Jellegzetes stíluselem az oldalsó, fekete díszbetét, a rejtett kilincs és a kupolaszerű hátsó ablak

Amikor a vagányság egyet jelentett a kupé karosszériával, az autógyártóknak nem volt más tennivalójuk, mint egy hétköznapi modell műszaki alapjaira építeni egy csinos külsőt, majd jó áron piacra dobni, a többi már ment magától. Így született a Renault 1980-as újdonsága, az időszak egyik legnagyobb slágercikke, a Fuego. Formaterve Michel Jardin, belseje Francois Lampreia munkájának eredménye, a tervezési folyamatot az a Robert Opron felügyelte, aki a Citroën SM-mel, GS-sel és CX-szel akkorra már beírta magát az autótörténelembe.

Bár a látványos külső volt a középpontban, a franciák minden tudásukat bevetették a tervezésnél, hogy a Renault 18-as padlólemezét használó Fuego beváltsa a hozzá fűzött reményeket. Az első futómű például egyedi volt, kettős keresztlengőkaros konstrukciója ugyan megegyezett a 18-aséval, de egy alkatrészen sem osztoztak, és a kormánymű sem volt csereszabatos a két modellben.

Egyedi műszerfal különböztette meg a Fuego első szériáját az alapjait adó Renault 18-astól

A fejlesztésnél lelkesen használta a technika vívmányait a Renault, a Fuego légellenállását az autóiparban egyre népszerűbbé váló szélcsatornában vizsgálták, így 0,32-es alaktényezőt értek el, ami 40 évvel ezelőtt még előrelépésnek számított. Ez segített, hogy a kupé létére széles tömegeknek szánt autó takarékos legyen, és az is fontos volt, hogy négy felnőtt és csomagjai kényelmesen elférjenek benne.

A jól vezethető francia kupé Németországban is népszerű volt, több mint 24 000 példány talált gazdára

A Genfi Autószalonon debütált Fuego a forgalmazás kezdetén csak kisebb teljesítményű motorokkal volt kapható. Az 1,4 literes, 64 lóerős alapmotoron kívül az 1,7 literes, 96 lóerős benzinessel lehetett választani, és kiviteltől függően négy- vagy ötfokozatú kézi, illetve háromfokozatú automatikus váltóval szerelték fel. Nem spóroltak az extrákkal, a második, GTL szinten fordulatszámmérő, állítható magasságú kormány, belülről állítható külső visszapillantó tükör és elektromos ablakemelő is járt, a GTS csúcsmodell többek között szervókormányt is kapott. 1981-ben a 2,0 literes, 110 lóerős GTX vette át a helyét a kínálat tetején első ködlámpával, fényszórótörlő és -mosó berendezéssel, bőrbevonatú kormánykerékkel, váltó- és kézifékkarral, illetve digitális órával a fedélzeten.

Az ikonikus Turbo változat feltűnő feliratokat és egyedi felniket kapott, 132 lóerős teljesítményéhez 1165 kg-os tömeg tartozott

Az 1982-es év újdonsága a kupéba elsőként beépített, 2,1 literes, 86 lóerős turbódízel volt, ezt a kivitelt a maga 180 km/órás végsebességével a világ leggyorsabb dízelautójaként tartották számon! Szintén a világon elsőként kapott távirányítós központi zárat, és a kormányoszlopról vezérelhető rádió is a Fuego extrái között jelent meg először.

Hosszában beépített motor az első kerekeket hajtotta

Az USA-ban is forgalmazták a csinos kupét, ott már 1982-ben bevezették az 1,6 literes, turbós benzinest, az európai vevők azonban csak az 1983 őszén bejelentett frissítéssel ismerhették meg a kultikussá vált Turbo változatot. 132 lóerős teljesítményéhez négy tárcsafék járt, a sofőr már a fedélzeti komputer, a tempomat, a légkondicionáló és a Webasto harmonikatető előnyeit is élvezhette. A Fuego sikerrel vette az akadályt az Opel Manta és a Ford Capri uralta európai kupépiacon, ahol az első három évben vezető szerepet töltött be.

A brit hirdetés arra hívta fel a figyelmet, milyen jól jön esőben az újdonságot jelentő távirányítós központi zár

A hot hatchek elterjedésével együtt azonban a kereslet csökkenni kezdett a hasonló típusok iránt, így 1985-ben le is állították a gyártását a francia üzemben. Spanyolországból még 1986-ig szállították Európába az utolsó szériát, de a Renault pénzügyi nehézségei miatt úgy döntöttek, hogy tervezett utódjának fejlesztését is leállítják.

180 km/órás végsebességével a turbódízel változat volt a világ leggyorsabb dízelautója 1982-ben

Az USA-ban sosem futott be nagy karriert, pedig a szaksajtó kifejezetten pozitívan fogadta, Argentínában és Venezuelában azonban annyira szerették, hogy egészen a 90-es évek elejéig le sem álltak a futószalagok. A franciák elérhető árú kupéja sajnos nemcsak a vagánysággal, hanem az elmúlással is egyet jelent, a legyártott 265 367 példányból mára csak mutatóba maradt néhány darab olyan lelkes rajongóknál, akik nem hagyják kialudni a tüzet…

Kabrió az Heulieztől
Nagy reményekkel célozta meg az észak-amerikai piacot a Renault a Fuegóval, az eladások azonban nem az elképzeléseik szerint alakultak. Éppen ezért nem indult el a kabrió gyártása sem, pedig 1982-ben az Heuliez (ejtsd: öliéz) karosszériaépítő cég három prototípust is készített. Az USA előírásainak megfelelően sealed beam fényszóróval és koccanásálló lökhárítókkal felszerelt vászontetős Fuego bőrkárpitot is kapott.