Fiat 600-as licenc alapján készült Zastava 750-es a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Fotó: Fortepan/Nagy Gyula

Lehet, hogy annak idején Magyarország volt a legvidámabb barakk, a szocialista rendszerben jól érvényesülő Jugoszláviát mégis volt miért irigyelni. A nagy számban elérhető nyugati árukon kívül az autógyártásért is, hiszen a helyi piacra többek között Volkswageneket, Renault-kat és Citroëneket szereltek össze, licenc alapján pedig Fiatok gördültek le a kragujevaci szalagokról. Keleti szemmel kvázi nyugati autónak számítottak, amit az eredetinél gyengébb minőség sem vehetett el tőlük.

1400 BJ, az első Zastava

A Zastava története 1853-ig nyúlik vissza, a cég eredetileg fegyvergyártással foglalkozott, azonban fokozatosan nyitni kezdett az autóipar felé. 1904-től alkatrészeket, 1939 és 1941 között pedig Chevrolet katonai teherautókat gyártottak. A második világháború után a vállalat nevét az aktuális politikai viszonyok szerint Zavodi Crvena Zastava, vagyis Vörös Zászló Művekre változtatták, és 1953-tól megkezdték a Willys Jeep licencgyártását. Egy évvel később tűnt fel a Fiat, mint üzleti partner, majd bemutatkozott Jugoszlávia első szériagyártású autója, a Zastava 1400 BJ. Hamarosan a Fiat 1100-as és a Campagnola, valamint a 600-as átvételéről szerződtek. Utóbbi 600-as, 750-es és 850-es néven a korszak ikonikus népautója lett, 1955 és 1985 között több mint 900 000 darab készült. Napi használatban lévő példányokkal ma is össze lehet futni a volt tagállamok területén.

Bár évekkel korábban elindult a termelés, maga a forgalmazásért felelős Zastava Automobili csak 1958-ban, 60 évvel ezelőtt alakult meg, ennek kapcsán a darabszám is a háromszorosára, évi 3500-ra nőtt. Áttörést azonban az export 1965-ös elindítása jelentett. Akkoriban már a valaha volt legjobb Zastavának tartott, 1300-as és 1500-as típuscsalád, a „jugoszláv Mercedes” is a kínálatban volt.

Zastava 1300-as az 1966-os Budapesti Nemzetközi Vásáron ablaktörlő lapátok nélkül. Fotó: Fortepaan/Drimbe József

A Magyarországon ismert, Fiat 128-as alapú Zastava 1971-ben készült el. Az eredetileg négyajtós karosszériát ötajtósra alakították át, ami nemcsak praktikusabbá, hanem mutatósabbá is tette a 101-esként debütált, majd kivitelenként és piaconként eltérő neveken kapható modellt. A Yugóként is ismert márka sok szocialista gyártmányhoz hasonlóan a brit piacon is elérhető volt, ahol hamar gúny tárgya lett, de ott sem tudták úgy köszörülni rajta a nyelvüket, mint Észak-Amerikában, ahol máig sem heverték ki az 1981-ben piacra dobott Yugo 45-öst.

1100-as a keletnémet Genex katalógusban

Malcolm Bricklin nevéhez fűződik a 127-es Fiat műszaki alapjaira épített kisautó amerikai importjának ötlete, amely túl nagy falat volt a kis üzem számára. Hiába kapott saját gyártósort és szerelték össze jobban megfizetett, válogatott munkások, sem a tudása, sem a minősége nem felelt meg, nem csoda, hogy hollywoodi filmek (Behálózva, Die Hard – Az élet mindig drága, Dögölj meg, drága Mona!, Dalok ismerkedéshez, Verdák 2 stb.) visszatérő humorforrásává vált.

Jugoszláv fejlesztés volt az ötödik ajtó

Bár 1988-ban Giugiaro-féle formatervvel próbált újítani, a Florida szó szerint a délszláv háború áldozata lett. A sors iróniája, hogy végül ismét a fegyvergyártás vált a Zastava fő profiljává. 2006-ban még tettek egy utolsó kísérletet a márka feltámasztására, a Fiat Punto licencgyártása (Zastava 10-es) azonban két év után leállt, így 50 évnyi működés után csődbe ment a szebb napokat látott autós üzletág.

1988-ban debütált a Fiat Tipo-alapú Florida. A délszláv háború miatti nyersanyaghiány és különböző szankciók derékba törték a nemzetközi karrierjét. Megszakításokkal 2008-ig készült a szerbiai Kragujevacban