Talán minden idôk legjobban várt motorkerékpáros eseménye volt a MotoGP 33. nagydíja. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy a lesajnált Yamahához szerzôdött Rossi – aki 17 napot tesztelt csak a vb elôtt – képes lesz-e, képes lehet-e már az elsô versenyen legyôzni a Hondát, amely idén hat pilótát nevezett be egykori sztárja ellen. A verseny elôtti izgalmakat az is fokozta, hogy szinte reménytelen volt az esélylatolgatás. Igaz, a Honda egyáltalán nem volt meggyôzô a teszteken, ám azt mindenki tudja, hogy a világ legnagyobb motorkerékpárgyára bármikor képes elôállni valami műszaki csodával. Rossi is kiismerhetetlen volt a Yamahával. A két IRTA-teszten ugyan ô volt a legjobb, de mégsem volt annyira fölényes, mint az elmúlt három évben. Pályacsúcsot egyszer sem javított, a korábbi hondás időeredményeit pedig nem tudta megismételni. Ennek ellenére Rossiról is ugyanazt mondta el mindenki, mint a Hondáról, azaz bármikor képes egy sosem látott meglepetésre.

Kiváló áruk fóruma

A szenzációra azonban Welkomban csak Rossi volt képest, míg nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Honda a 342. királykategóriabeli versenyén története egyik legfájóbb kudarcát élhette át. Rossi pénteken még nem ért el pályacsúcsot, és Makoto Tamada kivételével a többi hondás nem is maradt le nagyon tôle. Szombaton viszont már csak Sete Gibernau és Max Biaggi tartotta a lépést Rossival, aki félelmetes pályacsúcsot motorozott: hat tizeddel volt jobb Gibernau rekordjánál! Az igazi Rossi-show aztán a versenyen volt látható. Az ötszörös világbajnok a rajttól kezdve iszonyatos iramot diktált, amit csak Biaggi és Gibernau tudott tartani A 7. körben azonban már Gibernau is megadta magát, s kezdetét vette az a párharc, amelyet 2000 óta vár minden motorrajongó. Fej-fej mellett Rossi és Biaggi, méghozzá az utolsó körig. Biaggi Hondája az egyenesekben volt gyorsabb, míg a kanyarokban Rossi Yamahája villogott. A két pilóta emiatt nem tudott elhúzni egymástól, s csak arra voltak képesek, hogy folyamatosan elôzgessék egymást. A hatalmas fizikai és lelki megterhelést végül Rossi bírta jobban, akit a 60. nagydíjgyôzelme után nem ostobaság minden idôk legnagyobbjának nevezni. Mike Hailwoodhoz hasonlóan ugyebár bármilyen motorral képes a gyôzelemre, míg több rekord tekintetében már Giacomo Agostinit is megelôzte.

Súlykérdés?

Pedrosa még kevesebbet tesztelhetett, mint Rossi. A második legfiatalabb világbajnok, aki három 125-ös szezon után döntött a kategóriaváltás mellett, a tavaly októberi Ausztrál GP egyik edzésén bukott és kettôs bokatörést szenvedett. Közel 9 hónapos kényszerpihenôt kellett tartania, s csak március elején próbálhatta ki a Honda új RS 250W-t, amellyel összesen csak 8 (!) napig motorozott a vb elôtt. Senki sem gondolt arra, hogy Pedrosa egybôl gyôzelemmel mutatkozik be. Egyrészt a teszteken az apriliások rendre megelôzték a hondásokat, másrészt az idénynyitó edzésein Randy de Puniet ott folytatta, ahol abbahagyta, azaz újabb káprázatos rekordokat ért el. De Puniet 0,9 másodperccel javította meg a pályacsúcsot. Míg Pedrosa – aki 6 tizedmásodperccel lemaradva, a 4. rajtkockából indulhatott – helyzetét az is nehezítette, hogy két másik gyári apriliás, Sebastian Porto és a világbajnok Manuel Poggiali a második idômérôn látványosan felgyorsult. A három gyári apriliás mégsem nyerhetett Pedrosával szemben. Poggiali rosszul választott hátsó gumit, s már a verseny elején kiderült, hogy esélytelen a gyôzelemre. Porto, aki a verseny elsô köreiben már jó 5 másodperces elônnyel vezetett, a 3. körben kisodródott. Az argentin ezután a 22. helyrôl egy ritkán látható felzárkózást mutatott be, hiszen a 3. helyre jött fel. De Puniet viszont kétszer hibázott. Túl kemény gumikat választott, míg az utolsó kanyar elôtt, rengeteg idôt elvesztve hátrafordult megnézni, hogy hol van Pedrosa. Pedrosa hibátlan volt. Elôbb utolérte de Puniet, majd megakadályozta a francia újbóli szökési tervét, végül tökéletesen használta ki de Puniet amatôr hibáját az utolsó kanyar elôtt. Pedrosa gyôzelmét nem tudta megemészteni de Puniet, mondván, azért nyerhetett a spanyol, mert túl könnyű az ellenfelekhez képest.

Újra nyert a 34-es

A 2001-es 125-ös Európa-bajnok, Andrea Dovizioso 2002-ben még csak a 16. volt a vb-n, míg tavaly már csatlakozott az elithez. Megszerezte elsô érmeit – kétszer volt ezüst- illetve bronzérmes – és az elsô pole-ját, azonban nagydíjgyôzelmet még nem aratott. Pontosabban nem arathatott. Egyrészt a Hondától nem kapta meg a beígért gyári támogatást, másrészt egy kulcscsontsérülés, majd egy vírusos fertôzés miatt nem tudta megfelelôen használni a bal kezét. A tavalyi 125-ös vb 5. helyezettje az idei évet azonban már sokkal jobb elôjelekkel várhatta. Claudio Costa doktor meggyógyította, s a Honda őt jelölte ki Daniel Pedrosa utódjául. Ennek ellenére a teszteken a vártnál gyengébben teljesített a 18 éves olasz. Ugyan folyamatosan benne volt az elsô ötben, de egyik teszten sem tudott lépést tartani az apriliásokkal, nem motorozott a pályacsúcsok alatt, s rendre gondjai voltak a gyári RS 125 futóműbeállításaival. Az idénynyitó elsô idômérôjén és két szabadedzésén is voltak futóműproblémái, bukott is, de a második idômérôn egy csapásra megváltozott minden. Dovizioso idén elôször az összes apriliást maga mögé utasította, s megszerezte karrierje második rajtelsôségét. Nagyon jól tudta azonban, hogy legalább egy apriliás, a 2000-es 125-ös világbajnok, Roberto Locatelli veszélyes ellenfele lehet. Locatelli egybôl kirobbant a starttól, s csak Dovizioso tartotta vele a lépest. A duó nem tudott elhúzni. Elôbb Casey Stoner és Marco Simoncelli az 5. körben, majd a 14. körben Pablo Nieto csatlakozott a két olaszhoz. Simoncelli a 16. körben elesett, az utolsó három körben pedig Stoner és Nieto már nem bírta Locatelli és Dovizioso iramát. A két honfitárs küzdelme végül az utolsó kanyarban dőlt el: Loca hiába zárta a belsô ívet, Dovizioso kívülrôl is legyorsulta. Talmácsi Gábor sajnos nem tudta begyűjteni idei elsô vb-pontjait, ahogyan Tóth Imrének is várnia kell még pályafutása elsô pontszerzésére. Talma, aki a 14. helyrôl rajtolt, az elsô három körben fantasztikus volt az új Malagutival, hiszen benne volt abban a bolyban, amely a 3. helyért csatázott. A 4. kör elején azonban a Malaguti fôtengelye kapitulált, ígyTalmának a 7. helyrôl fel kellett adnia a versenyt. Tóth Imre is küzdött a technikával. Csapata nem találta meg a helyes beállításokat a welkomi pályára, ezért a 25. edzésidô után csak 22. lehetett a versenyen az apriliás magyar.