AUTOMOTOR

Mindennek egyszer eljön az ideje. A négyéves „Zsiga”, a család kedvence, az országutak vándora, sohasem hagyott cserben. Nyáron-télen, hóban-fagyban, esőben-viharban hűségesen szolgált. Igaz, én is és családom is mindent megtett, hogy motorjának hangja kellemesen duruzsoló legyen. Nem sajnáltuk tőle a finom olajat, a jó minőségű benzint, sőt Marelli gyertyájához Marelli-megszakító is dukált.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Hogy a felcsapódó kövek ne bántsák érzékeny motorteknőjét, erős védőlemezt is kapott. Kisebb kilengéseit csak rövid ideig tűrtük. A Boge-típusú lengéscsillapítók megtették hatásukat. Dülöngélése megszűnt. Jó útra tért, sőt a rossz utakat is magabiztosan utasította háta mögé. Sokat éjszakázott. Éveken keresztül az utcán töltötte minden percét. Az esők, a sózott utak alulról is támadták. De ő ellenállt. Igaz, kicsi korától védtük alvázát, karosszériáját, mindenféle korróziógátló szerekkel. Króm részeinek csillogását Johnson tisztítóval biztosítottuk. Csuklóit, amelyekre oly sokszor támaszkodott, a megfáradt vezérműláncot, valamint az ékszíjat is kicseréltük újakra.

Minden legnagyobb rendben volt, amikor az istenek beleszóltak harmonikus életünkbe. Az ókorban Merkur a kereskedők istene volt. Nálunk ennek az istennek pontos címe: Személygépkocsi-értékesítő Vállalat, Budapest. Tőle jött a levél. A levél egész rövid tartalma: „Átvehető az új Zsiguli” – vagyis a Lada…

Valahol a filozófia tézisei között olvastam, minden újban a régi is benne van. Ez biztos, mivel az új gépkocsi árában a réginek is benne kell lennie, következésképpen a „Zsigát” el kell adni.

Azt hittem, egyszerű, igazán egyszerű, pedig csak most kezdődött a kálvária. Vasárnap reggel a csalás nagytakarításhoz látott. Porszívózás, felmosás, portalanítás, fényezés – természetesen nem a lakásban, a „Zsigában”. Úgy csillogott-villogott, mint új korában. A házban többen megjegyezték: mi az, új kocsit kaptak?

Ki itt belépsz…

Büszkén indultunk az autópiacra. Még egy körültekintés: a rádió tisztán szól, a magnó most pihen, az üléshuzat, biztonsági övek és az öt darab új gumi rendben.

Albertirsai út – belépő 23 Ft. Sok száz gépkocsi. Tömeg. A Zsigával helyet keresek. Találok, és várok. Várom azt a szerencsés vevőt, aki ezt a gondozott, jó kocsit megveszi. Kiszállok, visszaülök, ülök a volánnál. Egyszer csak majd felborul a kocsi. Kinézek. Ó, semmiség, csak a kereket próbálják, lötyög-e. Nem lötyög. Még egy rántás. Már kezdek félni. De a veszély elmúlt, nem tört le a kerék. Az izompacsirta és két társa most komótosan körülsétálják a kocsit. Megkérdik, mi az ára – gondoltam. Tévedtem. Továbbmennek szó nélkül. Úgy látszik, ez a mulatság csak akkor érdekes, ha kiszakad a kerék. Ha jó, akkor kit érdekel.

Emberek jönnek, mennek, a kocsi árát kérdezik. Megmondom. Csodálkozva néznek rám. Zavarba jövök, és sorolom: rádió-magnó, új gumik, stb. Mindez nem számít – hangzik a válasz. Kezdek kijózanodni. Hibát követtem el. Nem szabad így kihozni a kocsit. Majd jövő héten, addigra leszerelem ezeket a luxuscikkeket. Még maradok egy kicsit a használtautó-piacon. Most már nemcsak nézelődök, hanem látok is. Van időm. A kocsira kiírtam az árát, mindenki megnézi, és továbbmegy, szóra sem méltatnak. Mellettem egy Skodát árulnak, a kocsi négyéves, ajánlat is elhangzik – 30 ezerért megveszem. A tulaj paprikavörös lesz. Még a rádiót sem adom magának ennyiért! – folytatja – Ha biciklit akar venni, akkor rossz helyen jár.

Majális

Az autók között hömpölyög a tömeg, tökmagot rágcsál, virslit eszik, sétál, napozik, papa, mama, gyerekek, nagymama, a család együtt, szép idő van. Olyan ez, mint egy majális. Hogy kocsit is szeretnének itt eladni – kit érdekel. Itt lehet ócsárolni, megjegyzéseket tenni a régi, vagy kicsit kopott, kicsit rozsdás autókra. Lehet csodálni a vadonatúj gépkocsikat. Van itt mindenféle márka. Volvo, Mercedes, új Lada (20 ezer forint felár), új Trabant 65 ezerért. Fiatok, Wartburgok, Golfok, Alfasudok. A sok száz autó közül egyetlenegy sem cserél gazdát. Érdeklődők azért akadnak. Mondanom sem kell, saját kocsijukat a parkolóban hagyták, csak azt szeretnék tudni, mennyiért árulják a használt autókat, mert fél év vagy egy év múlva ők is várják a kiutalást.

Otthon kíváncsian fogadnak. – Na, elvitték? – Nem – feleltem. Erre mindenki megnyugszik, hiszen családtagtól nem olyan könnyű elszakadni. – Majd a jövő héten – mondom, de már én sem hiszek benne.

Jövő hét

A Zsiga kibelezve. Úgy érzem, mintha hentesmunkát végeztem volna. Rádió, magnó, üléshuzat, stb. már nincs benne. Így talán megveszik, hiszen az árával is jócskán lejjebb mentem. Helykeresés, 23 forint. Az önbizalmam csökkent. Várok, kérdeznek, válaszolok, továbbmennek. Egy régi barátom, aki szintén ilyen (más)állapotban van, megjegyzi: - Így nem tudod majd eladni. A jobb oldalon, alul rozsdásodik. – Persze – válaszoltam –, hiszen négyéves és az utcán parkol. Egy használt kocsitól ez természetes. – A fenét – válaszolja –, csináltasd meg párszáz forintért, és akkor elviszik. – És a motor, a gumik állapota, az új lengéscsillapítók, az új gömbcsuklók – érvelek, mérgelődöm. – Nem számít – mondja –, csak a külseje érdekli a vevőket. Majd én megmutatom! Elviszem egy vidéki vásárra, ott biztosan találok komoly vevőt. Irány Cegléd.

Korán van még

A vásár stílusos helyen, a kirakodó- és állatvásár helyén található. 20 forint. Helyfoglalás. Érdeklődés. Mennyi? Mondom. Körbejárás. Rozsdásodik alul. Tudom. Kis hiba, ki lehet javítani, és ez természetes is, hiszen használt autó, csillaggarázsban tartom. Kérem, nézze meg a gumikat, a motort stb. Az nem számít, és mintha ott sem lennék. Nem vigaszképpen, de más kocsikat sem láttam eladni. Nem értem, Törökszentmiklóson egy barátságos rendőr felvilágosít: korán van még, nincs itt az igazi tavasz, nézelődnek csak az emberek.

***

Megvan az új kocsi, ő is Zsiga. Tartozom fűnek-fának, mert a régi is megvan. A rozsdásodó pontokat, részeket szakemberrel lefújatom. Olyan lesz, mint az új, de legszívesebben leszerelném az új lengéscsillapítókat, gömbcsuklókat, gumikat, az egész motort. Most már olyan álmaim vannak, hogy a rozsdamentes karosszériát adom csak el. Jó pénzért azt is megveszik. A ház előtt jól mutat, és ha nem megy, na bumm, és akkor mi van…

Kép és szöveg: Marosi László

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!