A hibák kialakulása részben vagy egészben elkerülhető lett volna, de sajnos az ember ritkán tud előre gondolkodni. Kezdjük a tetőcsomagtartónál. Nem egyedi megoldás a 2000-es évek elejéről származó VW Passat tetőcsomagtartó-rögzítési módja: a tartó gumitappancsokkal támaszkodik a tetőívekre és karmokkal fogja az ajtónyílás íveit. Elég stabil megoldás, és bringaszállításra befogva adott, hogy az egész idényben fennmaradjanak a készségek. Egy a baj a dologgal: a gumitappancsok lényegében rásülnek a fényezésre, holott ezek gyári eredeti tartozékok. A nyomokat próbáltam nedves, mosószeres ruhával letörölni, de semmi javulás, ráadásul a kézi autómosóban sem tudtak vele mit kezdeni. A második, sokkal feltűnőbb dolgot egy benzinkutas kezdte: keresztbe húzta a töltőtömlőt a bal hátsó sárvédőn, végig karcokkal díszítve azt. Nagyon zavart, de emlékeztem, hogy van a kamrában valami régi polírozóanyag, dörzsöljük csak le gyorsan a rondaságot. Nekiálltam, de egy kis masszírozás után a políranyagot letörölve sokkal rondább lett. Felhívtam a kedvenc mosómat, mondtam a problémát, belőttük egy délelőtti munkának a dolgot. Lemosták az autót, majd jött a szemle, s rövid időn belül kiderült, hogy a baj sokkal nagyobb, mint aminek látszik. Itt tudod hagyni? – jött a kérdés.
Összefoglalva a helyzetet a tetőcsomagtartó nyomainak polírozásákor kiderült, hogy az ápolásnak is van határa. Szeretve a kocsit nem egyszer lett lepolírozva, így a tappancsok nyomainál elvékonyodott és egy helyen át is szakadt a lakkréteg. Ezt bizony ki kellett javítani, majd a javítás után újra összepolírozni. A sárvédőn polírozás helyett lecsiszolták a sérült lakkréteg teljes felső felületét, utána jött a polírozási munka – a csiszolást nem számítva ötször mentek át a felületen. Macerás meló volt, de megérte!
Cikkünk elkészítéséhez az Easy Wash Lurdy Autómosó nyújtott segítséget.
