Sétakocsikázás fel a hegyre

A hegyi felfutó nem új műfaj, amióta a magyarországi hivatalos versenyzésből kikopott, veterános körökben rendeznek ilyeneket – kicsit eltérő filozófiával. Nem az abszolút leggyorsabb idő elérésére kell törekedni, hanem a szervezők által meghatározott tempóval kell teljesíteni a pályát. Ráadásul nem egyszer, hanem kétszer – a győztes pedig az lesz, aki azonos idővel ment fel a hegyre délelőtt és délután.

A dolog szépségét az adja, hogy az éles futamokon nem szabad időmérő eszközöket használni. Persze ott a sebességmérő az orra előtt, de hát a sok kanyar miatt pár tíz méter eltérést össze lehet hozni az össztávon, nem is beszélve az első felgyorsításról, amelyet később kompenzálni kell. Komoly agymunka ez is, csak nem az ideális ívet, hanem az ideális időt kell megtalálnia a sofőrnek.

A Visegrádon megrendezett I. Retro Mobil Hegyi Felfutónál 50 km/óra volt a szervezők által meghatározott tempó, a hetven nevezett jármű közül többen is a gyorsaságra hajtottak. 70 km/óra feletti átlagsebességnél automatikus kizárás járt, így az ő produkciójuk értékelhetetlen volt. A helyszín egyébként nem a hagyományos, a hetvenes-nyolcvanas években használt Panoráma út volt, hanem a korábbi levezető-rész, a Mátyás király út. Az ok: az önkormányzat rengeteg pénzt kért volna a hosszabb szakasz lezárásáért, a hátsó út pedig a közforgalomnak megnyitott erdészeti út, amelyet sikerült emberi áron megszerezni.

A kijelölt, 2880 méter hosszú pálya azért komoly koncentrációt igényelt, az aszfalt minősége miatt nem mindig az ideális ív volt a legjobb választás, néhány keresztirányú hullámot nem lehetett elkerülni. A kissé esősen induló szombati nap ellenére néhány turistacsoportot is sikerült átengedi a lezárt útszakaszon, és szerencsére abból se lett baleset, amikor a rendőr megkülönböztető jelzések használata nélkül behajtott a pályára – az épp felfelé igyekvő Fiat 127-es még időben le tudott fékezni. Ezt leszámítva eseménytelenül telt a délelőtti rész.

Miközben a depóban ebédelt a mezőny, kitisztult az ég is, és egyre több néző jelent meg, és egymás után érkeztek a Magyarországot Trabanttal megismerő külföldi turisták is. Nekik kellemes meglepetés volt a Fiva nemzetközi veteránautós-szövetség által is elismert rendezvény, ahogy a sok helybeli és megálló autós is csak ekkor jött ki szétnézni. Látnivaló volt bőven, a historic-versenyautóktól kezdve a motorkerékpárokon át a „hétköznapi” veteránokig terjedt a kínálat, a pálya rövidsége miatt egyszerre nagyjából csak 10-15 jármű hiányzott a parkolóból – hét igen, a levezetés során többen is megálltak fagyizni.

A délutáni második futamban már én is indultam, egészen pontosan Torjay Laci barátom Fiat 127-esének hátsó ülését foglaltam el. Gyönyörű állapotú a nemrég elkészült autó, amely már 1974 óta a család tulajdonában van. Még automata, két pontos biztonsági övek is kerültek a hátsó ülésre, meg rengeteg kiegészítő műszer az utólag beépített középkonzolra. „Szeretem szemmel tartani a dolgokat, és mind korabeli kiegészítő” – árulta el Laci, majd indultunk is. Megbeszéltük, hogy tényleg felmegy 100 fokra az olajhőmérséklet, miközben egyáltalán nem haladunk észveszejtő tempóban, meg hogy a lassító igazából lassítás nélkül vehető a szervezők által előírt 50 km/óras tempóval. Sikerült is 2 másodperc 52 századdal hamarabb végigmenni a pályán, ami ugye 252 hibapontot és az összesítésben 28. helyezést jelentett. A többiek úgy látszik fecsegés helyett komolyan vették a dolgot. Mindegy, így is jól éreztük magunkat, Laci és én is sok ismerőssel találkoztunk-beszélgettünk, egyszóval jól éreztük magunkat.

Jövőre is szeretnék megismételni a szervezők a Hegyi Felfutót Visegrádon, hiszen az első jócskán felülmúlta a várakozásokat. Egyelőre azon megy az agyalás, hogyan lehetne még több versenyzőnek lehetővé tenni az indulást. A Hegyi Felfutón készült 324 darab nagy felbontású képet megtalálják az Autó-Motor Facebook oldalán, a Galériában.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!