A viszonylag ismeretlen Mexikó Ralit követően egy nagyon is ismert és kedvelt rali lesz ez a hétvégi, amelyet betetőz az a tény, hogy ott ilyenkor tetőzik a vénasszonyok nyara, s ez bizonyára nagyon is a versenyzők ínyére lesz a még mindig hűvös európai időjárás után.
A Rali Világbajnokság negyedik versenye a Mexikó Ralit követően ismét murvás rali lesz, s az egyik legfestőibb terepen zajlik, ahol a gyorsaság és a pilóták ügyessége nagy szerepet kap. A háromnapos verseny során a pilóták a világbajnokság néhány legjobb és legkedveltebb murvás szakaszán is próbára tehetik ügyességüket. A finommurvás felszín nem terheli meg nagyon az autókat, így a hangsúly a pilóták teljesítményén lesz. A résztvevők dolgát azonban megnehezítheti például az eső, amely különösen csúszóssá teheti az utakat. S ha száraz az idő, amire nagy az esély, akkor fontossá válik a pilóták indulási sorrendje, s ez itt Új-Zélandon mindig kiélezett kérdés. Az elsőknek kell ugyanis letakarítani az utat az utánuk következők elől és ők azok, akik a tiszta versenyvonalat előkészítik a szerencsésebb hátrébbról rajtolók számára. Az első és a nyolcadik autó közötti különbség akár egy másodperc is lehet kilométerenként.
Bár nagyon szerette volna a győzelmet a 2004-es versenyen, végül mégis kénytelen volt a második hellyel beérni a Peugeot csapata, hiszen az Új-Zéland rali trófeáját végül a subarus Petter Solberg vihette haza. Az idei eredményeinek – így a mexikói kettős dobogós helyezésnek – köszönhetően a Peugeot Sport nagyon kedvező helyzetből vág neki az Új-Zéland ralinak. A francia konstruktőr vezeti a gyártók listáját, s két pilótája kitűnő helyet foglal el az egyéni ponttáblán. Ráadásként Marcus Grönholm már háromszor győzött Aucklandben, míg Markko Märtin bronzérmes lett 2004-ben.
“Ez egy olyan rali, amelyet nagyon kedvelek. Alig várom, hogy visszatérjünk Új-Zélandra és reménykedek egy jó helyezésben is. Mint Mexikóban, itt is az lesz a fő célom, hogy pontszerző helyen érjek célba, de ez nem jelenti azt, hogy akár ne győzhetnék. 2004-ben második lettem, mikor a 307 WRC még relatíve új volt. A helyzet most teljesen más” – szögezte le magabiztosan a Peugeot finn pilótája.
Az eddigi három raliból a 307 WRC ötször pontszerző helyen ért célba és megbízhatónak, valamint versenyképesnek bizonyult. Mexikóban a Pirelli abroncsok a murván remekül teljesítettek, ami nagyon bízató jel, hiszen a maradék 13 versenyből 10 murvás lesz. Ezen a versenyen kifejezetten nehéz a mezőny számára az abroncsválasztás. Száraz útviszonyok esetén például a 15. helyen autózó versenyzőnek kemény abroncsra van szüksége néhány rovátkával. Így amikor letér az autó a versenyvonalról, az út szélén a laza murván a rovátkák növelik a stabilitást, mert a rovátkáknak köszönhetően a tapadás nem csökken jelentősen. A laza murván elsőként induló autónak a kellő tapadáshoz azonban lágy abroncsra lesz szüksége, ez később más gondot okozhat. A lágy gumikeverék gyorsabban kopik – ezért ugyanazzal az abronccsal nem ideális egy 80 km-es versenytávot megtenni. A lágy gumikeverékű abroncsokkal kevésbé stabil az autó és fékezéskor sem reagál olyan közvetlenül, mint a kemény gumikeverékből készülő.
Ami pedig a mezőny többi csapatát illeti. A Fordnál a 30 éves Toni Gardemeister rengeteg tapasztalattal rendelkezik ezen a versenyen, hiszen most indul hetedszer, miközben csapattársa, Roman Kresta soha nem állt itt rajthoz. A Subaru nagy várakozással néz a hétvégi futam elébe, hiszen Petter Solberg nyerte a Mexikó ralit és a tavalyi Új-Zéland ralin is ő győzedelmeskedett. Solbergnek és autójának fekszik a murvás rali, így ő az egyik nagy esélyese a versenynek. Mindazonáltal az elsősége ezúttal egyáltalán nem előny, hiszen miután ő megy végig először az úton nyilvánvalóan hátrányt szenved. A Skoda WRC 05 megváltoztatott aerodinamikával vág neki az új-zélandi gyorsasági szakaszoknak. Armin Schwarz négyszer állt rajthoz ezen a ralin, míg Janne Tuohino most debütál a versenyen a Skodával.
Az első Új-Zéland Ralit 1969-ben rendezték meg és mind az északi, mind a déli szigetekre kiterjedt. 1977-től része a Rali Világbajnokságnak, és 1982-ben vált állandó világbajnoki versennyé. Sokáig csak a pilóták gyűjthették itt világbajnoki pontjaikat, így a nagyobb csapatok távolmaradtak. Ennek következtében egészen váratlan eredmények születtek, mint például az osztrák Franz Wittmann és Sepp Haider egyedüli világbajnoki győzelme. Az összes nemzet közül a brit pilóták szerezték meg a legtöbb és legnagyobb dicsőséget ezen a versenyen, így Colin McRae, Richard Burns, Andrew Cowan és Russel Brookes.
A 2005-ös Új-Zéland Rali alatt a versenyzők 20 gyorsasági szakaszon összesen 356 km-en (teljes táv: 1128,48 km) mérik össze saját és autóik képességét. Murvás verseny révén az elért időeredményeket erősen befolyásolhatja az indulási sorrend, hisz az élről startoló versenyzők fogják megtisztítani a pályát később induló vetélytársaik előtt.
