A kocsi vizsgálatai a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetben nemrég fejeződtek be. Így az általános ismertetés, a lényegesebb műszaki adatok mellett a tartóssági üzemi próba néhány jellemző tapasztalatát is el tudjuk mondani.

Az Aro-104-es zárt, háromajtós, ötszemélyes, kombi jellegű felépítmény. Az esztétikus, modern karosszéria nyitott kivitelű is lehet egyben, mivel a tető a hátfalajtó felső részével és az oldalablakokkal együtt leszerelhető. Ebből adódóan azonban a kocsiszekrény-elemek illesztése, illetve a tömítettség nem kielégítő, vagyis az autó beázik. Ez egyben a gyári összeszerelés minőségére vagy – legalábbis a tesztelt típusnál – egyedi jellegre utalhat. A fényezés, az egyenetlen festékréteg-vastagság, a megfolyások, ecsetjavítások és a műanyag szigetelőszalagból készített díszítő csíkozás ugyanezt támasztja alá.

A karosszéria értékelésénél az előnyös formai kialakítás mellett negatívum, hogy a hátsó sárvédők doblemeze egészen az ajtókig előrenyúlva üreges. Ez egyéb tekintetben is kifogásolható, és a korrózióvédelmet tovább csökkenti.

Motorikus vonatkozásban döntő a változás a korábbi típushoz képest, hogy most már a Dacia 1300-as motorját szerelték be. A változtatás azonban nem pozitív, a kedvező gyorsulás mellett, az áttételezések miatt, az üzemanyag-fogyasztás jelentős. A kocsit, a szinkronizált sebességváltón kívül háromállású terepváltóval is felszerelték. A terepváltót „N 4X2” fokozatban az alapáttételek mellett hátsókerék-, az „N 4X4” fokozatban pedig szintén alapáttétel mellett összkerékhajtást tesz lehetővé. Az „R” fokozat a nehéz terepen történő könnyű haladás érdekében ugyancsak összkerékhajtást ad, de az áttételek felezésével. Megjegyzésként annyit, hogy a terepváltók kezelése nehézkes, sőt a nálunk bevizsgált járműnél a reteszelés sem volt biztonságos.

A kocsi fékrendszere kétkörös, négy tárcsafékkel, amely összességében igen hatásos lassulást tesz lehetővé. A 175X14-es radiál gumiköpenyeket a kedvező szerkezeti tulajdonságok mellett, a futófelület terepmintázatából adódóan, nedves útfelületen a csúszási hajlam is jellemzi.

A pótkerék a kocsi hátuljára, egy kihajtható tartószerkezetre van szerelve. Érdemes a pótkerékről, illetve annak elhelyezéséről is szót ejteni. Mégpedig azért, mert ez jól példázza, hogy egy autó tervezése, kialakítása mennyire gondos, aprólékos munkát kíván, még egy ilyen egyszerű tartozék elhelyezése esetén is. Nos, ez az Aro pórkeréknél nem sikerült. Egyrészt azért, mert belóg a hátsó ablakba, másrészt, mert a hátfalajtó alsó és felső részének kezelése is csak a pótkeréktartó kihajtása után lehetséges. Mivel a tartószerkezet nem rögzíthető, így ferdén, lejtőn való parkoláskor visszacsapódik. A pótkerék eltulajdonítása ellen sincs biztosíték.

A futómű független kerékfelfüggesztésű.

A kocsit vonófejjel és elektromos csatlakozóaljzattal látták el.

Az Aro-104-esen a műszerfal kialakítása is változott. A műszerek azonosan a Dacia 1300-aséval azonosak.

A fekete műbőrrel bevont – így nyáron izzasztó, télen hideg – ülések közül az elsők előre-hátra állíthatók, támlájuk dőlésszöge is szabályozható. Az utasok ki- és beszállásának megkönnyítése végett a háttámlák külön kar segítségével még oldalra is dönthetők.

A kielégítő testtartást elősegítő első ülések határolószerkezeteinek kialakítása, illetve megmunkálási pontatlanság amiatt, nem rögzíthetők kellően, így menet közben mozognak. A hátsó üléssor – a vékonyabb párnázat és a keskenyebb kialakítás miatt – hosszabb utazás esetén kényelmetlen. Az ülések egyébként előre dönthetők, így a rakodótér jelentősen növelhető.

A műszaki adatok ismertetése előtt érdemes még szólni néhány gyakorlati tapasztalatról.

Az erőátviteli szerkezetek, azok felfüggesztése és a kerekek – gumiköpenyek és tárcsák egyaránt – nagymértékű axiális és radiális ütése együttesen jelentős rezonálást okoz. Ugyancsak az erőátviteli szerkezetekre és a nem elég hatékony hangszigetelésre vezethető vissza a magas belső zajszint.

Mivel terepjáróról, tehát kedvezőtlen időjárási és útviszonyok között is üzemeltethető kocsiról van szó, fokozottan hiányzik a differenciálműzár. Ennek hiányában laza, homokos, sáros talajon a terepjáró képesség más típusokhoz viszonyítva kedvezőtlen. Most pedig ismertetjük a lényegesebb mérési műszaki adatokat, amelyek közül néhányat nem közlünk, mivel ezekre vonatkozóan a gyár összehasonlító értékelést elősegítő adatai nincsenek birtokunkban.

Panák Ferenc, Kermi