A kis Schwalbe robogó is a kedvenceim közé tartozik. Az 50 köbcentis motor, űrtartalmát cáfoló frissességgel viszi a burkolt, elöl-hátul lengővillás gépet. A rugózás kitűnő, mondhatnám Citroën osztályú. A motor elasztikus, csendes, s könnyen elvisz két személyt.
A Taurus gumigyár portáján büszkén álltam meg motorommal. Sisakomat karomra téve igyekeztem a kísérleti osztályra. Mint egy búcsúpillantást vetettem motorom felé láttam, hogy egy gyönyörű BMW áll mellette, ülésén egy csodálatos, legújabb típusú külföldi plexi-üveges sisakkal. Arra gondoltam ha a BMW-s így otthagyta a sisakját, amely többet ér mint az enyém a motorral együtt, én is nyugodtan ott hagyhatom régimódi ütött-kopott sisakomat. Elgondolásomnak megfelelően a nyeregre helyeztem. Amikor mintegy fél óra múlva megjelentem, nem akartam hinni a szememnek, mert a sisakom nem volt a motoron. Azonnal a BMW-re pillantottam, és csodálkozva láttam, hogy a különleges sisak teljes díszben ott tündökölt a nyergen.
Első gondolatom az volt, hogy a fejemre kapom és elmotorozok, mert ilyen igazságtalanságot, hogy nem a jómódú ember ragyogó cuccát, hanem a kisember ütött-kopott holmiját viszik el, nem lehet megtorlás nélkül hagyni. Erre ösztönzött a körülmény is, hogy miként megyek sisak nélkül haza a forgalmas Rákóczi úton. A pillanatnyi megingás után azonban jobbik énem győzött és lesz, ami lesz jelszóval felültem a kis robogómra, árgus szemekkel figyelve, hogy ha rendőrt látok, időben leálljak. Minden rendben ment a Corvin Áruházig, ahol a tükörbe pillantva megfagyott az ereimben a vér, mert egy rendőrségi autó jött utánam. Azonnal jobbra húzódtam és leálltam a járdaszélen. Sajnos már elkéstem, mert a rendőrök felém tartottak. Rövid kioktatás a sisak nélküli motorozással elkövetett szabálysértésről és már tépte volna az egyik rendőr a büntetési blokkot, amikor elkezdtem mesélni a sisak eltűnésének történetét.
A két rendőrt láthatóan lekötötte az igaz történet. Még meg is hatódtak, amikor tőlük kértem magyarázatot, hogy mi vezérelte a tolvajt e pszichológiailag érthetetlen döntésre, hogy nem az értékes, hanem az ütött-kopott sisakot vitte el. Amikor fejtegetésemet azzal fejeztem be, hogy kis nyugdíjam folytán érzékenyen érint az eset -, mert a szabálysértést természetesen elismertem -, láttam, hogy az őrmester a büntetőblokkfüzetét visszacsúsztatja a táskájába, és így szól:
– Ezúttal nem büntetem meg, de tovább sisak nélkül nem mehet. Vagy itthagyja a motort, vagy hazatolja.
Nem volt mit tennem, tolni kezdtem a Schwalbét. Néhány méter után kielőztek a rendőrök s amikor eltűntek a látóhatáron oldalába rúgtam a motort és nyeregbe pattantam. A tolás után különösen jólesett, amikor elragadtak a lóerők. A Verseny előtt vége szakadt boldogságomnak. Egy álló teherautót megelőzve megláttam rendőrjeimet Ladájuk nyitott gépháza fölé hajolva. A motorhangra felém fordultak. Nem volt mit tennem, odaálltam a járda mellé és felajánlottam segítségemet. A bajba jutott rendőrök mással voltak elfoglalva, mint az én újbóli szabálysértésemmel, és megköszönve segítségemet egyikük így szólt:
– Mintha elvágták volna a gyújtásvezetéket, úgy állt le a motor.
Rutinos mozdulattal kihúztam a gyújtótekercs főkábelét az elosztó közepéből és a motortesttől 5-6 milliméterre tartottam majd megkértem a vezetőt, hogy indítson. A kábelvégnél nem volt szikraképződés. Ezután levettem az elosztófedelet és láttam, hogy a megszakító be van égve. Egy húszfillérest nyomtam a szakítócsúcsok közé, és reszelőként mozgattam. Szemre történő gyors hézagállítás után az újabb próbánál már volt szikra. Gyújtókábel visszahelyezése után egy pöccintés az indítókapcsolón és a Lada motorja újra vidáman duruzsolt.
A sikeres munka után köszönetet sem várva, mint a világ legtermészetesebb dolga lenne, berúgtam a motort és el akartam indulni. Nagy meglepetésemre a rendőrök elém álltak:
– Nem addig ám – mondta az őrmester, – így sisak nélkül még elkapja magát egy másik járőr, majd mi hazakísérjük.
Így érkeztem haza, rendőri kísérettel. Amikor garázsunk előtt megálltunk, beinvitáltam újdonsült barátaimat és megmutattam antik BMW-mert, a saját készítésű törpe robogót, a velocipédet és egyéb dolgaimat. Amikor elfogytak a látnivalók, az egyik rendőr megkérdezte:
– Mi az ön foglalkozása, hogy így ért az autókhoz és motorokhoz?
– Autós szakkönyveket és históriákat írok.
– Kár magának az ilyenekkel foglalkozni, miért nem megy el maszeknak, milliomos lehetne.
Surányi Endre
Zöldi Lajos rajza
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
