Az első futamban Huff volt a célszemély, a repülőrajt után szinte mindenki megtartotta a pozícióját, Norbi viszont nem tudott Huffra és Monteirora zárkózni, két Chevy cserébe a mögötte pörgött, valahogy nem tudott többet kihozni a gépből. A második futam öt pontos hátránnyal indult Huff-fal szemben. Számoltunk egy jó rajttal, messze nem volt reménytelen a jobb helyezés az eddigiek alapján. A rajt után Huff és Chilton is csatázott, utóbbi kissé elvesztette az irányítást az autója felett és már lökte is Norbit, aki viszont a tapadását vesztette el – a kanyarkijáraton végképp -, és lekoccolta a falat. Az még nem is lett volna akkor gáz, ha a fél mezőny nem tarolta volna le hátulról.
Semmi nem érdekelt minket, csak, hogy az ütközés után szólaljon meg Norbi! Egy másodpercet nem tétlenkedett, azonnal beszólt: jól vagyok! Aztán jött a válasz: Örülünk! Aztán a korrigálás, mármint annak örülünk, hogy jól vagy, a többit hagyjuk. Norbi hangjában volt egy nagyon nyugodt vonulat. Azt éreztem, hogy minden tragédia ellenére, leesett róla egy nagy teher, más kérdés, hogy pont a mi autónkra zuhant. Nem tudjuk hibáztatni, ez a baleset épített pályán nem történik meg, mert ha ki is törik a kerék, akkor kigurul a bukótérbe, de itt a korlát osztja az észt meg a pofonokat. Aztán volt még egy tömegkarambol, vagy egy órával ment tovább a meccs, mint azt számoltuk. A lelassuló Chiltont hátulról szépen, ahogy kell, sorban felöklelte mindenki, de a mezőny vége már az álló bolyba hajtott bele. Hát, mit mondjak, igazi horror volt. Tizenöt versenyző fejezte be a futamot! Ez mindent elárul. “Csak” húszan estek ki. Mi van? Tényleg.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
