Elsőként egy 1956-os Chevrolet tanulmányautó kapta az Impala nevet

Az antilopfajról elnevezett csúcsmodellel az autógyártás hőskorát ünnepelte a Chevrolet, az alapító, William C. Durant ugyanis 1908-ban hozta létre a General Motorst, amely 1931-re a világ legnagyobb autógyártója lett. Az 50-es évek fellendülése alatt a Cadillac, a Chevrolet, a Buick, az Oldsmobile és a Pontiac is évente újította meg szerteágazó kínálatát, vadonatúj külsőt és esetenként típusnevet bedobva a köztudatba, hogy újra és újra lenyűgözze a vevőket.

Az utastérbe is jutott bőven a csillogásból. Az első ülésen akár hárman is elfértek

Ebben a kreatív időszakban mutatkozott be a full size vagyis nagyméretű Bel Air sorozat legdrágábban kínált tagja az 1958-as Impala. Csak hardtop (kupé) és convertible (kabrió) karosszériát kínáltak ebből az évjáratból, melyek felépítésükben is eltértek az olcsóbb testvérmodelltől. Változatlan 5310 mm-es hossz mellett a tengelytávot megnyújtották, a tetőt pedig lerövidítették a sportosabb arányok érdekében. Kormánya kétküllős volt, ajtópanelje a karosszéria színében pompázott és alumínium díszbetétet kapott.

Az 50-es években még kényes téma volt a biztonság kérdése, a párnázott műszerfal és a biztonsági öv azonban már bekerült a rendelhető extrák közé a fűtés és a légkondicionáló mellé. A feláras rádió hátsó ülésbe épített hangszórója mívesen díszített borítást kapott

Az 1958-as évben bevezetett dupla első fényszóró mellé az Impala oldalanként három hátsó lámpát vonultatott fel, ez a védjegy több generációnál is meghatározta a kinézetét. A hátsó sárvédőre a márka zászlós logója került. Az új alvázstruktúra lehetővé tette, hogy az utasteret alacsonyabbra építsék. Bár oldalütközésnél a bent ülők védtelenebbek maradtak, ez akkoriban még nem volt kiemelt szempont a fejlesztésnél. Fontosabb volt, hogy laprugók helyett már tekercsrugókat alkalmaztak, felárért pedig légrugózást is lehetett kérni.

A ragyogó külső kilenc lépésből álló fényezési és lakkozási folyamat eredménye volt. Az 1958-as Impala egyedi formai megoldásait Joseph R. Schemansky álmodta meg

A 3,9-es, soros hathengeres (Blue Flame) alapmotor mellett kétféle V8-assal gyártották, a Ramjet befecskendezővel is választható, 4,6-os Turbo Fire, illetve az 5,7-es Turbo Thrust szerepelt az opciós listán a háromfokozatú kézi, az overdrive-val kiegészített, háromfokozatú kézi, a Turboglide és a Powerglide automatikus sebességváltó mellett. Ebben az évben az Impala tette ki a Chevrolet eladásainak 15%-át, összesen 125 480 db Sport Coupe és 55 989 Convertible készült. A sikerre ítélt típus 1958 őszén, az 1959-es modellévre egy radikálisan új külsővel lépett piacra. Máig ez az egyik legismertebb Impala, három év alatt 490 000 példány talált gazdára, ami annak is köszönhető, hogy a kanadai szerelőszalagon készülő alkatrészeket helyi összeszerelésre Ausztráliába, Dél-Afrikába és Új-Zélandra is eljuttatták.

Amerikai szokás szerint az 1959-es modell már 1958 végén megérkezett. Az új külsővel debütáló Impala mindegyik karosszériával elérhető volt. Motorjait és váltóit megtartotta, csak a négyfokozatú kézi váltó jelentett újdonságot

Utódai az Egyesült Államok egyik legnagyobb darabszámban eladott típusává tették, nem csoda, hogy a GM a mai napig életben tartja az eltelt 60 év alatt már kétszer megszüntetett nevet.