Két kocsi robog őrült sebességgel. Az egyik szabályosan hajt, de a másik derékszögben, pontosan nekihajt. Egy elfojtott sikoly, egy dermesztő pillanat és már egymásba is rohantak. Borzalmas. De a következő pillanatban már újra eltávolodik egymástól a két kocsi, a bennülők pedig hangosan nevetve ismét beletaposnak a gátpedálba. Mindezt pedig a zeneládából kirecsegő <<Hófehér gyöngyvirág, áruld el nekem>> dallama festi alá.

Folyik a lábbal hajtott „versenykocsik” Nagydíja

Bocsánat, persze, persze. Még nem is mondtam, hogy a Városligetben vagyunk, a Dodgem Karéjában. A fürge, árammal hajtott kis kocsik vastag, ruganyos gumizású <<lökhárítóval>> vannak felszerelve. És már ki is száll az előbbi <<szörnyű>> karambol egyik résztvevője. Jóvágású, 30 év körüli fiatalember. Még mindig nevet, de már felfedi a Dodgem <<varázsát>>:
– Egyik Nemzeti Vállalat nagy teherkocsiján vagyok sofőr, – mondja – és utolsó igazi karambolom (ott gyorsan lekopogja a jó eredményt) három évvel ezelőtt volt. Egy tejeskocsit löktem fel a Röppentyű-utcában. Tudja milyen jó, amikor így szabadon mehet <<csinbe>> az ember? Meg aztán – ezen ne nevessen – kitűnően lehet ezen a kis <<fűrészen>> gyakorolni a hirtelen előálló helyzeteket is. Nemcsak kellemesen, de hasznosan is szórakozom.

Gyermekeknek, felnőtteknek az öröm kifogyhatatlan forrása a ligeti vurstli „autója”, a karambol esetén is veszélytelen „Dodgem”

100 méterrel feljebb motorkerékpárok kipuffogóinak zaja vegyül a Vurstli lármájába. Valódi, kiskategóriájú Sachsokon, Csepeleken körözgetnek potom 3 menetenként 1 forintért a motorok szerelemesei. Feltűnően sok a nő közöttük. Szilágyi Julia éppen most száll le kipirult arccal a Sachsról. Megtudom, hogy régi kerékpáros és most akar motorra átnyergelni. A Francia-Magyar Pamutban fonónő és most: motorversenyre készül. Ez sem tréfa kérem, a fiatal lány is komolyan mondja. Itt a ligetben készül, mert már edzési lehetőség – úgy véli – nincs. Amikor meghallja, hogy a Szabadságharcosoknál komolyabb edzési és versenyzési lehetőséghez is juthat, majdnem kiugrik a bőréből, azaz piros kulikabátkájából, örömében.
– A gyárban rendezünk kismotoros háziversenyt – búcsúzik – és arra még jó lesz ez az <<edzés>> is. De utána nyomban jelentkezem a Szabadságharcosoknál.

Szilágyi Julia fonónő a Ligetben ült először motorra életében. Kedvet kapott s nemsokára a Szabadságharcosok motoros szakosztályában tökéletesítheti tudását

Major Juliát viszont barátnője ugratja:
– No, Juci, nem mersz felülni a gépre? Látod, én már vagy tíz kört mentem és kutyabajom!
Jucika is meg. ÉS nyert, mert egészen szépen ad gázt, de jól veszi a kanyarokat is. És ne feledkezzünk meg a gyerekek parányi autóparkjáról sem. A csöppnyi kis autóutánzatokban ugyan még lábbal adják az <<előgyujtást>>, de az apróságok jobb ügyhöz méltó buzgalommal hajtják a kocsikat és veszik a kanyarokat. Csak akkor törik el a mécses, amikor a szigorú néni álljt mutat, jelezve, hogy a menetidő lejárt. Öreg gépkocsivezetők keserednek el úgy, mint a kicsinyek, ha a rendőr betétlapot kér tőlük.
Igen, a <<lizsét>> is meghódította az autó, a motorkerékpár.

A legkisebbek legnagyobb öröme: az autó-ringlispil