Kairóban nem lacafacáznak – mindenki megy, amerre lát. Pontosabban: megy, ki merre akar és ahogyan tud. Forgalmi jelzőlámpák, rendőrök ugyan vannak, bizonyára közlekedési rendszabályok is, de túl sok látszatjuk ezeknek már nemigen. Legalábbis szerintem. A nagyobb, az erősebb diktálja a szabályt, amit a kisebb ott szeg meg, ahol csak lehet. A végletek – a szépséges szuperkocsik és a komikus, roggyant hibridek – között színes és népes a géperejű járművek sora. A tömegközlekedést szolgálóké is. A különféle méretű és gyártmányú buszokban egymás hegyén-hátán és ölében szorong a rengeteg ember. A sofőrök többnyire ott veszik fel és teszik le utasaikat, ahol azok kérik. E fürgeséget nem nélkülözhető manőverekhez sokszor meg sem állnak, csupán lassítanak a kocsikkal. A kairói tömegközlekedés nem mindennapi próbatétel elé állítja a járműveket. Állniuk kell a sarat azoknak a mikrobuszoknak is, amelyeket Isuzu-alvázra Ikarus karosszériaelemekből a Szaharában szerel össze a GME, teljes nevén General Motors Egypt.

Az Ikarus és a GME korábbi üzletkötésének eredményeként autóbuszgyártónk úgynevezett midikategóriájú, 25 személyes autóbuszából már több száz fut Egyiptomban. Ez az együttműködés újabbhoz vezetett: a GME Isuzu-teherautóalvázra egy mikrobusz kifejlesztését kérte az Ikarustól. Kikötése az volt, hogy az összeszerelés meglévő gyártósorát ne érintse, vagyis: szerény felszerszámozottságot, egyszerű összeszerelést igényeljen a felépítmény. A kérésnek megfelelően született meg a kaszni, amely gyakorlatilag bárhol összeszerelhető (nem kell hozzá igénybe venni a gyártósort), az alvázra készen emelik rá és csavarokkal erősítik hozzá. Ezt leírni egyszerű, a feladatot a megrendelőnek tetszően teljesíteni már nem annyira. Mégis sikerült. Erről, és a kész buszról Ősi Ferenc formatervező, a karosszéria és a kocsi főtervének készítője beszél.

Az önjáró alváz a vezetőfülkével egy Isuzu teherautóé, ehhez kellett az Ikarusnak egy harmonikusan illeszkedő utasteret tervezni és gyártani. Nem volt egyszerű összehozni az alacsony fülkét a magas utastérrel. A méretek miatt a karosszéria valamennyi eleme teljesen új. (Ez az Ikarus eddigi legkisebb járműve.)

A vezetőfülke a teherautóval ellentétben itt hátul kivágott, egybenyitották ugyanis az utastérrel. Tetejét egy spoiler kapcsolja össze a kocsiszekrénnyel. Ez az úgynevezett „púp”, amely alatt épp egy légkondicionáló berendezésnek, vagy szellőzőventilátornak marad hely. Ha ezek nincsenek, akkor sincs baj: a vezetőfülke mögött mindkét oldalon szellőzőnyílás van, ezeken át a menetszél következtében sok levegő áramlik a „púpba”, onnan pedig az utastérbe, az elzárható szellőzőrácson át. Ha ezt becsukják, a különféle szennyeződés – például eső, homokvihar esetén a víz, a homok – nem jut a buszba, mert a fülke alján lévő nyíláson távozik.
A vezetőfülkében a két ülés között egy kicsi harmadik is van. Ez inkább pakolásra szolgál, de szükség esetén még ide is ülhet valaki. A sebességváltóval öt előre- és egy hátramenet kapcsolható. Az egész fülkének a belső kialakítása igen jó, látszik rajta, hogy számítógéppel tervezték. A műszerfal tükröződésmentes, így jól látható rajta minden információ.

Az alváz két változatban dízel- vagy benzinüzemű motorral készül. A mikrobuszhoz benzinüzeműt használnak. Az 59 kW-os (80 lóerős) motor 104 km/ó maximális sebességgel képes hajtani a kocsit. A futómű laprugós felfüggesztésű. A pótkerék helye a felépítmény alatt, a hátsó tengely mögött van.

Az utastér 12 személyes, a helyek száma kettővel bővíthető a lehajtható pótülések révén. Ezek gyári adatok -, hogy valójában hányan fognak ülni és állni benne, az csak az utasok „terjedelmétől” függ. Vagyis annyian, amennyien beleférnek. Az ergonomiailag jól formázott üléseket a móri Ikarus gyártja Vogel-licenc alapján. (Egyébként ilyeneket láthatunk az új IK 400-as városi buszokban is.)
A belső borítás modul rendszerű műanyag (fóliával borított kemény poliuretán hab), amely könnyű, és tisztán tartani is egyszerű. Az ablakok felett lehajtható napellenzők sorakoznak. A lépcsőt egy darabból, műanyagból formázták, kopás- és csúszásálló fémmel burkolták.

Az ajtó a kocsiszekrény egyik érdekessége: egész mechanizmusa új, szabadalmaztatták is. A kicsike „macskaajtó” segítségével a lépcsőn túl nyitható, ezzel az ötletes megoldással nagyobb lehet az ajtó mérete. A kézi működtetésű „befelé bolygó” ajtó menet közben is biztonságosan nyitva tartható, nem lóg ki az oldalfal síkjából. A két véghelyzetet gázrugó határolja, ennek köszönhetően nem lötyög. Balogh Gábor tervezőmérnök igen sokat dolgozott rajta, amíg minden „összejött”.

A karosszéria könnyű, igen sok benne a műanyag. Az elején lévő kiegészítésnek – a „púp” és az oldalsó szellőzőrács -, a hátfal, valamint a díszléc alatti oldallemezek üvegszálas poliészterből készültek. A tetőcsomagtartó is, ami a kocsi mindkét oldaláról elérhető, a karosszériába süllyesztett fellépőlépcsőkről. (A képeken a csomagtartót ne keressék, az itthon maradt mintapéldányon ugyanis nincs.) A kisbusz hossza 4775, szélessége 1800, magassága – tetőcsomagtartóval együtt – 2450 mm, a megforduláshoz 5,2 méteres körre van szüksége. A méretekből is látszik, hogy nem valami óriás. Rendeltetése szerint fürge iránytaxiként járja majd Kairó zsúfolt utcáit. Az első példányok már próbaúton vannak, a sorozatgyártást még az idén elkezdi a GME.

A tervezés kezdetétől túl sok idő nem telt el az itthoni gyártásig, sőt! Tavaly novemberben láttak munkához a mérnökök – többek között Ősi Ferenc, Kerkay Ákos és Balogh Gábor tervezők -, és januárban már készen is voltak. A busz mintapéldányát április 15-én vette át minősítve a GME képviselője, és 200-at azonnal megrendelt. Az Ikarus az elemek sorozatgyártásával sem késlekedett, olyannyira, hogy a 200 kiskocsit novemberben már csomagolhatják is. Konténerekben vonatra rakják őket, és jugoszláv, vagy olasz kikötőkből hajón Alexandriába szállítják.

A GME – General Motors, az Isuzu és az egyiptomi állam közös összeszerelő üzeme – Kairótól 40 kilométerre, 1985 októberére épült fel, mindössze másfél év alatt. A midik miatt már dolgozik benne egy ikarusos stáb, amelyhez a mikrobuszok összeszerelésének kezdetekor néhány új szakember is csatlakozik majd.

*

Azt mondják, a GME ultramodern gyár a homoksivatag közepén. Zöldellő fák veszik körül, amelyeket nap mint nap lelkesen locsolnak. Így is kell – ilyen környezet illik ezekhez a szép Ikarus-kisbuszokhoz, legalább induláskor. Mert a fáraók földjének forgatagában aligha vár rájuk több oázis…

Zsitva Katalin
L. Szabó László felvételei

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!