AUTOMOTOR

A riasztók bonyolult elektronikus eszközök, sok funkcióval, sok csatlakozási lehetőséggel. A 90-es évek közepén már elterjedtek az összes komfortextrát (elektromos ablak, központi zár) vezérelni tudó, a védelem összes formájával (emelés- és ütésérzékelők, nyitásszenzorok, belső térvédelem, feszültségesés figyelése) bővíthető, indításgátló vagy rablásgátló funkcióval felvértezett típusok.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A túlműködés és a ki hagyás is ugyanolyan gond

Mint minden, a riasztók is öregszenek. Csatlakozóik kontakthibásak lesznek, érzékelőik elromolhatnak, a vezérlőegység szigetelése, páravédelme kiszárad, hatását veszti, amitől belül is megindul a korrózió, illetve a bejutó nedvesség zárlatokat okozhat. Ezáltal előfordulhatnak fals (ok nélküli) riasztások, egy-egy funkció váratlan aktiválódása, vagy éppen működésképtelensége. Az ajtók nem zárnak, vagy éppen nem nyitnak, az indításgátló nem old fel, vagy menet közben bekapcsolódik. Így a korosodó riasztók közlekedésbiztonsági kockázatot is rejtenek. Érdemes tehát újabb típusra váltani.

Ma a legolcsóbb riasztókat már tízezer forint körüli összegért megkaphatjuk, de a legdrágábbakhoz is hozzájutunk ötvenezer forint környékén. Ha ügyesen választunk, 15 ezerért már olyan riasztót veszünk, amely mindazt a funkciót tudja, ami tíz éve csak a topkategóriás berendezések sajátja volt. Lényegében csak a nyomkövető funkció hiányzik belőle. A riasztó beszerelése elméletileg gyors dolog, gyakorlatilag már kevésbé az, ha nem szűz kocsiról van szó. A riasztóváltás plusz költsége a korábbi rendszer felszámolása, ezt igazán hozzáértő szakemberek vállalják és tudják megcsinálni.

Autónkba egy, a maga korában csúcsriasztónak számító egységet szereltek, amely annyira megöregedett, hogy gyakran fals riasztást produkált, amin a szenzorok kontaktjavítása és néhány nyitásérzékelő cseréje sem segített. Végül autópályán aktiválódott a gyújtásblokkolás, ez volt a karrierje végét jelentő eset.

Több kilónyi régi alkotóelem távozott

A kiszereléshez előbb feltérképezték a riasztó funkcióit, majd átnézték, hogy miképpen kötötték be annak idején. A vezetékek azonosítása után jöhetett a riasztó kibontása. Nem volt egyszerű eset, több külön vezérlő modul volt rákötve a központi egységre, relék, dobozok kerültek elő a műszerfal alól. Ráadásul a beszerelés minősége sem volt ötös, még csupasz tápvezetékeket is találtak. A vezérlés kiszerelése és a vezetékek megtisztítása, a feleslegesek kivágása után a motortérbe helyezett régi sziréna is a szemétbe került. Az új riasztó mellé nem kellettek külön vezérlőmodulok, annyit fejlődött ez az iparág, hogy a vezérlőegység képes minden korábban külön szerkezetre bízott komfortfelszerelés vezérlésére is.

A cseremegoldásban azért nem csak nyűgös munkafázis lehet, mert például a belsőtérvédelem érzékelői, a nyitásérzékelők, a visszajelző LED mind jó állapotban maradtak, így gond nélkül ráköthették azokat az új riasztóra. Ezáltal nem kellett további kárpitbontással járó szenzortelepítéseket beütemezni. A próbaüzemnél azért még tartogatott meglepetést az autó, pár nyitásérzékelő nem működött rendesen. Ezeket ki kellett szerelni, majd az állapotuktól függően megtisztítani, illetve kicserélni. A ki- és beszerelés időigénye bő három óra volt, a költség az új riasztó árával 25 000 forintra kerekedett.