AUTOMOTOR

Detroitban leplezte le a Mercedes SL roadster legújabb generációját a Mercedes, amivel elkezdődött a típus hatvan éves születésnapjának ünneplése is. A nagy alkalomra a gyár Classic részlege felújította a létező legöregebb SL-t, a 2-es számú prototípust.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A legelső autó már nem létezik, néhány tesztelést követően az autót bezúzták – talán azért, mert annak formája még kezdetleges volt, a második prototípus már lényegében a későbbi versenyautóknak felelt meg. A 194 010 00002/52-es alvázszámú autó végig a gyár birtokában maradt, igaz, a hat évtized már meglátszott rajta, épp ezért döntöttek úgy, hogy a 2012-es jubileumi évre felújítják az autót – a lehető legtöbbet megőrizve annak patinájából.

A németországi Felbach-ban található Mercedes-Benz Classic Center munkatársai hajtották végre a nagy munkát, ami azzal kezdődött, hogy az utolsó csavarig szétszerelték az autót. Az autó gerincét adó acél csővázat a legmodernebb lézeres műszerekkel vizsgálták meg, az eredmény: még hatvan év után is a tolerancián belül vannak a méretek. Ez minden bizonnyal annak köszönhető, hogy 1952-ben ugyan több versenyre is elvitték a 300 SL-t, de az soha nem versenyzett, edző- és tartalékautó volt, soha nem volt balesete. Az első és a második 300 SL-t Rudolf Uhlenhaut Stuttgart-Untertürkheim-i versenyautó-műhelyében szerelték össze, a nyolc ezt követő versenyautót meg már Sindelfingeben rakták össze, részben a nagyszériás gyártásból származó préselt vázelemek felhasználásával.

A kézi munkának köszönhetően tudni, hogy az összes fontos alkatrész még az eredeti – azokba kézzel a /2-es számot kalapálták bele. A tömeg csökkentése érdekében szinte az összes alkatrészt perforálták, az első tengely bölcsője, de még a kézifékkar is ki van lyuggatva. Ezen felül méregdrága – ne felejtsük, az autó 1952-ben készült, a háborút követő időkben – magnéziumot is használtak a váltóharanghoz, a hátsó tengelyhez, a kormánymű-házhoz. A spórolás eredménye: a W194-es terheletlenül mindössze 1060 kg-ot nyom a mérlegen.

A karosszéria felújítása különösen nehéz munka volt, mivel extra vékony alumínium és magnézium lemezeket kézzel hajlították a végleges formára, ennek megfelelően aszimmetrikus a karosszéria. Öt hónapos munkával, 2011 májusa-szeptembere között javították ki a korábban szerzett apró sérüléseket, a nem szakszerű korábbi restaurálási kísérleteket.

A gyári, 3,0 literes soros hathengeres motort is darabokra szedték, és kicserélték az összes kopóalkatrészét. Az összeszerelés után egy gyári próbapadon tíz órás folyamatos üzemeléssel járatták be/győződtek meg a tartósságáról. Ezzel kapcsolatban a legnehezebb munka a két darab, 1952-ben egyedileg készített elektromos benzinpumpa felújítása volt, amelyeket gyakorlatilag újra kellett gyártani a régiek mintájára. A motor szerelvényein is látszik, hogy azokat kézi munkával készítették – az egyedi légszűrőház és a motorháztető között alig 1 centi hely van.

Az összeszerelés is több hónapot vett igénybe, és e közben derült ki, hogy az autó orrát díszítő nagy méretű csillag is kézi munkával készült – több helyen is egyenetlenségek vannak a felületén. Az eredeti fékdobokat elég volt csak felszabályozni, és új pofákkal ellátni, az abroncsokat természetesen újakra cserélték az eredeti, szegecselt felniken. Új plexi ablakokat kapott az autó – eredetileg is ilyet használtak üveg helyett, mert az könnyebb volt. Az eredeti színt nem lehetett reprodukálni, hiszen ma már csak vízbázisú festékeket lehet használni, korabeli fényképek/filmfelvételek segítségével keverték ki az eredetire nagyon hasonlító árnyalatot – az eredeti festék gyártójának közreműködésével.

Kilenc hónap alatt végeztek a nagyszabású munkával, amely során a második Mercedes SL olyan jó lett, mint új korában volt. Se nem jobb, se nem rosszabb. Mindazok örömére, akiknek alkalma lesz vezetni az autót, amelyet minden bizonnyal számos rendezvényre is elvisznek majd az idén. A Detroiti Autószalon csak a kezdet volt…

Nagy felbontású képeket (24 db) az Autó-Motor Facebook oldalán találnak.