Ezzel a teljesítménnyel az összetettben tíz (!) helyet léptek előre, s jelenleg a tizenhatodik helyen állnak.
A gyorsaságival kapcsolatban két dologra figyelmeztettek a szervezők. Aki nem akar hosszasan ásni, az figyeljen a keréknyomás helyes megválasztására és a navigációra. Igazuk volt! A 240 kilométeres, nagyrészt gyors “teligázas” szakasz középső szekciójában akadt egy rövid, de annál trükkösebb homokdombos rész, amely a motoros mezőny és az autók elejének elhaladása után felülnézetből egy tál spagettire emlékeztetett: a szokásos egy fő nyom helyett mindenki kétségbeesetten kereste a vendégmarasztaló fehér homokból kivezető utat.
Változó sikerrel: a tegnap még vezető Luc Alphand például tíz percet ásott. Palik László így látta mindezt:
“A mai szakaszon leggyakrabban a hatodik sebességi fokozatra volt szükségünk, ugyanis szinte végig nagyon gyors, ugyanakkor ritmusos pálya volt. Az autónk ismét remekül muzsikált, bár egyszer megtréfált minket. Két szervizpont volt beiktatva a mai itinerbe, nekünk egyiknél sem kellett megállnunk. Viszont az elsőtől úgy két kilométerre hirtelen ‘elment’ az egyik hengerünk, majd száz kilométerrel odébb ugyanilyen váratlanul visszajött. Szerenecsére az a rész inkább dobálós volt, a jó futómű sokkal többet nyomott a latban mint a motorerő, így nem lassultunk le jelentősen. A homokdombos, tevefüves szekcióban szerintem mindenkinek volt kalandja, mi sem úsztuk meg: beleestünk egy gödörbe, de ásás nélkül sikerült kijutnunk. Meglepett, hogy a második igazi versenynap után a 16. helyen állunk az összetettben, egy olyan mezőnyben, amelyben rengeteg kiváló versenyző és technika van. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy a verseny még csak most kezdődik, az igazi vízválasztó pedig majd az el bormai körszakasz lesz. Vagyis ez még csak részeredmény.”
Felemás híreink vannak a motoros – quados mezőny két magyarjáról: Szilvási Péter rendben beért a célba, Greff Róbertről viszont egyelőre nincs információnk.
