Legutóbb, „Jegyzetek az őszi autókiállítások előtt” címen igyekeztünk tájékoztatást adni a most Frankfurtban, Párizsban, Londonban és Torinóban bemutatkozó újdonságokról. A beszámolóban szerepelt az „R-4-L” jelzésű Renault kiskocsi röntgenrajza is. Ennek a modellnek formája, szerkezeti megoldása világszerte nagy visszhangot váltott ki, és a mi olvasóink ugyancsak élénken reagáltak az „R-4-L” kétségtelenül meglepő karakterére. Pedig még jószeműek sem vehették észre mindent a lapban megjelent, meglehetősen tömöt rajzon, így még maradt néhány kérdezni-, illetve válaszolnivaló.
Mielőtt azonban tovább boncolnánk ezt a típust, beszélnünk kell eghy elvi jelentőségű irányzatról, amely mindinkább gyakorlattá válik. Az egyszerű, de mégis komfortos autók születéséről van szó. Nem primitív megoldásokról, hanem a valódi cél szolgálatára tervezett konstrukciókról, amelyek levetik magukról a felesleges díszeket, felesleges kilókat. Praktikus, egyszerű, gondozást alig igénylő, megbízható szerkezetekkel, olcsóbb árú, olcsó üzemű kocsikkal kell szolgálni a célt, a modern közlekedést, az autózást.
Különösen a kiskocsik tervezői kerülnek mindig nehéz helyzetbe, amikor rajzasztalra vetítik elképzeléseiket – bár ilyenkor még fogadkoznak, hogy most valami olyant alkotnak, ami megfelel az általános igényeknek. Azután a divat, a technológia, a gyártás rendelkezésére álló anyagok vaskos sodronyköteléből szőtt pókhálójában botladozva addig-addig módosul az elképzelés, míg egy nehéz súlyú, kevés erővel rendelkező, mégis nagy fogyasztású, a díszes autó-monstrumokat utánzó „kiskocsi” botladozik le a futószalagról.
Mintha most kezdene változni ez a sok évi gyakorlat – már-már találkozhatunk olyan kocsikkal, amelyeket kimondottan a célszerűség jegyében hoztak létre. Ezek tervezői ugyan többnyire szinte tüntetőleg félrerúgják az esztétikát, de a jelek szerint még ez sem baj, és a vásárlók kibékülnek a csúnya autóval, ha az jónak mutatkozik.
Bizonyára sikerül megtalálni azt az útat, amelyek az egyszerű vonalak szépséget is kölcsönözhetnek az egyszerű szerkezetű autónak. Addig is érdekes és érdemes figyelemmel kísérnünk a próbálkozásokat. Világszerte igyekeznek olyan gépkocsikat teremteni, amelyek alig kívánnak kezelést, de annál jobban szolgálják gazdáig utazási, szállítási igényeit. Olyan kocsik jelennek meg a láthatáron, amelyekre alig kell vigyázni, sem fényezésük, sem krómozásuk nem kényeskedik, és még ablakemelő szerkezetük sem mehet tönkre, hiszen ablakaik mellett nincs is ilyen bonyolult szerkezet. Van viszont fűtési, szellőzési lehetőség, van kis fogyasztású, nagy teljesítményű, strapabíró motor, egyszerű, az utakban nem válogató rugó, kényelmes ülés, nagy csomagtér. A műszerfal sem parádés, de a szükséges jelzőberendezések hiánytalanul megvannak. Hiányoznak viszont a futómű zsírzógombjai, bár ezeket senki sem hiányolja, ha önkenő perselyekkel pótolhatók. Amiatt sem panaszkodik az autós ember, ha nem szükséges külön tölteni az olajat a motor, a sebességváltó meg a differenciál szerkezeteibe, mert mindezeket egybezárták, tehát együtt történik olajozásuk is.
Felesleges talán folytatni a már meglevő, vagy akár csak tervekből ismert egyszerűsítési lehetőségeket, hiszen autósok olvassák e sorokat, és tudják jól, mi a szükséges, mi a felesleges egy modern kocsin. És ha mindezeken elgondolkozva szemléljük a mellékelt képeket, ábrákat, bizonyára jobban megértük a csúnya, vagy inkább egyszerű autók szerepét.
Liener György
