Napóleon és Hitler vert seregei köteteket tudtak volna mesélni arról, hogy Tél tábornokkal nem érdemes cicázni. Mégsem szívleljük meg a történelem, vagy akár csak a helyi közelmúlt tanulságait, hiszen évről évre lejátszódnak ugyanazok a jelenetek: az első hóesés megbénítja a közlekedést, percek alatt összeomlik büszke automobilizmusunk, amire pedig annyit áldoztunk. Még az ökrös szekér is gyorsabb a budai utcákon felfelé kínlódó kocsisornál. Komplett csőd, teljes blamázs. Idén is lesz, várják csak ki! Pedig nem törvényszerű ez. Rendelkezésre áll a megoldás, amely ráadásul nem drága: néhány tankolás árába kerül, elhanyagolható az autó árához, még inkább egy légzsákos baleset költségeihez képest. Úgy hívják, hogy téli gumi. Talán nincs még egy szerkezeti eleme az autónak, amelyhez ennyi félreértés, tévhit kapcsolódna. Próbáljunk meg hát némi világosságot gyújtani.
Tapadás
A gumi és az út közötti tapadás nélkül az autó úgy viselkedne, mint egy jégkorong: arra menne, amerre meglökik, irányíthatatlanul, önálló haladásra képtelenül. A gumiabroncs anyaga azonban súrlódik az útfelülethez, sőt, puhasága miatt belenyomódik annak mikroegyenetlenségeibe, így a fogaskerékéhez hasonló alakzáró kapcsolatot létesít vele. Minél nagyobb a kapcsolódó felület, annál nagyobb hajtó, fékező vagy irányító erőt tud kifejteni, ezért száraz aszfalton legjobb a sima abroncs (slick). Mihelyt azonban vizes a felület, szükség van a profil mélyedéseire, amelyek átmenetileg tárolják a feltorlódó vizet, majd oldalra kijuttatják. Ezzel elkerülhető a vízre felsiklás, az életveszélyes aquaplaning jelensége. Némi leegyszerűsítéssel ezek azok a szempontok, amelyek a nyári gumiabroncsok tervezését meghatározzák. Van azonban egy jelenség, amelyet égövünkön nem hagyhatunk figyelmen kívül. Hidegben megkeményedik a gumi – akárki kipróbálhatja otthon a radírral a hűtőszekrényben. A kemény gumianyag merev, „sprőd” lesz, nem veszi fel finoman az út domborzatát, kisebb felületen érintkezik, elmarad a fogaskerékhatás. Csökken a súrlódás, a fékút a megszokott kétszeresére nőhet, s ehhez nincs szükség hóra, jégre, ónos esőre! Lőjük ki tehát az egyik fő tévhitet, miszerint „nekem nem kell téli gumi, a néhány havas héten majd leállítom a kocsit…” Körülbelül 7 Celsius-fok alatt drámaian romlani kezd a nyári gumik útfogása, ilyet használni ön- és közveszélyes könnyelműség!
Havon, jégen
Sajnos, tudomásul kell venni, hogy fényes tükörjégen a legjobb gumi is tehetetlen. Ez azonban nem érv a téli gumi ellen, mert mifelénk 3 fok körül van a téli átlaghőmérséklet, ritka a jégpáncél, inkább latyakkal, hóval, vízzel kell megküzdeni. Keményre taposott, kifényesedett hó viszont előfordul, az a fajta, amin hanyatt esünk, ha kiszállunk a kocsiból. A modern téli gumik jól boldogulnak ezzel, ami három tényezőnek köszönhető. A futófelület anyagán, a profilon és a lamellákon múlik minden.
Modern téli abroncsok
A téli gumi anyagában több a természetes kaucsuk, mint a nyáriban, így hidegben puhább marad, belenyomódik a legkisebb mélyedésbe, körülfogja a legapróbb kidudorodást. Másrészt szilika van a futófelület anyagába keverve – figyelem, nem szilikon, hanem a tégla, a cserép, a beton alapanyagához hasonló szilícium-oxid, olyasmi, mint a homok. A hatása is olyan, mintha homokot szórnának a jeges hóra: 5-6 százalékkal nő a súrlódási tényező. A profiltól azt várjuk, hogy még a nyári guminál is jobban vezesse el a vizet, latyakot, nyelje el az árkaiban, spriccelje ki két oldalra, hogy a gumi ténylegesen hozzáérjen az úthoz, ne pedig ússzon fölötte. A harmadik nagyon fontos tényező a lamellázás. Úgy kell elképzelni, mintha zsilettel bevagdalnánk az abroncs profilbütykeit. Ennek az a hatása, hogy például hajtáskor, amikor kezdene megpörögni a kerék, kicsit elhajlanak a lamellákkal tagolt gumiblokkok, és nem a lapjukkal, hanem az élükkel fekszenek fel. Fékezéskor, kanyarodáskor hasonló a helyzet, csak más irányú a hatás. Ez megsokszorozza a gumi tapadóképességét! A dolgot azzal finomítják, hogy nyitott végű bevágásokat alkalmaznak, illetve cikkcakkos, Z alakú lamellákat képeznek ki, így azok biztosabban kinyílnak és élre állnak. Puha anyagú, szilikával kevert, latyakelnyelő profilú, lamellás abroncs – ez a siker, adott esetben a túlélés titka!
Piaci szempontok
Miután ezeket tisztázta magában az autós, eljut a felismeréshez, hogy télire télikabát – és téli gumi való. A gumivásárlás azonban sajátos terület, amelynek jellemzőire tekintettel kell lenni, hiszen hiába a legjobb abroncs, ha a kutya sem veszi meg. Alapvető felismerés, hogy a gumiabroncs másodlagos fontosságú a fogyasztói társadalom ikonjaihoz, például az autóhoz vagy a divatcikkekhez képest. Ugyanaz az autós, aki szívesen áldoz eggyel több milliót valamivel szebb kocsira, a gumisnál a fogához veri a garast. Földrészünk keleti felében egyértelműen árérzékeny a piac, de nyugaton is csökken a költekezési kedv, s ezt csak részben ellensúlyozza a biztonság iránti igény növekedése. Ezekből következik, hogy a sikeres téli gumi a könnyen megfizethető árkategóriában helyezkedik el, miközben paraméterei vetekszenek a legjobbakkal. Éppen ilyet hozott létre a Barum az új Polaris 2 téli abroncscsalád formájában, amelynek kissé szokatlan bemutatóján jéggokartozással próbáltam ki az új futófelületet.
Polaris
A Polaris futófelületét három hosszanti árok osztja sávokra. A középső kettőben sűrűn elhelyezett, könnyen kinyíló lépcsős lamellák képeznek sok-sok kapaszkodó élt. A profilvállakon félig nyitott szinuszlamellák gondoskodnak a jó kanyarvételi tulajdonságokról. Érdekesség, hogy a három hosszanti csatorna egymástól mért távolsága a különböző méretű gumik esetében azonos, a szélesebb abroncsoknak csak a válla szélesedik, a középrésze nem. Ez az úgynevezett Barum kiosztási rendszer azért előnyös, mert így minden esetben optimális a vízen siklás elleni védelem. Végül, de nem utolsósorban új, aktív szilika-polimer keverék csillapítja a gumianyag rezgéseit, így a felület nyugodtabban fekszik fel az úton, javul a tapadás. A slusszpoén pedig az, hogy a Polaris 2 nem lett drágább a Barum előző guminemzedékénél, ami részben egy új eljárásnak, a Simple Mould technológiának köszönhető.
Simple Mould
Az új abroncstípusok mintázatát eddig fáradságos, időrabló és költséges módon, kézzel vágták bele a gumiba. A Barum szabadalmazott találmánya (Simple Mould Concept – SMC) szerint számítógépre viszik a profilt, majd a háromdimenziós matematikai modell alapján egy CNC-szerszámgép 0,5-5 milliméter széles szakaszokra osztva, acéllemezekből elkészíti azt. Ezekből szerelik össze a vulkanizáló formát, és akár azonnal el is kezdődhet a gyártás. A módszert igazolta, hogy akár gokartgumit is lehet ily módon előállítani, amit a szeptemberi melegben, a világ leghosszabb mesterséges, fedett sípályáján kialakított körön vizsgáztattam. Ennek eredményét ugyan csak korlátozottan vihetjük át közúti abroncsra, annyi azonban egyértelműen kiderült, hogy a Polaris 2 anyaga és profilja nagyszerűen fogta a kemény, szemcsés havat, illetve az alóla néhol előbukkanó jeges réteget. Tél tábornok, ha egyelőre kis léptékben is, vereséget szenvedett…
