A náci párt egyik presztízsprojektje volt a mindenki számára elérhető személyautó, amelyhez a Kraft-durch-Freude program keretében lehetett hozzájutni bélyegek megvásárlásával. 1938-ban elkezdődött a KdF-Wagen névre hallgató autó gyártása, azonban alig 630 példány után haditermelésre állt át a wolfsburgi gyár, amelyet aztán alaposan le is bombáztak a szövetségesek. A brit fennhatóság alá tartozó üzemben Ivan Hirst őrnagy látta meg a fantáziát, és a maga részéről mindent megtett azért, hogy újra civil járműveket tudjanak készíteni a hatalmas gyárban.
Az első húszezer autóra szóló megrendelést még 1945. augusztusában tette meg a brit katonai kormányzat, ezt követően kezdték meg az üzem működésének megszervezését, november 27-én alapították meg a munkások szavazatai alapján az Üzemi Tanácsot, majd 1945. december 27-én – nyolc hónappal a háború végét követően – kezdték meg a Volkswagen Limousine, azaz a Type 1-es sorozatgyártását, az év végéig összesen 55 autót gyártottak le. 1946-ban havi ezer autót készítettek, a darabszámot a nyersanyaghiány korlátozta, a kereskedőhálózat 1947-ben állt fel, ekkor kezdődött meg az export is.
