A levegő tisztaságának védelme, közlekedési rend, sebességkorlátozás…

Ezek a fogalmak manapság ismerősen csengenek nemcsak a szaksajtóban, hanem a napilapokban, a rádióban és a tévében is. Más formában persze e kifejezések már az autózás „őskorában”, a századfordulón is léteztek. Erről győződhetünk meg, amikor belelapozunk Frankenbernek az autózás történetét feldolgozó könyvébe. Itt olvashatjuk – többek között -, hogy Poroszországban már 1901-ben kiadták az első jogszabályokat a közlekedés rendjéről. A mai autósnak ugyan ezek a rendelkezések szinte komikusnak hatnak, egyes részei azonban még ma sem avultak el teljesen. A 4. §. például kimondja, hogy „minden gépjárművet két, egymástól függetlenül működő olyan fékrendszerrel kell felszerelni, amelyek külön-külön alkalmasak a gépjárművet 15 km/h sebességnél száraz, aszfaltozott úttesten legalább nyolcméteres távolságon belül megállásra késztetni…”

A mai értelemben vett gyalogátkelőhelyek akkor nem léteztek, ezért a rendelkezés kimondta: a gépjárművezető az úttesten „lassítani köteles, illetve meg kell állnia, amennyiben ez baleset elkerülése végett szükséges”.
És íme a sebességkorlátozás: „a sebesség sötétben, illetve városi utcákon nem lépheti túl a folyamatosan ügető ló gyorsaságát (kb. 15 km/h…)”.
Hát igen, abban az időben még minden a lovak után igazodott, mivel a „tömegközlekedési eszközök” (bérkocsi, teherhordó, stb.) tekintetében a lovak jelentették a mércét. Nem véletlen, hogy a lóerő, mint mérőegység, jelenleg is elfogadott.
Ezek után ne csodálkozzunk, ha a „Schnauferl” karikaturistája 1904-ben az itt közölt rajzukon látható nagyvárosi autót javasolta.


A számunkra már szinte hihetetlenül lassú és gyár forgalomban is „kitört” a gyalogos-autós háború. Sokan legszívesebben száműzték volna az utcákon pöfékelő, durrogó, dudáló gépkocsikat. A közvélemény autóellenes hangulatára utalnak a korabeli lapokban megjelent hírek, tudósítások is. Lássunk ezekből néhányat:
A Berliner Lokalanzeiger a következőket jelentette két autó összeütközéséről 1905-ben: „… az összeütközés következtében – amely Berlin egyik legforgalmasabb utcájában történt – egy Limousine felborult, szerencsére komoly sérülés nem volt. A közelben őgyelgő rendőr mit sem törődött a balesettel, s csak az egyik gépkocsi utasának kifejezett követelésére jelent meg az összeütközés színhelyén. Bezzeg, ha lovaskocsival ütközött volna az autó, akkor a rend őre valószínűleg rögtön ott terem. Ugyancsak sietett volna a rendőr, amennyiben az autó túlságosan füstölt, vagy túl hangosan kürtölt volna…”
A lovaskocsival közlekedők – ők voltak túlnyomó többségben – az autót kifejezetten a lovak konkurrensének tartották, ezért például éjjel, ködös időben több méter hosszú farönköket helyeztek el az úttesten azzal a céllal, hogy az arra haladó gépkocsik felboruljanak. E közvélemény hangulatát fejezi ki a londoni „Punch”-ban 1910-ben megjelent karikatúra.


A motorizáció előrehaladtával mind többet foglalkoznak nálunk is a gépjárművek kipufogógáza által okozott légszennyeződéssel, a „füst nélküli” autóval. Egy nemrég megfogalmazott és kiadott rendelkezés szerint „a gépjárművet úgy kell gyártani, felszerelni és berendezni, hogy a tűz- és robbanásveszély, valamint az egyének zavarása a gépjármű zaja, illetve abból kiömlő gáz által kizárt legyen…”
Hadd fejezzük be múltbéli kalandozásunkat egy 1911-ben, a „Gummersbacher Zeitung”-ban megjelent hírrel: „Autósok, vigyázat! Zwenkauban a Leipziger úton rendszeresen két rendőr cirkál civilben – stopperórával felszerelve…” Akkor még nem volt radar, de ma melyik napilap jelentené be, hogy mikor és hol lesz sebességellenőrzés?

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!

Hozzászólások