Arról, hogy ez sok vagy kevés, nyilván megoszlanak a vélemények. Kevés, ha azt nézzük, hogy Togliattiban most minden húsz másodpercben lefut a szalagról egy-egy VAZ kocsi. Sok viszont, ha azzal a ténnyel számolunk, hogy Magyarországon nincsen ugyan autógyár, ennek ellenére csak a Bakony Művek nagynak nem is nevezhető csarnokaiban öt év alatt annyi és olyan értékű alkatrészt tudnak előállítani, hogy abból 50 ezer darabbal gyarapodhat a hazai személykocsi-állomány.
És nagyon csábító tovább „játszani” a számokkal. Például megemlíteni, hogy a magyar üzemek és a Volgai Autógyár között 1968. október 24-én aláírt szerződés – a VAZ-program – döntő alapot teremtett arra, hogy már a múlt év derekától elmondhattuk: Magyarországon minden ezer lakosra több mint 50 személyautó jut… Az 1976-80-as esztendőkre szóló, a VAZ-kooperációra is vonatkozó újabb megállapodás értelmében pedig 75 ezer VAZ kocsi érkezik a mi útjainkra a Szovjetunióból ablaktörlők, műszerfalak, ajtózárak, gyújtáselosztók, gyújtáskapcsolók, kürtök, izzólámpák és autórádiók szállításáért. Ezeken mind megtalálható a „Made in Hungary” jelzés.
Ezeknek a gyártmányoknak egy része a Bakony Művek munkásainak, főleg munkásnőinek keze alól jut el a távoli futószalagokhoz. Azoktól a gépektől indulnak, ahol most a meghívott vendégek – közöttük a szovjet Avtoexport Külkereskedelmi Vállalat és a Mogürt képviselői, valamint újságírók is – jártak egy kis háziünnepség alkalmával. Az ünnepelt egy VAZ kocsi volt, illetve annak vezetője, Gotthard Gábor, aki az elsők között ülhetett nálunk egy 2101-es Zsiguli kormánya mögé, így elsőként tehetett meg vele több mint 200 000 kilométert. És nehogy félreértés legyen, ez a kocsi fut tovább reggeltől estig, jó és gyengébb minőségű utakon egyaránt. Ha most nagy hó lesz, akkor azon is áttörve, a gyár, a Bakony Művek szolgálatában.
Persze, az 1971. november 4. és az 1975. december 10. közötti idő alatt megtett 202 450 kilométert sem a veszprémiek, sem maga Gotthard Gábor nem tartják holmi rendkívüli teljesítménynek. Kár lett volna azonban, ha erről nem szólnak senkinek. Nem közömbös megnézni ennyi és ennyi futás után egy olyan autót, amelyről nálunk ma már legalább 120 ezer testvértípus gazdája ugyancsak sok mindent szeret tudni.
Nos, mint szemtanúk közölhetjük, hogy az AF-37-24 a múlt év decemberében, találkozásunk napján, kitűnő kondícióban volt. Természetesen túl a közben esedékes műszaki vizsgán. Minden jel szerint a lassan letelő újabb három év után is még az eredeti fődarabokkal jelenhet meg a szemlén. Amit eddig javítottak, cseréltek rajta, az alig több mint néhány sárvédő, egy-egy küszöb-profil, egy garnitúra gömbcsukló, lengéscsillapító, fékbetét, gumipersely és más, apróbb elemek. Természetesen a gumiköpenyek is váltották néhányszor egymást a kocsi kerekein, de ebben semmi rendkívüli nincsen, ismerve az éveket, a kilométerek számát és az igénybevételt. Ez a kocsi különben sem panaszkodhat arra, hogy elhanyagolják, hiszen a gyár saját garázsának szakemberei vigyáznak rá és nem kell minden csekélység miatt idegen műhelyeknél kilincselnie a pilótának, aki ugyancsak meg akarja mutatni mit érnek ők ketten együtt. A gyári kocsi öt alkalommal megkapta az úgynevezett 2-es revíziónak megfelelő ellenőrzést, javítást is. Természetesen a most ünnepelt masinán különös figyelmet fordítanak minden olyan szerelvényre, amely saját gyártmányuk, a Bakony Művek terméke. Így például a komplett gyújtáselosztó, a gyújtáskapcsoló, a teljes ablaktörlő-berendezés karokkal, lapátokkal mindig nagyítóüveg alatt működik. Még a gyújtógyertya is házi készítmény, amit szintén nagyon figyelnek. A gyáriakat nagyon érdekli mit tudnak gyertyáik, hiszen azokból 1980-ra már évi 8 millió darabot akarnak piacra hozni.
Ez is benne van a tervben éppúgy, mint a VAZ-kooperációval párhuzamosan futó Polski-Fiat együttműködés, amelynek keretében a kis 126-os kocsikhoz készítenek apró alkatrészekből, igen gondos munkával ugyancsak értékes szerelvényeket.
Mindehhez kétségtelenül a VAZ-program adja az alapokat, amely megváltoztatta, stabilizálta a gyár helyzetét. Tudják azonban, hogy az autóiparban nemigen van megállás, éppen ezért fejlesztési osztályukon nem egy olyan újdonság született már, amely a holnapi, sőt a holnaputáni modelleken is megbecsült helyet kaphat. Volt szó most ezekről is, hiszen a meghívó szövege szerint a gyár több mint 200 ezer kilométert futott VAZ-2101-es kocsijának megtekintése, illetve ennek a Zsigulinak az értékelése, vagyis a Lada kocsikkal kapcsolatos távlati tervek ismertetése volt a sajtótájékoztató célja.
Igen, ugyanarról a kocsiról írtak háromféle nevet. És ezt azért tesszük ismét szóvá, mert a lényeg ugyan vitán felül a ragyogó teljesítmény, de mint több zavart okoz, hogy a világ majd minden pontján a Lada sikereiről hallani, mi pedig a megszokott módon még többnyire Zsiguliról vagy VAZ kocsiról beszélünk, írunk. A Bakony Művek meghívóján is a Lada szót emelték ki, a Zsiguli zárójelben olvasható.
Úgy véljük, ha az Avtoexport szintén így említi – sőt, csak így említi – ezeket a modelleket, jó lenne, ha végre hivatalosan is áttérhetnénk erre. Tapasztalataink szerint a kocsik itteni gazdái ugyancsak szívesen említik, dicsérik ezen néven autójukat. Azokat a kocsikat, amelyek közül várhatóan mind több fogja elérni a 100 és 200 ezer kilométert, ha olyan gondozásban is részesül, amelyet megkíván. Ez ugyan nem sok, de ennyit meg kell adni akár a saját műhely, akár más szerviz van arra kijelölve.
L. Gy.
(Vizi János és Zwicker Tamás felvételei)
