AUTOMOTOR

A közúti balesetek bekövetkeztét megvizsgálva, rendkívül sok mindent veszünk figyelembe: az útviszonyoknak nem megfelelő vezetést, a gyorshajtást, az elsőbbség meg nem adását, ittasságot, stb. Mindezek azonban tulajdonképpen következmények, valamiféle helyzet vagy lelkiállapot következményei.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Elsőként egy olyan balesetet említünk, amely válással végződött. Jól kivilágított útvonalon haladt egy Lada, amelyet történetünk főszereplője vezetett, férje társaságában. Az útról csak jobbra lehetett kanyarodni, a keresztező vasúti sínek miatt. Erre egy kötelező haladási irányt jelző tábla hívta fel a figyelmet. A táblát azonban a Lada vezetője nem vette észre. Többek között azért sem, mert balról egy meglehetősen nagy sebességgel jövő személygépkocsira figyelt fel. A Lada vezetője úgy vélte, hogy az út egyenesen folytatódik. Tévedését az támasztotta alá, hogy a láthatatlan vasúti sín túloldalán az ostornyeles lámpák sora folytatódott. Nem tudta, hogy a balról jövő személygépkocsi megadja-e neki a jobbkéz-szabály szerinti elsőbbséget, nagy gázt adott, s át akart menni az általa vélt útkereszteződésen. Út helyett azonban a vasúti sínt védő párkányba hajtott. A kocsi a sínek közé zuhant, majd bukdácsolva, tehetetlenül haladt tovább. Az autó totálkáros lett, a bennülők alaposan megsérültek.

Vajon a nagy gyakorlattal, évek óta balesetmentesen vezető asszony miért nézhette el a kötelező haladási irányt jelző táblát?

A balesetet megelőző órákban a házaspár vendégségben volt. Az asszony, egész idő alatt piszkálódó megjegyzéseket tett férje viselkedésére, lehetetlenségére, amitől a férj természetesen egyre kínosabban érezte magát. Amikor a kocsiba ültek, a férj kitört, ordított, magyarázott, s vezetés közben indulatosan rángatta az asszony karját. A balesetet tehát eléggé látványos veszekedés előzte meg. Ennek viszont időben messze nyúló gyökerei voltak. A rövid ismeretség után kötött házasságot nem követte egymás szeretete, megismerése, megértése, segítése, elfogadása. A helyzet az idők során egyre inkább feszültté, áttekinthetetlenül bonyolulttá, végül megoldhatatlanná vált. A majdnem végzetes baleset mindkettőjüket ráébresztette arra, hogy együttélésük lehetetlen, „életveszélyes”.

A másik történet szereplői apa és fia. A balesetet a fiú okozta. Az apa kishíján belehalt sérüléseibe: nyakcsigolyatörést és látóidegbevérzést szenvedett. Az előzmények itt sem érdektelenek. Az apa lakodalomba volt hivatalos, és azt akarta, hogy fia vele menjen. A fiú hajlott volna a dologra, az apa kikötése azonban az volt, hogy 21 éves „gyermeke” sötétkék öltönyben, nyakkendőben jelenjen meg. S ezen tört ki a veszekedés. A fiú nem volt hajlandó öltönyt venni. Az apa viszont enélkül nem akart mutatkozni vele. Végül abban maradtak, hogy a fiú elviszi az apát, majd éjfélkor érte megy. Meg is jelent éjfélkor – farmerban. A hangulat jó volt, s úgy döntöttek, csak délben mennek haza. Ekkor a fiú elkezdett inni, hiszen kínálták. Az apa hajnaltájt meggondolta magát, s addig sürgette a fiát, amíg el nem indultak. A fiú az esettel kapcsolatban utal arra, hogy a szüleivel való kapcsolata kifejezetten rossz. Sőt, megemlíti, hogy ez a baleset nem volt véletlen. Az élettörténetből kiderül, hogy mindkét szülő más-más szakmát űző kisiparos. A fiú – annak ellenére, hogy jó szakmával rendelkezik – otthon kénytelen hol anyjának, hol apjának végezni segédmunkát. Szülei ugyanakkor elégedetlenek voltak a félmunkaerővel, hiszen mindkettő ki akarta sajátítani magának a fiút, s ez állandó veszekedésük forrása volt. S elégedetlen a fiú is, hiszen felnőtt létére nem élhette önállóan életét. A balesetet megelőző ruha-ügy ismét egy – már az előbb említett – „játszma” volt. A veszekedés jelentéktelen dolgon tört ki, amelyet mélyen meghúzódó, és mindkét fél számára feldolgozatlan indulatok tápláltak.

Az indulatok olykor idős korra sem csitulnak. Erre szolgál bizonyítékul egy halállal végződött baleset. A közel 60 éves férfi együtt élt egy nála 10 évvel idősebb nővel. A hölgy rendkívül féltékeny volt mindenkire, kollégákra és ismerősökre. A férfi nyugtatta ugyan az asszonyt, hogy erre semmi oka, a nő azonban hol nyílt, hol burkolt formában célozgatott erre. Szombatonként kocsival járták a temetőket. Egyikük szüleihez Rákoskeresztúrra, majd a másikéhoz Farkasrétre mentek. Az asszony ilyenkor minden alkalommal elmondta a kocsiban, hogy milyen jó volna együtt meghalni. A férfi kezdetben próbálta leszerelni az asszonyt, majd miután ez hiábavalónak bizonyult, később úgy tett, mintha meg sem hallotta volna ezeket a szavakat. A feszültség azonban nőttön-nőtt benne, s próbált kitérni a temetőlátogatások elől. Ez is sikertelennek bizonyult. Egy késő őszi napon ismét ez volt az asszony témája a kocsiban, miközben egy bukkanón haladtak. A férfi, mint elmondta, önmaga számára is váratlanul – tiltott helyen – előzni kezdett. A másik sávon azonban szembe jött egy Zil, s az ütközés után a Trabantot 45 méteren keresztül tolta, amíg meg tudott állni. Az asszony a helyszínen meghalt. A férfi sokkos állapotba került, két napig eszméletlen volt, s 5 hónapig volt kórházban.

Milyen tanulságokat lehet levonni ezekből a történetekből?

Egyrészt természetesen azt, hogy „játszmamentes” életre kell törekednünk. Ez elsősorban önismeretet feltételez, ugyanakkor azonban olyan igényt is, hogy a családi problémákat célszerűbb megoldani, mint elraktározni, elfojtani. Másrészt nem árt odafigyelnünk arra az ismert kijelentésre, hogy aránytalanul több figyelmet szentelünk a gépekre, mint az azokat működtető emberre. Tartsuk tehát tiszteletben a gépjármű vezetőjét, akinek – a volánon kívül – az életünk is a kezében van. Ezért nem célszerű a vezetőt éppen vezetés közben elszámoltatnunk az idejével, pénzével és egyebekkel. Ugyancsak rossz gyakorlat, ha hetenként csupán egyszer a volán mögé ülő feleségünket csúcsforgalomban és ingerülten – az otthoni előzményekből származó indulatoktól fűtve – oktatjuk a helyes vezetésre.

És még valamit: soha nem tudhatjuk biztosan, hogy akár valós problémáinkból fakadóan, vagy ami rosszabb: egész személyiségünkből eredően nem vagyunk-e alkalmatlanok a gépjárművezetésre.

Temesvári Judit
pszichológus

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!