Eltartott pár évig, mire elkészült az új Toyota Supra szériaváltozata, több tanulmányt is bemutattak, most pedig a Detroiti Autószalonon leleplezték az ötödik generációs kupét. A BMW Z4-essel közös alapra épül az autó, ennek megfelelően közös a motorválaszték is, tehát a 2,0 literes négyhengeres turbómotor az alap, választható még 3,0 literes soros hathengeres turbómotor.

Amíg az exportpiacokon 258 lóerő jelenti a belépőszintet, Japánban 197 lóerős lesz az alapváltozat, ami így gyengébb a 2,0 literes szívómotorral szerelt GT86-nál – igaz, a feltöltés miatt nyomatékosabb: 320 Nm (1450-4200/perc) kontra 211 Nm (6400-6600/perc). Fontos eltérés, hogy a Supra minden változata nyolcfokozatú automatikus váltóval rendelkezik. Észak-Amerikában és Európában egyébként a 3,0 literes, 340 lóerős turbómotorral indul a piaci bevezetés, amihez rögtön elektronikusan vezérelt differenciálmű is jár, aminek jóvoltából rajtautomatikával a 0-96 km/óra sprint 4,1 másodpercig tart, ezzel az eddigi legfürgébb utcai Toyotával van dolgunk.

Noha első pillantásra nem szembeötlő, de a formatervezők ragaszkodnak hozzá, hogy a negyedik generációs Supra ihlette őket, az orrnál pár új karaktervonalat vezettek be, a korábbi nagy méretű hátsó légterelő helyett pedig aerodinamikailag sokkal hatékonyabb, a hasonlóan ívelő hátsó befejezés. Az autó S logóját versenypályák kanyarkombinációját jeleníti meg.

A BMW műszaki alapot a Gazoo Racing, és az európai és észak-amerikai Toyota fejlesztőközpontok módosították, maga Akio Toyoda tesztelte a kupét a Nürburgringen – ígéri, a rajongók elégedettek lesznek a tudással. A tömegeloszlás 50:50% a tengelyek között, az ülések feletti buborék lehetőséget ad bukósisak használatára, a kagylóülések különösen nagy oldaltartó párnákkal rendelkeznek. A műszerfalnál szembeötlő a német rokonság, még az iDrive-kezelőegység is ott van a kardánalagúton.