Fellélegezhetünk. A szezon első versenye, az Ausztrál Nagydíj talán nem volt olyan akciódús, hogy izgalmunkban összeroppantsuk a fotel karfáját, de legalább fényt derített arra, hogy a Red Bullnak nincs csillagászati léptékű előnye a többiekkel szemben. Van remény…
A tesztek eredményeit behatóan tanulmányozva még az egész boxutca arra a következtetésre jutott, hogy a Red Bull megőrizte tavalyi fölényét. Adrian Newey maga is úgy saccolta – ezt persze csak az idénynyitó előestéjén árulta el –, hogy az RB7 körönként 3-5 tizedmásodperccel gyorsabb az összes többi autónál. A Ferrari és az utolsó teszten bevetett fejlesztési csomagjával előrelépő Mercedes minden józan becslés szerint ott lihegett a sarkukban, azután jött mindenki más. A McLarent még péntek este sem sokan vették komolyan, amikor pedig Jenson és Lewis érte el a legjobb időeredményt.
Hamilton hiába fogadkozott az időmérő után, a versenyen nem tudott lépést tartani a világbajnokkal
Ennek biztosan csak az lehet az oka, hogy a milliónyi újdonsággal, amelyekkel a végigküszködött tesztek után kétségbeesetten teleaggatták autójukat, muszáj volt feszegetniük a határokat, nem? Szó sem volt arról, hogy a McLaren a télen altatott. A pálya széléről mindenki láthatta, hogy Jenson és Lewis a teszteken tényleg szenved a leszorítóerő hiánya miatt. Az új padlólemezzel és a Red Bull-típusú kipufogóval frissített MP4-26-tal a pénteki edzésnapon két teljes versenytávot tettek meg, és bekenték a karosszériáját a hírhedt zöld nyomjelző festékkel is, hogy feltérképezzék rajta az áramlási viszonyokat. Teszt volt ez, semmi több, nem vitás. A McLarennél is nehezen hitték el, hogy Barcelona óta sikerült behozniuk azt az 1 másodpercet, amit a csapatfőnök, Martin Whitmarsh vakmerően megígért. S mégis, amikor szombaton délután – borús ég alatt, az autók aerodinamikai egyensúlyát megbolygató erős szélben, mint egész hétvégén, karnyújtásnyira a tavon kedélyesen suhanó vitorlásoktól – elkezdődött az időmérő, világossá vált, hogy a McLaren ott van a szeren.
Seb-show: egész hétvégén a címvédő dominált
Seb eközben nyugodtan végezte a saját dolgát. A nagydíj előtti héten kipróbálta magát a helyiek kedvenc sportjában, a birkanyírásban, mosolyogva, de magabiztosan járt-kelt, és szívesen elmesélte, hogy mostanság a konyhában tartja a világbajnoki trófeát, amit remélhetőleg olyan sokáig megtarthat, hogy láthatja majd, amint kifakul a napfénytől. „Idén mindent a nulláról kell kezdenem – mondta. – Csak azért, mert az én autómon van az 1-es szám, még nem leszek 2-3 tizedmásodperccel gyorsabb.” Nos, attól nem is. Valamit azonban mégiscsak talált magában, mert Szeszélyes Kylie-t, ahogy az új autóját becézi, 8 tizedmásodperces előnnyel kormányozta a poleba – KERS nélkül. „Nem találtam a gombját” – viccelődött, amikor arról kérdezték, hogy miért nem használta ki a hibrid rendszer 80 lóerős extra teljesítményét, holott az igazság az volt, hogy a pénteki kísérletezést követően a Red Bull megbízhatósági aggályok miatt egyszerűen kiszerelte a rendszert az autójából. S így futott körrekordot Seb! Hiába az új, ismeretlen gumik, hiába a dupla diffúzor betiltása, az F–1 nem lett lassúbb…
Egy kerékcserével is végig lehet csinálni
A KERS hiánya a rajtnál lehetett volna a legfájdalmasabb, Seb azonban hátra sem nézett: simán kilőtt és faképnél hagyta a többieket. A Red Bullnak mégis érdemes lesz elgondolkodnia rajta, hogy tökéletesítse a rendszerét, mert Mark a KERS-sel rohamozó Lewisszal szemben elvesztette a 2. helyet, hiába pörögtek ki csúnyán a McLaren kerekei.
Alonsónak bérlete van a negyedik helyre az Albert Parkban: az elmúlt négy évben háromszor itt végzett
Lewis eleinte szépen tartotta a lépést Sebbel – de vajon meddig fognak tartani a gumik? A Red Bullon hamarabb elfogytak ugyan, mint a McLarenen, ám azon is bírták 14 körön át, s mivel aki előbb cserél kereket, az a boxkiállása után szokás szerint gyorsabb lesz, így Seb a második etapra is megőrizte a vezetést. A Ferrari három kiállással kísérletezett, és a gumikat rejtélyes intenzitással gyilkoló Mark is erre kényszerült, bizonyítva, hogy a Red Bull verhető, a többségnek azonban bőven elég volt két csere. A Pirellik szupergyors kopása rémhírnek bizonyult.
Buemi szerint a Toro Rosso versenyképesebb, mint tavaly. A svájci pilóta éppen csapattársával koccant az első kanyarban
Lewis a kavicságyba tett kirándulás dacára, az aszfaltot súroló splitterrel is behozta a 2. helyre McLarenjét, a Renault-val brillírozó Petrov előtt, akinek alig maradt benzinje a verseny végére. A Ferrari alulteljesített, és a Mercedesnél is úgy vélték, nem az autójuk ennyire gyenge, csak a hétvégén valamiért nem tudták megfelelően használni. Bízzunk benne, hogy igazuk is van, és Sebnek minél több komoly ellenfele lesz, mielőtt még a 2011-es szezon monodrámává fajul…
Állítható szárny: bizonytalan bemutatkozás
Az új szabályok, különösen a pilótafülkéből állítható hátsó szárny (azaz „légellenállás-csökkentő rendszer”, angol rövidítésével DRS) bevezetését izgatott várakozás előzte meg, de Melbourne-ben még nem derült ki, hogy beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket. Néhány előzést – például amikor Button a 47. körben elegánsan elsasszézott Massa Ferrarija mellett – valószínűleg nem lehetett volna végrehajtani a DRS segítsége nélkül, ám túlzás lenne azt állítani, hogy az eszköz jóvoltából az autók szüntelenül kerülgették egymást. Nem igazolódott be az a félelem sem, hogy az előzés túl könnyűvé válik, ezért megéri majd a 2. helyen kocsikázni, aztán csak az utolsó körben támadást indítani a győzelemért.
Kontraszt: amíg az első dobogós helyezését szerző Petrov kellemes, addig a Kubicát helyettesítő Heidfeld keserű csalódást okozott
Az ítélettel azonban még érdemes várnunk néhány hetet, mert az Albert Park nem volt ideális terep a mozgatható hátsó szárny szempontjából. A célegyenes eleve annyira rövid, hogy az FIA az eredetileg 600 méteresre tervezett előzési zónát kiterjesztette az utolsó kanyar bejáratáig, 867 méterre növelve a hosszát. Ráadásul, ahogy Seb is megjegyezte a verseny után: „Ez a szárny újdonság. Az itteni első kanyar eleve nem a versenynaptár legjobb előzési pontja, de a DRS-sel így is közelebb lehetett benne kerülni az elöl haladóhoz. Eddig úgy működik, ahogy vártam.”
Kérészéletű volt a Sauber-siker
Az újonc Sergio Pérez az Ausztrál Nagydíj egyik legnagyobb bravúrját hajtotta végre, amikor az állítólag gyorsan elkopó Pirelliken a kertek alatt lopakodva egyetlen kerékcserével tette meg a távot. „Nem tudom megmagyarázni, amit Sergio tett. Fogalmam sincs, hogyan sikerült 35 kört teljesítenie egy szett használt, lágy keverékű gumin, miközben kiegyensúlyozott köridőket ért el” – ismerte el Peter Sauber utóbb. Különösen meglepő volt, hogy Pérez, aki a 23. körben tette tiszteletét a szerelőinél, még 27-28 kör után is az éllovasokkal összemérhető, 1”30,4” körüli iramot diktált. Pedig a verseny előtt a Sauber tervei között nem is szerepelt a lehetetlennek tűnő egykiállásos taktika. „Miután a kemény keverékről a lágyra váltottunk, először azt hittem, oda kell lépnem a gázra. Aztán viszont észrevettem, hogy egészen jól tudom kímélni a gumikat, ezért úgy döntöttünk, meg is tartjuk őket a futam végéig” – mondta Pérez.
A Sauber kizárása után mindkét Force India pontszerző helyre lépett elő, s így Di Resta lett a legjobb újonc
Kamui Kobayashival ezt a trükköt azért nem tudták eljátszani, mert ő szombaton bejutott a Q3-ba, ezért a már ott elkoptatott lágy Pirelliken kellett rajtolnia. A Saubernél még nagyban ünnepeltek, amikor néhány órával a leintést követően kiderült, hogy korai volt. Az autójuk ugyanis fennakadt az utólagos technikai ellenőrzésen, mivel a hátsó vezetőszárnyának bizonyos részein az ívsugár kisebb volt a szabályokban előírt 100 mm-es minimumnál. Pérezt és Kobayashit kizárták, a két Force India viszont előrelépett a pontszerzők közé, de a Sauber röviddel később bejelentette, hogy fellebbez, így az eredmény nem tekinthető véglegesnek.
Az „újonc” csapatoknál minden a régiben
A Lotusnál önbizalommal telve várták, hogy végre elkezdődjön az idény. Erre minden okuk meg is volt: azt remélték, hogy a tavalyi, keserves tanulóév után végre a középmezőnyben bosszanthatják a többieket, mert úgy tűnt, az előszezoni tesztek időeredményei is ezt igazolják. A legrosszabb esetben is valahol ott kellett volna lenniük a Force India környékén, de az időmérőn jött a hidegzuhany. A Q1-ben ugyanis pontosan ugyanannyi, 4 másodperc volt a lemaradásuk az 1. helyezetthez képest, mint egy évvel ezelőtt, és 2 teljes másodperccel lemaradtak a Q2-be való továbbjutástól. A versenyből merítettek vigaszt, amikor úgy érezték, mielőtt elkezdett szivárogni a víz a T128 hűtőjéből, Heikki Kovalainen tartani tudta a lépést Alguersuarival és Pérezzel, Trulli leggyorsabb köre pedig csupán 0,173 másodperccel volt rosszabb Nick Heidfeldénél.
Vettelt tizenegyedik alkalommal intették le elsőként, Hamiltonnak ez a 37., míg Petrovnak az első dobogós helyezése
Ezzel beigazolódni látszott az is, hogy a Lotus elszakadt közvetlen vetélytársaitól, elsősorban a Virgintől, amelynek a Q1-ben ironikus módon szintén akkora volt a hátránya, mint a tavalyi Ausztrál Nagydíjon (vagyis durván 4,5 másodperc), de a versenyen körönként 2 másodperccel lassabb volt még a Lotusnál is. A Hispaniáról pedig jobb nem is beszélni: a csapat szerelői hiába éjszakáztak a pénteki edzésnap előtt, Liuzzinak csupán egyetlen ellenőrző kört sikerült megtennie az új autóval, amelynek tesztelését aztán lényegében az időmérőn kezdték el. Aligha csoda, hogy a kilencéves szünet után újra bevezetett 107 százalékos szabály áldozatául estek…
