Nem végeztek félmunkát az Espera Sbarro formatervező iskola végzős diákjai – szám szerint 27-en -, akik teljesen működőképes autóként valósították meg diplomamunkájukat, a cél az ötvenes évek Grand Prix versenyautói előtti tisztelgés volt. Sikerült teljesíteni a feladatot.
Az alap formát a negyvenes-ötvenes évek orrmotoros Grand Prix versenyautói ihlették, de például a sötétzöld fényezés az arany csíkkal a Lotus istálló sajátja volt a hatvanas években. A motor már a nyolcvanas évekből származik, a hosszú orrot egy 5,0 literes lökettérfogatú, 300 lóerős BMW V12-essel töltötték meg. Acél csőváz jelenti a gerincet, a minimálkarosszériát üvegszálas műanyagból készítették el.
Az utastér igazán különös, hiszen a vezető lábai két oldalról fogják közre az automatikus váltót – az előválasztókar a bal oldali utastér-peremen helyezkedik el -, és ha netán a kedves pilóta unatkozna versenyzés közben, akkor a kormánytól jobbra és balra elhelyezett táblaszámítógépek segítségével például az egyiken filmet tud nézni, a másikon meg játszhat. Arról nincs szó, hogy akár megrendelésre is készítene egy újabb példányt a Sbarro az újraértelmezett Grand Prix-versenyautóból, amelynek anyagi oldaláról annyit tudunk, hogy mintegy 40 000 eurót költöttek az anyagokra – erre még rá kell számolni a 27 végzős diák és a megépítésben segédkező szakemberek munkájának árát.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
