Autóiparunkkal valahogy úgy vagyunk, mint a szülők a gyerekükkel: szinte észre se vettük és máris felnőtt. Persze, ha visszaforgatnánk az eseményeket, sok-sok állomást kellene említenünk. De most nem ünnepelni akarunk, hanem az új tervekkel törődünk – annak leszögezése mellett, hogy a Csepel Autógyár szalagján havonta már rövidesen 1000 motort gyártanak, az Ikarus pedig – darabszámokat tekintve – ma a világ legnagyobb autóbuszgyártó üzemeinek kapacitását érte el. Túljutottunk tehát azon az időszakon, amikor még csupán arról beszélhettünk, hogy gyártunk autóbuszt és teherautót.
De tisztában kell lenni azzal, hogy a tudomány, a technika nem áll egy helyben és ami ma korszerű, az holnapra esetleg elavultnak számít. Ezt szem előtt tartva, az autóbusz- és teherautó-fronton bizony akad teendőnk. Ne gondoljunk most olyasmire, mintha nagy baj lenne. Szó nincs erről. De ahhoz, hogy a második ötéves terv során fokozni tudjuk autóiparunk teljesítményét – tökéletesebb, szebb és többféle típust tudjunk készíteni –, kétségtelenül változtatni kell egyet-mást.
Mindkét gyárunk túljutott azokon a megbeszéléseken, ahol az aktívák felsorolták meglátásaikat és a feladatokat. A programok ott élnek már a munkások gondolataiban, ott fekszenek a gyárigazgatók, főmérnökök asztalain.
A következő lépés az elképzelések megvalósítása.

A Csepel Autógyár szervezési feladatai között találhatunk például az irányítás rendezésével, az ütemes termelés feltétlen biztosításával, a gépek ésszerű kihasználásával: egyszóval a gazdaságos termelés alapfeltételeinek kérdéseivel. A technológia vonalán is olyan rendszabályokat kell hozni, hogy a gyártmányok minősége ellen ne lehessen panasz. Persze, nemcsak rendszabályok, hanem új gépek, szerszámok, készülékek is erősítik a gyárat.
Máris említhetünk egy szovjet gépet, amelynek segítségével a Csepel Autógyár megvalósíthatja a hengerperselyek magasfrekvenciás edzését, később pedig hasonló eljárással tehetnek tartósabbá még számos más, lényeges alkatrészt. De ez csak az egyik állomása annak a gyártásfejlesztési programnak, amelynek során egészen új dolgok születnek. Többek között megkezdik a kísérleteket egyes szerkezeti elemek porkohászati úton történő előállítására. A nagyteljesítményű, gyors és megbízható munkát nyújtó különleges készülékek használata, az eddiginél tökéletesebb hegesztési eljárások bevezetése szintén segíteni fogja a számszerű eredményeket és a minőség javítására irányuló törekvést.
A gyár épülő saját öntödéje, a beállítandó új gépsorok, az eddig nélkülözött célgépek, reméljük, mind-mind jobb munkát fognak jelenteni.
Ennyit a gyárról. Most pedig néhány szót a gyártmányról.

Korai volna még véleményt mondani, hiszen ez a rajz csupán első vázlat. A tervező fantáziája ilyen formát adott az Ikarus-33 modellnek, amelyben hátul elhelyezett, négyhengeres, fekvő motor kerül majd beépítésre. A tervek szerint elöl-hátul lengőtengely, későbbiekben levegőrugózás, és végül 120 kilométeres sebesség fokozná az önhordóvázas, farmotoros kisautóbusz értékeit

Először is itt van a motor, amely egyelőre nem dicsekedhet csendességével. De már foglalkoznak az égőtér módosításával, amely kétségtelenül jó eredményt hoz. A teljesítmény és a fajlagos fogyasztás megjavítása végett ugyancsak történik intézkedés. A levegőszűrő az új motorokon tökéletesebb lesz, a vízszivattyú jobb csapágyat, jobb tömítést kap és nagyobb teljesítményt fog nyújtani.
A sebességváltó konstrukcióját nem kell változtatni, de a fogaskerekek jövőre már krómnikkelből készülnek.
A kocsi külseje csinosodik. Változik a torpedórész, majd később az egész vezetőfülke átcserélődik.
Természetesen a 4,2 tonnás típus lesz túlsúlyban. Emellett készülnek majd az úgynevezett sivatagi és hegyi kocsik, a hatalmas nyergesvontatók és az új 7 tonnás alvázak.
A célkitűzés igazán örömet okoz és bízunk benne, hogy a jobb gépek, a jobb technológiai módszerek, a radioaktív izotópokkal történő anyagvizsgálat mellett az Autógyár dolgozói valóban törekedni fognak arra, hogy gyártmányaikkal a világ minden részén meg legyenek elégedve. És nem túlzás, ha a világ minden részét említjük, hiszen jól ismerjük, hány felé kerülnek gyártmányaink. Különösen az Ikarusok, amelyekben ugyancsak Csepel-motorokat, Csepel-fődarabokat találhatunk.

Ugyancsak az Ikarus-gyár tervező-kollektívája vetette papírra elképzelését a mai 55-ös típus később kiviteléről. Ennél a megoldásnál szintén farmotort és előre épített hűtőt, magasított utasteret, levegőkondicionáló berendezést – tehát nem nyitható, ellenben napfényszűrős ablakokat – és még számos más ötletességet jelent a rajz

Igen sokat kell nyújtanunk, ha azt akarjuk, hogy autóbuszainkkal a jövőben is versenyben tudjunk maradni. Tekintettel kell lenni a kapitalista piacok sokféle igényeire is, miután a következő években ezeken a piacokon is mind nagyobb számban kerülnek eladásra járműveink.
Sokkal rugalmasabb programmal kell felkészülnünk.
A szerkezetek korszerűsége, megbízhatósága, a formák szépsége, a kivitel tökéletessége és sok esetben speciális jellege biztosíthatja a sikereket.
Csinosítani fogjuk a 60-as típust is, amelyik eddig nem igen dicsekedhetett tetszetős vonalvezetéssel. A mai 30-as ugyancsak módosítás előtt áll, de ennél nemcsak formai, hanem jelentős szerkezeti módosítás is készül. Ebből a típusból alakul ki az Ikarus 33 farmotoros – a 30-asnál nagyobb utastérrel rendelkező, jobb utasáramlást nyújtó – modell, reméljük, méltó kistestvére lesz a farmotoros 55-ösnek, amelynek konstrukciós, formai helyessége igazolódott.
Jövőre pedig az 55-ös típust már 8-hengeres boxermotorral is be tudjuk mutatni. Ha pedig a folyadékos nyomatékváltó – amely jelenleg még csak a hathengereshez használható – a nyolchengeres motorhoz is elkészül, akkor valóban nagy lépést teszünk előre.

L.Gy.

Villamosszerű, 160 személyes, 15-16 méter hosszú, csuklósbusz terve. A motor középen, a forgózsámolynál; padló alatti elhelyezése lehetővé teszi a kocsik közötti átjárást. Valamennyi tengelyre ható, késleltető beállítású szervókormány. Az autóbusz vezetője – Bencés Emil mérnök javaslata szerint – a szokottnál magasabban, zavartalan kilátást nyújtó plexi-fülkében ülne