Az egész hat darab Lightweight E-Type feltámasztásával kezdődött, majd következett az igazán nagy műszaki kihívás, a kilenc darab XKSS közútra szabadított versenyautó. Ezek után már gyerekjáték lesz a D-Type feltámasztása, hiszen az volt az alapja az XKSS-nek. Amíg korábban azzal indokolták a klasszikusok újragyártását, hogy azok ténylegesen hiányoztak a termelésből, a D-Type Continuation esetén arról van szó, hogy eredetileg százat akartak készíteni, de csak 75-öt sikerült nagy nehezen értékesíteni anno.
Az eredeti specifikációnak megfelelően készülnek az új példányok, de mivel nem korábban elpusztult példányokat pótolnak, hanem újakat hoznak létre, a megrendelő döntheti el azok végleges megjelenését, legyen szó a (z eredeti palettáról kiválasztott) színről, vagy éppen a rövid- (1955) vagy hosszú (1956) orrkialakításról. A korabeli műszaki rajzoknak megfelelően készítik az autókat, amitől semmi esetben nem térnek el.
Az első újjászületett Jaguar D-Type a párizsi Salon Retromobile kiállításon mutatkozik be, a helyszínen illetve a Jaguar Land Rover Classic Worksnél is lehet még jelentkezni a reménybeli megrendelőknek. A prototípus egyébként az 1956-os évnek megfelelő hosszú orral és vezető mögötti vezérsíkkal rendelkező példány, gyorsan cserélhető féknyergekkel.
