Ha egy autórajongónak Carlos Sainzról beszélnek, akkor leginkább a toyotás korszak jut az ember eszébe, hiszen a japán gyártó volt az, aki a világbajnoki cím megszerzéséért limitált szériát készített a bajnoknak, a Celica sportkocsiból. Pedig Carlos Sainz is végigjárta a létrát a királykategóriáig, első nagy sikereit a spanyol Seat Panda bajnokságban szerezte.

Kiegészítő műszerből is alig került a bukócső által átszúrt műszerfalra Kiegészítő műszerből is alig került a bukócső által átszúrt műszerfalra

Az akkoriban független, de a Fiat gyárral szoros kapcsolatot ápoló spanyol gyártó kifejezetten azzal a céllal hozta létre 1981-ben a Copa Seat nevű bajnokságot, hogy fiatal tehetségeknek adjon lehetőséget a ralizásra. Az első évben egy 19 éves madridi fiatalember nyerte meg a versenysorozatot, és ezzel  lehetőséget arra, hogy egy Seat Panda 45 Gruppe 2-es autóval a nagyok között induljon. Ez volt a kezdőlökés Carlos Sainz, vagyis „El Matador” karrierjében.

0,9 liter, 63 lóerő. Aki tud, annak ennyi is elég a ralihoz 0,9 liter, 63 lóerő. Aki tud, annak ennyi is elég a ralihoz

A Gruppe 2 szabályai a kupás Pandáknál sokkal komolyabb módosításokat jelentettek, a 903 köbcentis alul vezérelt négyhengeres dupla Weber karburátort kapott, a légszűrőt és a kipufogót is kis ellenállású darabra cserélték, no meg a vezérműtengely is hegyesebb lett, aminek 62 lóerő lett az eredménye – papíron, a valóságban ennél állítólag még többet tudott a motor. A mini méretű karosszériát amennyire lehet, kipakolták, de komoly bukókeret és egyéb biztonsági felszerelések költöztek bele, aminek 655 kg-os saját tömeg lett az eredménye.

A hátsó ülést jelentő vászondarabot masszív bukókere és pótkerék váltotta A hátsó ülést jelentő vászondarabot masszív bukókere és pótkerék váltotta

Ez nem hangzik rosszul, már csak azért sem, mert a mindenféle tompítást nélkülöző kipufogórendszer hangosan ordít, és bizony pörgetni kell a kis erőforrást ahhoz, hogy rendesen haladjon az autó. Sokat kellett az ötfokozatú váltóval és a kuplunggal bűvészkedni ahhoz, hogy tempósan haladjon az autó. A megállás már sokkal egyszerűbben ment, hiába a fokozott igényebvétel, az alacsony tömeg miatt nem volt szükség a gyári fékek feljavítására, így a versenyautót az utcai fékek – elöl 22,7 centis tárcsák, hátul 185,53 mm átmérőjű dobok – lassítják, épp csak gyakrabban cserélték a betéteket/tárcsákat/dobokat.

Nem nagyon nyúltak a karosszériához, épp csak a kerek kaptak több mozgásteret a Panda esetén Nem nagyon nyúltak a karosszériához, épp csak a kerek kaptak több mozgásteret a Panda esetén

A mindössze 2,16 méteres tengelytávolságnak köszönhetően ha egyenesben nem is tudta tartani a lépést a komolyabb autókkal a Seat Panda 45 Gruppe 2, kanyarban nagyon gyors volt. Ehhez jön még a tehetséges sofőr, ami néhány elképesztő eredményt hozott. A Spanyol Rali-bajnokság 1982-es szezonjában a Carlos Sainz/Juanjo Lacallae kettős két ötödik helyezést is elért a kis autóval, az El Gaucho és a Talavera ralikon. Utóbbinál az egyik szakaszon sűrű köd volt, ahol az ellenfelek óvatoskodtak, Sainz meg összeautózott egy abszolút második helyet magának és a kis autónak. A többi pedig már történelem…

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!