Ezt a két karikatúrát a nyugat-németországi „Das Auto Motor und Sport” lap szerkesztőségének utólagos engedelmével kölcsönöztük ki. Ők is egy autójavítással foglalkozó cikkhez mellékelték – mi is azt tesszük. A két gúnyrajz – bár nem lehet vigasztaló a mi számunkra – jelzi, hogy ott sincs minden rendben az autószervizek, a műhelyek körül. Világszerte folynak csaták az autótulajdonosok és az autójavító üzemek emberei között. A harci módszerek természetesen nem mindenütt azonosak, hiszen a vitákat előidéző okok sem egyformák.
Nyugaton például csak ritkán hivatkozhatnak alkatrészhiányra, már csak azért is, mert az alkatrészkereskedelem remek üzlet. De a javítási terminusok ott sem igen felelnek meg, sőt a munkák minőségéről sem ritkán panaszkodnak autósaik. A legtöbb autójavító borsos számláit is igen gyakran emlegetik, és az „átejtés” fogalma ugyancsak nem ismeretlen. Egyre azonban nagyon vigyáznak a szervizek, a javítók tisztviselői: mindig mosolyogva és udvariasan foglalkoznak az autók tulajdonosával. Nem feledkezhetnek meg arról, hogy az ő pénze tartja fenn a vállalkozást.
A szavak tehát mindig szépek. A végzett munkák azonban nemritkán elkomorítják a mosolyra nevelt arcokat.
Térjünk azonban rá a mi autójavítási gondjainkra.
Nálunk még nem kötelezték az autójavítókat, hogy szüntelenül kedélyesek legyenek, ha az „igen tisztelt ügyfél” hozzájuk fordul. Erre talán soha nem fogjuk rábeszélni őket. Arról viszont, hogy udvariasan, türelmesen hallgassák meg az autósok panaszait és igyekezzenek a legmesszebbmenőkig eleget tenni jogos kívánságaiknak, ma már mind gyakrabban kerül szó. Sok helyen mutatkoznak is ennek eredményei. Ez ugyan a soron következő feladatok könnyebben teljesíthető pontjaként említendő, hiszen nem kerül semmibe az igyekezet, nem kerül kerül semmibe néhány megértő szóval fordulni a bajba jutott autóshoz. Ilyen esetben a gépkocsi tulajdonosának minden reménye a javítóüzem szakembereiben van. Nagy baj, ha csalódnia kell.
És bizony előfordul, hogy csalódik. Egyszer talán amiatt, mert a szerviz során, – csak akkor jött már rá, mikor hazatért a kocsival – néhány helyre nem juttattak zsírt, kenőolajat. Ez már elég ahhoz, hogy kételkedjék a ténylegesen elvégzett munkákban is. Más esetben azt tapasztalta, hogy a kért javítást – pedig a munkalapra is felíratta – csak tessék-lássék végezték el és nem mutatkozik a várt eredmény.
Az autójavítók manapság gyakran hivatkoznak túlzott megterhelésükre. Nem vitás: az elmúlt években megtöbbszöröződött a korábbi járműpark. Valóban megnövekedett a rájuk váró kocsik száma. Ha benézünk a műhelyekbe, tényleg nemigen találunk olyan négyzetmétert, amelyen nem állana megbontott kocsi. Érdemes azonban megvizsgálni azt is, hogy miért és mennyi ideje pihen ott egy-egy Trabant, Škoda, Wartburg vagy Moszkvics… Az egyik azért, mert hetek, hónapok óta nem kapják meg hozzá valamelyik alkatrészt, – talán egy egészen apró alkatrészt. A másik amiatt nem szolgálhatja jó ideje tulajdonosát, mert még mindig nem jöttek rá, miért fogyaszt sokat, vagy miért süvölt a sebességváltója.
Elveszik az értékel műhelyterületet olyan autók is, amelyek mint örök visszatérők szerepelnek a nyilvántartásban. Miért? Azért, mert már többször adták át ezeket megjavított kocsiként, de gazdájuk továbbra is állítja, hogy még most is fennáll az először panaszolt hiba. Végre harmadszorra is megnézik. Most már alaposan, lelkiismeretesen, és mindjárt rájönnek, hogy az első alkalommal is segíthettek volna a bajon, ha akkor kicsit gondosabban kezelik. Természetesen amíg az ilyen munkák, az ilyen többszöri javítások kötik le a műhelyt, annak szerelőit, adminisztrációját, addig más kocsit nem tudnak beengedni a kapun, hiszen „túl vannak terhelve”. Az ilyen okokból eredő túlterhelést azonban senki sem nézheti jó szemmel. Sem az, aki felel az üzem munkájáért, sem akinek autóját ilyen tortúrák teszik ki.
Számolgassunk csak, mibe kerül például egy sebességváltót ötször kiszerelni, ötször szétszerelni, ötször megvizsgálni, – még akkor is, ha ez a szemle koránt sem alapos –, majd a visszaépítést, a próbát ugyancsak ötször megismételni. A hatodik, vagy talán a hetedik végül alapos hibakeresés azután rámutat a bajra, amely pontosan ugyanaz, mint első esetben. Ez költséges mulatság a javító üzemnek, és sok bosszúságot, sok kiadást okoz az autó gazdájának. És nemcsak azt a pénzt kell számolni, amit ilyen módon erre az autóra pazaroltak. Figyelembe kell venni azt a veszteséget is, ami abból adódik, hogy amíg az egyik autóval bajlódtak, addig nem kerülhet sor a másik, a többi autó javítására.
Az autójavítás sem nálunk, sem másutt nem lehet csupán üzleti vállalkozás. Nem csak bevételi terv vagy tiszta haszon létezik. A szolgáltató jellegről sem feledkezhetnek meg, akik az autók javítását választották hivatásuknak. Elismerjük azt is, hogy még nem minden vonalon adhattuk meg számukra a szükséges technikai segítséget. De ott, ahol már nagy áldozatok árán biztosítottunk korszerű munkaeszközöket, ellenőrző berendezéseket, ott használják is azokat! Ahol pedig jobb szervezéssel lehet segíteni a bajon, ott ne késlekedjenek. Ne várjanak mindent újabb beruházásoktól.
Liener György
