AUTOMOTOR

A két kisautó az európai konkurenseinél jóval tágasabb utas- és raktérrel bír. A Honda csomagtartója 399 literes, bővítéskor a hátsó ülés a padlóba süllyeszthető, így sík, 1384 literes teret kapni. Persze ez még nem minden, a zseniálisan alakítható második sor fórja, hogy az osztott ülőlapok a támlához is felhajthatók, így a több mint egy méter magas tárgyak szállítása sem lehetetlen.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A Mitsubishi hátsó ülései sínen tologathatók, ötfős felállásban a raktér 220 és 315 liter közötti. A támlák ledöntésével ugyan nem kapunk sík padlót, viszont a komplett ülőpadot az elsők mögé lehet felhajtani – az ablakok vonaláig mérve ilyenkor 645 literes a poggyásztér. Jó pont jár a két állásban is rögzíthető kalaptartóért, így könnyedén megosztható, kétszintes raktér alakítható ki. Hosszú tárgyak szállításakor előnyös a lapjára hajtható támlájú utasülés.

Jazz és Colt: külön árkategóriában játszanak

Az aktuális Jazz-szériából (kb. 30 db) a legolcsóbb, 2009-es darabok legalább 2,5 milliót kóstálnak, a sort a 3,6 milliós példányok zárják. Elvétve felbukkan egy-két hibrid kivitel, ezek 4,5-4,8 millió közötti összegbe kerülnek. Dízelt nem kínálnak a Jazzből, a benzines repertoár kéttagú: létezik 1,2-es (90 LE) és 1,4-es (100 LE). Érdemi differencia nincs a két motor között, menetdinamikai képességeik hasonszőrűek. A Honda ötgangos kézi váltója nagyon precíz, azonban a rövid áttételezés miatt elkelne egy hatodik fokozat. Kapható i-Shift névre keresztelt robotizált váltó, ami városban és sztrádán is előnyösebb – azonos tempónál alacsonyabb fordulaton dolgoztatja a motort, ezért csendesebb és mérsékeltebb a fogyasztása. Az i-Shift hátránya a kissé darabos működés. A Jazz karosszériakínálata egytagú, csak ötajtósként létezik, nem úgy a Colt!

A kis Mitsubishi választható három- és ötajtós, vagy kupékabrió kivitelben is – egyes távoli piacokon Colt Plus néven kombiként is forgalmazták. A CC formája finoman szólva is furcsa, a hátsó két ülés csak csomagok tárolására felel meg, a túl meredek támla és a nem létező hely miatt még gyerekek sem férnek el ott. A raktér kupéként használva ellenben tágas, 460 literes, ez az érték nyitott tetővel 190-re zsugorodik. A Colt másik ütőkártyája, hogy nagyobb belőle a hazai kínálat (kb. 110 db), és olcsóbban is érhető el, mint a Honda. 2004-es Coltot például már egymillióért találni, de az egyéves darabok sem kerülnek 2,7 milliónál többe. A motorpalettája is szélesebb: a kissé vérszegény 1,1-esen (75 LE) kívül választható 95 lovas 1,3-as, szívó (109 LE) és turbós (150 LE) 1,5-ös is. Sőt, elvétve találni 1,5-ös dízeleket (68 LE vagy 95 LE), melyek automata váltóval is elérhetők.

A kedvezőbb szerviztapasztalatok alapján a Honda jókora előnnyel vezet a Mitsubishi előtt. A hazánkban újonnan forgalomba helyezett Jazzek japán gyártásból származnak, míg a Coltok Hollandiában készülnek – a különbség érezhető is. A Jazz esetében előfordulhat némi nyikorgás a kuplungpedál felől, a vékonyka fényezés könnyen sérül, a kavicsfelverődések helyén rozsdapöttyök jelenhetnek meg. A lámpa- és karosszériaelemek az átlagosnál drágábbak. A motorok nagyon megbízhatók, ha enyhe kopogást hallunk, ajánlott a szelephézag-beállításokat ellenőriztetni. Az ADAC adatbankja szerint három alakalommal is elrendeltek visszahívási akciót. Egyes szériákon az acélfelniket és a gumikat vizsgálták át, indokolt esetben cserélték a köpenyeket. Néhány 2009-es és 2010-es darabon a fékpedál és a biztonsági öv magasságállító szerkezetén javították a rögzítő stifteket, valamint az oldallégzsákokat is ellenőrizték. Komoly meghibásodás, típusprobléma eddig nem ütötte fel a fejét.

A Colt már háklisabb darab, az összeszerelési minősége és a felhasznált anyagok sem érik el a Jazz szintjét. Az izzók gyakran kiégnek, már a benzinesek is hangosak, a dízelek meg pláne, ráadásul utóbbiaknál a fokozott rezonanciával is számolni kell. A távirányítós központi zár néha kapitulál, a második üléssor menet közben szinte mindegyik példányban zörög. Gyenge pontok: elektromos ablakok, CD-lejátszó és a kesztyűtartó kioldó zárja. Az ülések nem valami kényelmesek, az A-oszlopok sokat kitakarnak, a klíma lehetne hatékonyabb, a műanyagok menet közben ciripelnek, a benzinesek fogyasztása pedig magasabb a vártnál.

Bosszantó, hogy a háromajtós változatokba hátra történő beszállás után minden egyes alkalommal be kell állítani az első üléseket, azok ugyanis nem jegyzik meg az eredeti helyüket. Egyes alkatrészek szállítási időigénye hosszabb az átlagosnál. A Colt vezethetősége nem valami fényes, szívómotorjai tompák, csak magas fordulaton mutatnak valamit, futóműve se nem komfortos, se nem sportosan feszes, váltója kifejezetten pontatlan, sok esetben csak erőltetve kapcsolhatók a fokozatok. Nem csoda, hogy a szerkezet már rövid idő alatt, akár garanciaidőn belül is cserére szorulhat.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!