Magyarországon a személyi sérüléssel járó közlekedési balesetek 30-35 százaléka a sebesség helytelen megválasztása, valamint a gyorshajtás számlájára írható. A rendőrség évek óta küzd azért, hogy hatékonyabb törvények segítsék a gyorshajtók elleni küzdelmet – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Sajnos nagyon sokan megússzák a felelősségre vonást, mondván, a szabálytalankodó autót nem a tulajdonos, hanem valamelyik családtag vezette, ellene pedig nem kötelező terhelő vallomást tenni.

Az M1-es autópályán kiépített rendszer azonban véget vethet az egyoldalú küzdelemnek: a kamerák nagy felbontású fényképeket készítenek, amin jól látható a sofőr is, így a rendőrségnek nem marad más dolga, mint azonosítani az illetőt, majd postázni a bírságról szóló csekket. További rossz hír a száguldozóknak, hogy a kamerák sötétben is kifogástalan képeket tudnak készíteni, igaz a sűrű köd, a szakadó eső vagy hó természetesen fizikai korlátokat szab, de ilyen időben valószínűleg kevesebben kockáztatják meg – már csak saját érdekükben is – a megengedett sebesség túlzott túllépését. A rendszer hatékonyságát jelzi, hogy egy készülék 2006 decemberében naponta átlagosan 2000-2200 gyorshajtót fotózott le!

Ezrével száguldanak

Üzembe helyezését követően napok alatt több dolgot is bizonyított a rendszer: egyrészt azt, hogy az első két készülék és négy „lőállás” kiépítésének 30 millió forintos költsége nem is rossz befektetés, másrészt pedig azt, hogy elképesztően sok autós hány fittyet a szabályokra. Ez még úgy is igaz, hogy a kamerák kezelését végző REBISZ (Rendészeti Biztonsági Szolgálat) Autópálya Rendőrség továbbra is nagy rátartással dolgozik. „Budaörsön például 100 kilométeres óránkénti sebesség helyett 130-ra van állítva a műszer, illetve az autópálya többi szakaszán is hasonló mértékű rátartással dolgozunk, de így is naponta 2000-2200 gyorshajtási fotót készít egy kamera” – mondta lapunknak Óberling József rendőr ezredes, az autópálya-rendőrség vezetője. A félreértés elkerülése végett a rendszer csak a gyorshajtókról készít felvételt, vagyis két kamerával számítva csak az M1-esen naponta több mint négyezren lépik túl jelentősen a megengedett sebességet!

Mielőtt még bárki fellélegezne: igaz ugyan, hogy a rendszer hatékonyságát még mindig tesztelik az üzemeltetők, de a kamerák által rögzített felvételek „joghatályosak”, azaz az új esztendőben tízezrek számíthatnak majd a cseppet sem kellemes postai küldeményekre. „Az adatok feldolgozása ugyan eltart egy ideig, de a gyorshajtók biztosak lehetnek benne, előbb-utóbb megkapják a bírságról szóló értesítést” – tette hozzá Óberling ezredes.

Két kamera, négy doboz

Az új rendszer egyelőre csak az M1-es sztráda mentén van kiépítve: négy helyszínen (a 10+800, a 17+600, a 63+800 és a 104+200-as kilométerszelvényekben) állították fel azokat a klimatizált dobozokat, amelyek közül mindig kettőben működik a kamera. A műszerek a két pályaszakaszt elválasztó szalagkorlátok között vannak elhelyezve (jelenlétükre „Radar kontroll” feliratú táblák is figyelmeztetnek), a kamerák egyszerre csak az egyik oldali pályaszakaszt tudják figyelni. A készülékeket általában havi 1-2 alkalommal helyezik át másik dobozba: ehhez a rendőrségnek be kell menni a műszerekhez, csakúgy, mint az átfordításukhoz. A feladat nem egyszerű, mivel a dobozokat a rendőrség csak akkor tudja megközelíteni, ha az illetékes autópálya-kezelő társaság forgalomelterelést épít. Az adatok kinyerése a készülékekből ennél sokkal egyszerűbb: a leállósávból egy laptop segítségével pillanatok alatt elvégezhető a letöltés, ezt egy-két naponta teszik meg a rendőrök.

Pausz Ferenc, az Országos Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályvezetője elmondta, hogy a jövőben több helyen szeretnének hasonló rendszert kiépíteni, illetve kipróbálnák az úgynevezett „section control” rendszert (egy előre meghatározott, pontosan lemért útszakaszon ellenőrzik az áthaladás átlagsebességét).

Előrejelzők, detektorok

Noha az M1-esen működő kamerás rendszer ellen nehéz védekezni, a hagyományos – radaros vagy lézeres – traffipaxok (ezekből ma kb. 120-130 darab van Magyarországon) ellenszereként egyre többen vásárolnak előrejelző készülékeket. Ezek ára néhány ezer forinttól több tízezerig terjedhet, de a lézer és radar ellen egyaránt „védő” profi készülékek ára bőven meghaladhatja a 100 ezer forintot is. A szakemberek szerint a legolcsóbb változatok szinte teljesen alkalmatlanok arra, hogy időben jelezzenek: egyrészt sok közülük nagyon gyakran ad „vakriasztást”, másrészt pedig mire felismeri a pásztázó radart és jelez, addigra már késő fékezni. A jobb minőségű változatok (ezek mindhárom korszerű sávot – Ku, K, Ka, esetleg az X1 és X sávokat is – figyelik) ugyanakkor meglehetősen pontosak és hatékonyak, ezért adott esetben jó szolgálatot tehetnek. Az előrejelző készülékek használata ráadásul Magyarországon legális (külföldön vigyázzunk, sok helyen tiltott a használatuk!), és – Pausz Ferenc szerint – végső soron ugyanarra ösztökélik az autóst, amire a rendőrség szeretné a traffipaxokkal: csökkenteni a sebességet.

Tulajdonképpen hasonlóan legális a rendőrségi műszerek működését zavaró berendezések használata is, hiszen konkrét jogszabály nem tiltja használatukat. A nem olcsó berendezés tömeges elterjedésének megakadályozását azonban a borsos ár mellett segítheti, hogy használatuk adott esetben kimerítheti az államilag előírt feladatok végrehajtásának akadályozásáról szóló törvényt, és egy esetleges – kétes kimenetelű – pereskedés költségei nagy valószínűséggel jócskán meghaladnák a gyorshajtásért kiszabott büntetés mértékét.