Ha most nem írt volna levelet nekünk egyik biharnagybajomi olvasónk – névszerint Szalai Béla vontatóvezető -, akkor is szóltunk volna néhány mondatnyit azoknak a kocsiknak adatairól, amelyek iránt most már igazán széles tömegek érdeklődnek. De először idézzük a levél sorait:
„Ne haragudjanak, hogy e pár sor írással zavarok, de szeretném, ha őszintén nyilatkoznának, mert egy életre szóló, strapabíró autót szeretnék. Melyik lenne jó a kiskocsik közül az ilyen magamfajta tsz-tagnak? Sok embert faggattam már erről. Legtöbb dicséri a Moszkvicsot, van, aki a Škodát, és van, aki a Wartburgot. A Trabantra meg azt mondják, hogy nem való semmire, gyenge és nem hosszú életű. Én már nem tudok eligazodni, kinek higgyek, melyiknek mi az előnye, mi a hátránya…”
Igyekszünk hát ezen a két oldalon választ adni Szalai Bélának és mindazoknak, akik annyit hallottak már egyik-másik kocsiról, de most, amikor döntés előtt állnak, mégsem tudják, melyikre fizessék be a pénzt, melyikre kérjenek OTP-hitelt. Bevalljuk őszintén, nem könnyű tanácsot adni. Attól függ, ki, milyen célra akarja használni a kocsit. Mégis úgy gondoljuk, aki még eddig nem tudott határozni, talán a szóban forgó típusok jellemző adatait megismerve, egy kis segítséget kap a választáshoz.

A Trabant

Ezzel a kocsival kezdjük, mert ez a legkisebb, és levélírónk szerint azt tartják róla, hogy gyenge és nem hosszú életű. És itt mindjárt a relativitásra kell hivatkozni. Mert ugye, attól függ, hogy mihez képest gyenge. A DT-54-es lánctalpas vontató kétségtelenül könnyen el tud húzni egy Trabantot, ugyanezt fordítva már nehéz elképzelni.

A 600-as kocsik között azonban jobbal visszautasíthatja az ilyen sértés a kis Trabant, amelyről legfeljebb azok szólnak lekicsinylően, akik csak messziről nézik. Akik járnak vele, sőt sok-sok éve minden üzemzavar nélkül télen-nyáron használják, vagy azok, akik más kiskocsiban utazva éppen azon lepődtek meg, milyen fürgén előzi őket még hegyre kapaszkodva is ez a négyüléses kisautó, nemigen tudnak rá rosszat mondani. Nem hivatkozunk most elismert szakembereink véleményére. Elég talán néhány megjelent cikkünkre utalni, azokra, amelyekben leírták, hol és merre jártak, és milyen remekül viselkedett a Trabant. Miért is lenne baj vele? Kéthengeres, kétütemű, léghűtéses motorja igazán nem okoz gondot. Az pedig, hogy tekintélyes 23 lóerejét rendkívül kedvezően, 3900 fordulatnál adja, jelzi tartósságát. A négyfokozatú, szinkronizált sebességváltót is csak dicsérni lehet. A műanyagkarosszéria – különösen a kombi tágas méreteivel – úgy véljük, kielégítheti mindazokat, akik mint kiskocsit mérlegelik a nagy múltú Sachsenringi Autógyár világszerte elismert 100 km/ó sebességű, 6,8 literes fogyasztású típusát. Nem tudjuk, ki hogyan áll anyagilag, de akinek már megvan a Trabantra valója, annak nem okozhat sok gondot, hogy ezt a kocsit vásárolja.

A Moszkvics

Akinek több pénze van és nemcsak a 45 lóerőre, hanem a nagyobb kényelemre, a lágyabb rugózásra, a beépített rádióra, a négy ajtóra, no meg a kocsi terepjárókészségére is igényt tart, az bizonyára eddig is a Moszkvics-407 iránt érdeklődött. Erről a típusról egyébként is eleget írtunk már, „A szerkesztőség Moszkvicsa” címen. Immár öt éve használjuk – ami már meg is látszik a fényezésén -, de lekopogjuk, baj még nem volt vele. Pedig a 100 000 kilométer, amelyhez igen közel járunk, nem csekélység. Ilyenkor mindig eszünkbe jut, hogy annak idején mennyi rosszat beszéltek ezekről a kocsikról is…

Igaz, sebességét „csak” 115-re ígéri a gyár, de ennyit, sőt többet is vidáman ér el. Ettől függetlenül mégis inkább strapabíró készségét szokták dicsérni, és ez valóban meg is érdemel minden elismerést. Sokat tud ez a kocsi. A legnehezebb feltételek között, a legrosszabb utakon sem igen hagyja cserben gazdáját. Negyedévnyi adója ugyan nem 70, hanem 150 Ft, de hát itt nem is 600, hanem 1360 kcm után kell fizetni.

A Škoda

Ezekről a típusokról nekünk nem is igen kell jellemzést adnunk, hiszen az Octaviát sokezren ismerik, és számosan esküsznek erre a márkára. Azt viszont kevesebben tudják, mi is a különbség az egyaránt kapható Octavia és az Octavia Super típusok között. Most inkább erről írunk. Mégpedig azt, hogy a két kocsi pusztán motorikusan, illetve ennek arányában fogyasztás és a végsebesség számainál mutat eltérést.

Az Octavia 1089 kcm-es motorja 4500 fordulatnál ugyanis 43 lóerőt ad és 8 litert fogyaszt százra. Az Octavia Super – ennek ára 1000 forinttal drágább – motorja 1221 kcm-es, és 47 lóerőt ad. A kocsi végsebessége a kisebb testvér 115 km/ó gyorsaságával szemben 125 km/ó, és fogyasztása 0,5 literrel több, mint a normál Octavia kocsié. A motorkonstrukció, az alváz és a kétajtós karosszéria egyébként ezeknél a típusoknál teljesen azonos.

A Wartburg

Mindenki dicséri elegáns formáját, egyszerű kétütemű, háromhengeres motorját. Mint tudjuk, a Wartburg-1000-es típus többféle karosszériával és kivitelben készül. Az egyszerű Limousine oldalán azonban ne keressük a díszítőléceket, ennél az első ülések támlája sem állítható, továbbá egyszerűbb az utastér kárpitozása, és a rádiót sem építi be a gyár a 60 000 forintos típusba. Ezzel nagyjából azt is elmondottuk, milyen a De Luxe modell, amelynek mindjárt neve is mutatja jellegét. Akik pedig a De Luxe Camping iránt érdeklődnek, bizonyára azért kíváncsiak adataira, mert látni már látták ezt a szinte üvegtetős, remek túrakocsit. Szerkezetileg egyébként mind a három típus megegyezik. Egyaránt 4500 fordulatnál adják a 45 lóerőt, fogyasztásuk is egyforma, 7,8-9,5 liter között mozog. A végsebesség mindháromnál 125 km/óra.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!