A húszas évei elején járó Bob Sportel a prinsburgi termelőszövetkezetnél kezdett dolgozni, és sürgősen kellett neki egy autó, amivel munkába tud járni. Jobb híján az egyik, terményt hozó farmertől vásárolta meg annak leharcolt, 1957-es évjáratú Chevy pickupját a hetvenes évek elején. Nem volt egyszerű az eset, a gazdálkodó nem fogadta el az 50 dolláros ajánlatot, ragaszkodott a teljes, 75 dolláros vételárhoz.

Szükségmegoldásnak indult, Sportel úr úgy volt vele, hogy pár év múlva amúgy is a roncstelepre küldi majd a hetvenes évek elején is már borzasztóan korrodált járművet; ehhez képest most, 38 évvel később együtt vonulnak nyugdíjba. Az évek során egyre több karosszéria kitt és ragasztószalag került az autó külsejére-belsejébe, de a technika működött, úgyhogy az autó is maradt. Itt most egyébként azt a technikai szintet kell érteni, ahogy Sportel úr megvásárolta a pickupot, a sebességmérő (és a mérföldszámláló) például soha nem működött az elmúlt 38 év alatt. A négy évtized alatt 1000 dollárt költött a hibák javítására a tulajdonos, persze a karbantartáson nem spórolt: évente négyszer cserélt olajat. A karosszéria egyébként ahhoz képest nem is néz ki rosszul, hogy soha nem állt fedett helyen az autó, amely munkagépként, egy farmon kezdte földi pályafutását…

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!