Egy másik nyugdíjas sem bízta a véletlenre Trabantja megóvását, ő három üléshuzattal, két szőnyeggel és egy linóleummal védte kocsiját. De volt, aki selyemruhával takargatta „kincsét”. A cibakházi Bátorszőlőben élő 80 esztendős Szmeló Gyuláné megfontoltan nyitja ki garázsajtaját. Ugyan, hová is lenne az a nagy sietség?
– Ez az én szemem fénye, egyetlen társam – mutat virítóan piros Lada Kombijára. A kocsi kiváló állapotban van, annak ellenére, hogy már 26 esztendős. Sehol egy horpadás, egy karcolás, piszokfolt. – Jó dolga van ennek az autónak – simogatja meg tetejét – nézzék, még szőnyeget is tettem a garázs padlójára! Én aztán nem úgy megyek vele, mint a meszes, meggondolom kétszer is, mikor előzök, nem hajtom szét! Szeretem na, de ő is szeret engem! – bólogat Ilonka néni, majd elmeséli, sokat kellett rá várni, de megérte! Ő maga hozta haza annak idején Debrecenből újonnan, azóta elválaszthatatlan barátok. A kocsi „miatt” csak egyszer kapott büntetést, azt se gyorshajtás vagy szabálytalankodás miatt, hanem mert lejárt a parkolócédulája.

Fotók: Joó Zsuzsa

– Ilonka néni egy „jelenség” Cibakházán piros, feltűnő autójával – állítja Savella Mihály polgárőr. – Úgy higgyék el, az elmúlt majd’ 30 év alatt a néninek tényleg nem volt egyetlen egy koccanása sem a Ladájával, pedig rendszeresen átjár a földvári piacra – teszi hozzá.

– Hogy miért óvja szeretettel sok idős ember a kocsiját? Mert ő maga dolgozott meg érte! – véli Kecse László egykori rendőr, ma polgárőrvezető. – Ezeknek az öregeknek érték a tulajdonuk, természetes, hogy vigyáznak rá. Egyesek persze túlzottan is… – ingatja a fejét László, majd elmeséli, pár éve megismerkedett egy idős férfival, aki csak akkor vitte ki autóját a garázsból, ha jó idő volt. Esőben, télen soha. Képes volt inkább a borús időben buszra szállni, csak kocsiját ne „verje össze” az eső.

– A legidősebb ma is aktívan sofőrködő ismerősöm a 90 éves Imre bácsi, aki itt él a környéken – fűzi hozzá a tiszaföldvári Öreg János, aki szabadidejében koros autókat újít fel. – Az öregnek olyan érzéke van a kocsikhoz, hogy hihetetlen! Nála aztán nincsen üveghang a motorban, a kuplung se csúszik! Hihetetlen! – János hozzáteszi, amióta autókat ad és vesz, bizony látott már mindenfélét a nyugdíjasoknál.
– Egyik legmegdöbbentőbb élményem Miskolchoz és egy Ladához kötődik. A panelben lakó tulajdonos jó állapotú kocsit hirdetett, alig 20 ezer kilométerrel. Gondoltam, megveszem ezt az autót, így elutaztam Borsodba. A Lada egy olyan garázsban állt, ahol a fűtéscsövek összefutottak. Isten bizony melegebb volt ott, mint a lakásban. Ennek ellenére a kocsit selyemruhával takarta le idős tulajdonosa, és kinyitotta minden ajtaját, hogy „kellően átszellőzzön”. Természetesen megvettem a kocsit.
Egy másik féltőn óvott kocsira Lakitelken sikerült Jánosnak rábukkannia.
– A ’77-es Trabi alig futott, állapota szinte új volt. Amikor kinyitotta az idős férfi a kocsija ajtaját, majd leesett az állam. A gyári szőnyegen ugyanis volt egy védőszőnyeg, rajta egy linóleum és a kocsiba csak úgy lehetett beszállni, hogy előtte vagy zacskót húzok a cipőmre vagy megtörölgetem egy ronggyal. Hiába, az idősek már csak ilyenek…! – neveti el magát János.

Öreg autó, 1800 kilométerrel

A lakiteleki Gondozási Központ által megörökölt „Magyari Zoltán-hagyaték” tárgyait tavaly értékesítették elektronikus árverésen vagy a helyszínen villámliciten. A megvásárolható hagyatéki tárgyak sokfélék voltak: veterán autó, motor, alkatrészek, csettegők, régi rádiók.
– Itt vásároltam egy 1984-ben gyártott autót, mindösszesen 1800 kilométerrel – meséli Öreg János. – Az egykori tulajdonos milliomos idős férfi (aki 76 évesen halt meg) 1990-ben kivonta a forgalomból ezt a kocsit, ne használódjon tovább. A helyiek azt beszélték, azért futott csak ilyen keveset a jármű, mert még a műszakira is tralerrel szállíttatta el.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!