Újra van Tour de France Ferrari, és jelenleg ez a leggyorsabb

Azokról az időkről emlékezik meg a Ferrari az F12tdf, azaz Tour de France modelljével, amikor a “Francia Kör” még autóverseny volt – nem véletlenül, az ötvenes évek második felében a maranellói gyártó típusai domináltak a közúti megmérettetésen, ezek közül is kiemelkedik az 1956-os 250 GT Berlinetta, ami zsinórban négyszer győzött.

A jobb tapadás elérése érdekében elöl szélesebb abroncsot használnak, ez azonban alulkormányzottsághoz vezet, amelyet összkerékhajtással kompenzálnak – virtuális rövid tengelytávolságnak hívják a rendszert, amely nem csak a kormányállástól és a sebességtől függően aktív, de bizony az elektronikus vezetési segédek is hatással vannak rá szükség esetén. Az alapot jelentő F12berlinettához képest jelentősen nagyobb kanyarsebességet tud elérni az F12tdf, ehhez kell a 87 százalékkal nagyobb leszorító erő is.

A karosszéria átalakításakor a megjelenés hergelése mellett az is fontos szempont volt, hogy csökkentsék a tömeget, a karbon fokozott használatával sikerült 110 kg-ot megtakarítani. A 6262 köbcentis V12-es szívómotor teljesítményét 40 lóerővel megnövelték 780 lóerőre (8500/percnél), a maximális nyomaték 15 Nm-rel 705 Nm-re emelkedett (6750/percnél), ennek nyolcvan százaléka már 2500-as fordulattól a vezető rendelkezésére áll. A dupla kuplungos váltó áttételezését 6 százalékkal rövidebbre vették, és felgyorsították a működését, fölfelé 30 %-kal, lefelé 40 %-kal gyorsabban kapcsol.

Ezek után természetes, hogy a menetteljesítmények lélegzetelállítóak: a 100 km/órás sebességet 2,9 másodperc alatt éri el a tdf, a 200 km/órás tempóra 7,9 másodperc alatt futja meg, a végsebesség nem ismert, csak annyit mondanak, hogy meghaladja a 340 km/órát. A fékrendszert is ennek a mozgási energiának a felemésztésére méretezték, a fékút 100 km/órás sebességről 30,5 méter, 200 km/órás sebességről 121 méter. Nem lesz túlságosan exkluzív a Ferrari F12tdf limitált széria, hiszen 799 példányt készítenek az autóból.