Önökkel is előfordult már, hogy egy nem várt útlezárás, egy elvétett kereszteződés, vagy egy vidéki kiruccanás alkalmával nem tudták a helyes irányt? Jó esetben előrelátóak voltak és a kesztyűtartóból csak elő kellett húzniuk az autóstérképet. Azonban ez sem jelent tökéletes megoldást, gondoljunk csak az egyirányú utca, a behajtani tilos, vagy a zsákutca táblák „elrettentő” látványára. Ezenkívül itt a másik nagy hátránya a térképes barangolásnak, a helyigény. Menetközbeni tájékozódásra alkalmatlan és balesetveszélyes is a térkép. Legjobb, ha mindig ül mellettünk valaki, aki segít. Sajnos gyakori jelenség, hogy térképpel ügyeskedő sofőröket látunk, akik a forgalom helyett a „nyomtatott navigátorra” figyelnek. Erre a problémára kínálnak remek megoldást a kézi számítógéppel kombinált térképszoftverek.
Csak katonásan!
Minden a megfelelő helymeghatározáson múlik. Ha nem kapunk pontos pozíciós koordinátákat a műholdaktól, akkor a legjobb készülékkel sem vagyunk kisegítve. Az egész szisztéma lelke tehát a GPS (Global Positioning System) rendszer. Ezt először a katonaság alkalmazta, majd miután nagy igény mutatkozott a lakosság körében is a gépjárműkövetésre, navigálásra, a rendszer szélesebb körben vált elterjedtté. Ahogy az korábban a mikrohullámmal vagy a teflonbevonattal történt, úgy lett a helymeghatározás is elérhető a civil szféra számára. A fellőtt műholdak több mint 20 000 kilométeres magasságban várják, hogy az öt földi állomás (Hawaii, Ascension Island, Diego Garcia, Kwajalein, Colorado Springs) módosító jelei után a lehető legpontosabb koordinátákat tudják küldeni a vevő felé. Annál precízebb a pozíciónk meghatározása, minél több műhold jeleit vesszük. A hadsereg azonban nem ad mindent rögtön és teljes körű hozzáféréssel. Jó példa erre az 1996 és 2000 májusa közötti időszak, amikor az Egyesült Államok kormánya úgy döntött, hogy csak „szelektív hozzáférést” engedélyez. Mindezt azzal indokolták, hogy egy ellenséges erő épp olyan könnyen hozzáférhet a GPS-hez, mint a polgári réteg. Ennek kiküszöbölésére mesterségesen zavarták a rendszert, hibás pályainformációkat sugároztak, ezt nevezték SA-nak (Selective Availabyliti). Clinton elnök volt az, aki felülvizsgálta, majd megszüntette a hozzáférési korlátozást, innentől indult világhódító útjára a GPS-technológia. A Blaupunkt már az 1980-as évek végén kísérletezett az autós rádióba integrált navigációvall. A magas ár és a térképes szoftverek hiánya azonban csak 1995-ben tette lehetővé a sorozatgyártás beindítását.
Na de mivel?
A legelterjedtebb és legcélszerűbb navigációs eszköz a PDA (Personal Digital Assistant). Ez a kis kézi számítógép akkora, hogy elfér a tenyerünkben vagy a kabátzsebünkben is. Praktikus, formatervezett, s ha magára hagyjuk gépkocsinkat, egyszerűen kivehető, nem kell autófeltöréstől tartani a szem előtt lévő értékek miatt. Többségüket integrált GPS-vevővel látták el, így azt csak ki kell hajtani a készülék hátlapjából. Némelyik típus azonban külön vevőegységgel működik. Ezek mérete csupán pár centiméter, így rugalmasan elhelyezhetjük őket a műszerfalra, vagy akár a tetőre is. Légyeges, hogy a kis jelfogót ne árnyékolja le semmi, így tudunk tiszta és pontos vételt biztosítani. A gyárilag beépített navigációs egységekkel ellentétben a PDA-k ára csekély, és akár régebbi típusú autókhoz is nyugodtan használhatók. A választék bőséges, az alapkészülékek 25 ezer forinttól indulnak, de önmagukban ezek nem alkalmasak navigációra. A másik véglet a 200 ezer forint feletti osztály, amely már jóval komolyabb tudással és képfelbontással bír. A kettő között félúton találjuk az ideális megoldást Windows Mobile operációs rendszerrel és GPS-vevővel ellátva. „Csak” autós használatra nem érdemes csúcsmodellt vásárolni, arra inkább célgépet válasszunk. Egy minden kiegészítővel ellátott alapcsomag 70–80 ezer forintra rúg. Ezért az összegért már külső antennát, szivargyújtós töltőt, tartókart és műanyag befogókeretet is adnak. Ebben azonban még nincs benne a térképszoftver ára. A végső összeget nagyban befolyásolhatja, hogy melyik ország digitális autósatlaszára van szükségünk és melyik cég termékét választjuk.
Csak le ne essen!
Ha már megvan a kiszemelt készülék, érdemes elgondolkozni a rögzítés módján. Nem mindegy ugyanis, hogy leesik-e a műszerfalról a gépcsoda, vagy sem. Élettartam, esztétikum, mobilitás és ár, e tényezőket kell figyelembe venni a tartó kiválasztáskor. Leggyakoribb rögzítési módszer a szélvédőre történő tapadókorongos ragasztás, de fixálhatjuk a készüléket a műszerfalon, vagy vásárolhatunk külön erre a célra kialakított „babzsákot” is. S végül ne feledkezzünk meg a hagyományos beépítésről sem, ami a műszerfal megbontását igényli. A tapadókorongos rögzítés és a műszerfali ragasztás nem igényel plusz magyarázatot. A kis ólomgolyókkal teli zsák azonban érdekes és flexibilis lehetőségnek bizonyul. Lényegében bárhova elhelyezhető, egyetlen feltétele, hogy legyen elég nagy, lapos felület, ahol nem csúszkál. Ha ódzkodunk a tapadókorongos, a furkálós vagy a zsákos módszertől, akkor köztes megoldás is létezik, ez a Brodit. A svéd cég már több mint húsz éve készít tartókonzolokat, az elsőt egy Volvo 240-hez tervezték. Az aktív tartók előnye, hogy fúrás nélkül rögzíthetők, erősen tartanak és megfelelő szögben beállítható a behelyezett PDA. Minimum két összetevőből áll egy Brodit: ProClip konzolból és magából a kézi számítógép tartójából. A fix tartást a ProClip garantálja, ami nem igényli a műszerfal lebontását, megfúrását, csupán némi kézügyességre van szükség. Kiválasztás előtt meg kell adnunk a PDA és a gépkocsi pontos típusát, majd azt is el kell dönteni, hogy hová szeretnénk rakni. Legalkalmasabb egy légbeömlőnyílást kiszemelni a sofőr közelében, s a két szélén lévő kis illesztési résbe kell rögzíteni a svéd csodát, majd erre kell rácsavarozni a PDA-tartó „fület”.
Honnan és mennyiért?
A nagy műszaki áruházláncok kínálatában is megjelentek már az autós navigációs készletek. Csomagban, térképszoftverrel együtt juthatunk hozzá a legkedvezőbb áron (körülbelül 100 ezer forinttól), ezáltal néhány ezer forintot megspórolhatunk. Egyre divatosabb azonban az interneten keresztül történő vásárlás. Ennek előnye, hogy szinte az összes gyártó kínálatából „csemegézhetünk”, összehasonlíthatjuk a különböző készülékek technikai paramétereit. Nincs szükség plusz utánjárásra, nem kell sorban állni, sőt az esetek többségében ingyenes házhozszállítás is dukál bizonyos értékhatár felett. A szélesebb paletta, a versenyképes ár, a kiegészítők bőséges választéka mind-mind a webáruházak mellett szólnak. Garanciát ugyanúgy kapunk a készülékre, mint a „hagyományos” boltokban, de az ilyen honlapokon részletes leírást találunk, terméktesztekkel kiegészítve, melyek a laikusok számára is közérthetővé teszik a rövidítések és az adatok halmazát. Következő lapszámunkban két készülék gyakorlati tesztje mellett a térképszoftverekkel foglalkozunk részletesen. Melyek a legkeresettebb, „legokosabb” termékek? Házszámpontossággal navigálnak-e, mennyibe kerülnek? Mik a legújabb fejlesztések és hogyan jutnak el a kézi számítógépünkre? Mindezek mellett kitérünk a mobiltelefonos navigációra is. Hogyan, melyik szolgáltatónál elérhető, megéri-e és milyen készüléktípusokkal használható?
