, úgy szerettünk volna mi is kicsit más, kicsit különlegesebb kommentárt adni tapasztalatainknak. Fotóink az egykori Csepeli Nagypiac hűtőcsarnokában készültek. Nagy nyomás nehezedik arra a formatervezőre, akit egy ilyen kaliberű autó megrajzolásával bíznak meg. Miért? Mert egyszerre kell eleget tenni a háromágú csillaghoz és a hárombetűs névhez kapcsolódó elvárásoknak, és illik tisztelegni a motorsportos múlt előtt is. Nem is egy, hanem négy szakember, Robert Lesnik, Huey Lee, Mark Fetherston és Németh Gábor, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egykori hallgatójának közös munkája, a belsejét pedig egy ötödik kollégájuk, Jan Kaul álmodta meg.
Bár sirályszárnyas ajtókat úgysem kapott volna, az 50-es évek sport Mercedesének arányait örökölte a Roadster is, de figyeltek rá, hogy ezúttal modern, ne pedig retróautó legyen, mint elődje volt. Ügyesen kombinálták a friss stíluselemeket a múltbeliekkel, a frissítés nagy dobása a korabeli versenykivitel, a Panamericana hűtőmaszkja. Az összképet olyan kicsi, de fontos részletek is alakítják, mint a GT R változat szélesített hátsó sárvédői és a vadabb lökhárítók. Ismerős részletei ellenére karakteres, szuperautóhoz méltó a hatás, amit bármikor ellenőrizhetünk, valahányszor feltűnik valakinek a forgalomban, tehát nagyjából percenként kapunk visszacsatolást autónkról. Ennek élvezetéhez szükség van egy kis exhibicionizmusra, mert a GT C Roadstert úgy megbámulják, mint az építőmunkások a miniszoknyás szőkeséget, s hogy mit gondolnak rólunk, az ugye könnyen leolvasható az arcukról. Az utastérben a helyenként rossz ergonómia (pl. nehezen hozzáférhető ülésállítás) zavarhatja a luxus élvezetét, egyébként sem kidolgozási minőségében, sem hangulatában nem mutat túl az olcsóbb SL belsején.
Mosolyszüret, avagy a technika
Hogyan lehetne két szóval jellemezni az AMG GT-t? Egyszerűen csak úgy, hogy őrülten vad. 557 lóero a hátsó keréken minden, csak nem gyerekjáték, még úgy is, hogy a frissítés óta a kipörgésgátló kevésbé megengedő. Vizes úton egyenesen istenkísértés kiautózni ezt a teljesítményt, de még szárazon is könyörögnek a gumik egy kis extra tapadásért. A dögös külsőn kívül a tapadáshatáron való egyensúlyozás és a velőtrázó hang adja meg azt, amitől az AMG GT a már említett kibiztosított fegyvernek tűnik – már ha valóban rendesen tapossuk a gázpedált. A hangélmény mellett tényleg nem lehet csak úgy elmenni, akármelyik amerikai V8-as megirigyelné a Mercedesét: alapjáraton sokat sejtetően rotyog, gázadásra már hörög, visszaváltásnál pedig mennydörög a kipufogó.
Mindezek ellenére szó sincs arról, hogy az AMG GT „csak” egy erős és hangos sportkocsi lenne, a márkától elvárható módon bőven találunk benne szofisztikált technikai megoldásokat. A hihetetlenül gyors gázreakciókról a hengersorok közé ékelt turbók, a megfelelő kenésről száraz karteres olajozás, a tökéletes súlyeloszlásról a hátsó tengelyre épített sebességváltó (transaxle-felépítés), a villámgyors megállásról pedig karbon-kerámia féktárcsák gondoskodnak. Ezekből az összetevőkből hihetetlen élményautót főztek ki az AMG boszorkánykonyhájában, a súlyeloszlás orrmotoros autó létére közel áll a tökéleteshez, szó sincs arról, hogy erős alulkormányzottsági hajlamtól szenvedne. Abban, hogy ennyire semleges a GT C Roadster, szerepet játszik az összkerékkormányzás is. A hátsó kerekek 100 km/óra alatt az elsőkkel ellentétes, afelett pedig azonos irányba mozdulnak el, emiatt elég egy kicsit mozdítani a kormányon és máris fordulni kezd az autó. S mi az, amiben lenne hova fejlődnie? A hétgangos DCT-váltó nem akkora durranás, a Getragtól érkező erőátvitel egyszerűen nem reagál gyorsan a kézi beavatkozásra, legalábbis a kemény sportkocsik szintjén biztosan nem. Annyi baj legyen, az AMG GT így is emlékezetes darab!
Országjárás, avagy az ember nyúzópróbája
Csak szép időben éri meg túrázni a GT C Roadsterrel, mert csukott tetővel a hatalmas méretű papucsok zúgását hallgatja az ember. Két fő pakkjainak elég tágas a csomagtér, az utasfülkéből viszont hiányoznak a tárolók. Van ugyan rekesz a két ülés között, de a váltó és a kardántengely felett gyorsan felmelegednek az italok, és őszintén, ki szeret langyos vizet inni frissítő gyanánt? Az alföldi utakon a kanyarok nem jelentenek kihívást, az úthibák annál inkább, nem bunkóságból hajt az ember a GT C roadsterrel az út közepén, hanem szükségből. A Comfort beállítás mellett egy hasmagasság (kb. +10 cm) kapcsoló is labdába rúghatna…
Az országúti tempó poroszkálás, alapjárat közelében duruzsol a V8-as, a fogyasztása 11,0 l/100 km-re esik vissza. Sztrádán is csak gyorsításkor halljuk vissza a gurgulázást, amelyet követően önkéntelenül is lelép az ember a gázról, hiszen jön a bónuszként értékelhető pattogós-durrogós szimfónia. A nagyjából 400 kilométeres túra során egyébként a bal lábammal nem tudtam mit kezdeni, úgy 100 kilométer után már szívesen változtattam volna a helyzetén, de erre egyszerűen nem volt lehetőség. Aki tehát túrázni indul az AMG GT C Roadsterrel, gyakori látogatója lesz a benzinkutaknak; nem elsősorban a tankolás okán, hanem hogy átmozgassa megmacskásodott lábát, és hogy hideg italt vásároljon.
Tetszett
• forma, stílus
• hajtáslánc
• élményfaktor
Nem tetszett
• 7 DCT sebességváltó
• átmelegedő italtartó
• nehézkes ülésállítás
Összegzés
Ilyen a végletek egyik ma kapható legjobb autója. Nem Ferrari-szint, de a mögöttes technika és a tálalás miatt jár a jeles osztályzat. Mindennapi kocsinak alkalmatlan, viszont minden avatott kezű autósnak felírnánk receptre legalább egy hosszú hétvégére!
Mercedes-AMG GT C Roadster
Összlökettérfogat: 3982 cm3
Hengerek/szelepek: V8/32 biturbó
Max. teljesítmény: 410 kW (557 LE) 5750-6750/perc
Max. forgatónyomaték: 680 Nm 1900-5750/perc
Hossz./szél./mag.: 4544/1939/1259 mm
Tengelytáv: 2630 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1684/1651 mm
Fordulókör: 11,5 m
Tömeg/terhelhetőség: 1670/270 kg
Csomagtér: 165 l
Üzemanyagtank: 65 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 3,7 s
Max. sebesség: 302 km/h
Város/országút/vegyes: 12,2/7,8/9,4 l/100 km
Tesztfogyasztás: 13,0 l/100 km
CO2-kibocsátás: 219 g/km
A modell alapára: 43 332 450 Ft (Mercedes-AMG GT Roadster, 476 LE)
A tesztelt verzió ára: 53 878 430 Ft
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
